Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

30. rész

Szerencsére Isten megsegített mert a sokak által szenvedésként átélt első időszak engem elkerült, persze még azért jócskán a terhesség elején járok, de nem vagyok rosszul semmitől. Anya mikor meghallotta, hogy kisbabát várok akkorát sikított, hogy majdnem én süketültem meg telefonon keresztül, apa is nagyon boldog és várja az első unokát. Seb szülei ahogy ő kérte nem tudnak semmit, és Seb sem kérdezősködik, igazából olyan mintha nem is történt volna semmi. Mondjuk azért könnyebb úgy, hogy nem vagyunk összezárva Svájcban, az amerikai nagydíj után azonnal utaztunk is Abu Dhabiba. Heikki és Britta tudták csak rajtunk kívül, hogy mi a helyzet, teljes mértékben bíztam bennük, velük beszélgettem a piciről, nem értették Sebastiant, de nem próbálták győzködni, mindannyian tudtuk, hogy ez lehetetlen, nem fog megváltozni a véleménye. 

- Mikor mész orvoshoz? - érdeklődött Britta a szombati időmérő előtt.
- Hát nem tudom, majd ha visszaértünk Svájcba, akkor. - húztam el a szám, mióta kiderült, hogy terhes vagyok nem jártam orvosnál. - Még az is lehet, hogy nem is várok babát.
- Ugyan, biztos, hogy terhes vagy. Látszik. - mosolygott.
- Nincsen rosszullét, kívánósság és fáradékony sem vagyok.
- Örülj neki. Adri ezer százalék, hogy babát vársz, két teszt már nem hazudik.
- Igazad van. - sóhajtottam fel. - És muszáj, hogy legyen valaki itt bent - simítottam pocimra a kezem. - mert apáék már nagyon várják. - nem tudtunk tovább beszélgetni mert kezdődött az edzés, amit Mark 3., Seb 4. helyen zárt.

- Itt van Adri, majd ő megnézi - nézett rám mind Heikki mind Seb mikor megálltam a kis pihenő ajtajában. - ... Adri, Sebnek fáj a lába. - odasétáltam a kanapén fekvő pilótához akinek a jobb lába fel volt polcolva néhány párnával.
- Beütötted? - kérdeztem tőle szárazon, annyira tudtam, hogy kellett volna még néhány vizsgálat és teszt mielőtt visszaül.
- Nem. - csóválta fejét, majd mikor megnyomogattam a lábát, amin volt egy két kisebb zöldes folt felszisszent.
- Nem tudom, hogy jó e ha holnap autóba ülsz. - néztem fel rá, bár tudtam, hogy fel sem merülhet, hogy kihagyja az utolsó futamot, így, hogy még világbajnok is lehet.
- Ezt felejtsd is el, és Christiannak se szólj! És te sem. - nézett rám, majd Heikkire szigorúan.
- Ahogy akarod.
- Menjünk vissza a szállodába. - adta ki a parancsot, majd mindhárman visszamentünk szállásunkra, s a pilóta szobáját vettük célba.
- De ha holnap is be lesz dagadva nem versenyezhetsz. - tettem a lábára egy vizes borogatást és néhány párnát alá, Seb pedig kényelmesen elhelyezkedett az ágyon. Mit sem szerettem volna jobban, mint, hogy mellé bújjak, s karjaiba vonjon, olyan szép is lenne, ha együtt tervezgetnénk a jövőt.