Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

14. rész

Hétfőn a reggel nagyapa házában ért, Salzburgban, az előző napi beszélgetésünk óta nem keresett Seb. Az itthoniak közül csak Jas tudja, hogy kisbabát várok, telefonon nem akartam elmondani semmiképp.
- Jó reggelt! - jött be a szobámba Jas jókedvűen.
- Szia! - erőltettem meg magam én is. - Nagyapa és Marion fent vannak már?
- Igen, reggeliznek, azért jöttem, hogy gyere te is.
- Ideadod a köntösöm? - felvettem a puha köntöst és lementem az étkezőbe, ahol nagyapáék már javában reggeliztek, Daavid amikor meglátott a nyakamba ugrott. - Szia, annyira hiányoztál. - majd miután az öcsémmel kiürültük magunkat, a többieknek is köszöntem.
- Hogy, hogy még az este hazajöttél? - faggatózott Marion, mikor tegnap Seb ott hagyott, visszamentem a szállodába és összepakoltam, majd Jassal hazajöttünk.
- Sebbel összevesztünk. - válaszoltam halkan.
- Sajnálom, biztosan hamarosan rendeződnek a dolgok. - nézett együtt érzően Marion.
- Nem hiszem. - piszkáltam csak a tányéromon lévő ételt nem bírtam enni, és össze kellett szednem magam, hogy elmondhassam nekik mi is történt valójában. - Nagyapa, Marion valamit el kell mondanom.
- Daavid gyere felmegyünk a szobádba. - nagyon hálás voltam húgomnak, hogy gondolt az öcsénkre, felvitte a emeletre.
- Baj van? - kérdezte nagyapa.
- Terhes vagyok. - egy levegővel kimondtam, azonban tudtam, hogy a neheze csak most jön, el kell mondanom az abortuszt. - De .... - még mielőtt bármelyikük is mondhatott volna bármit folytattam. - ..... nem tartom meg.
- Tessék? - kérdezték egyszerre. - Brenda, tudod te, hogy mit beszélsz? - folytatta nagyapa.
- Igen, de ezt már eldöntöttem. Nagyapa Adam gyereke és nem fogom megszülni, nem akarom és kész.
- Ezért vesztetek össze Sebbel igaz? - kérdezte Marion.
- Igen, azt mondta, hogy ő nem fogja végignézni ahogy megölöm a babát, még ha Adam is az apja. - hajtottam le a fejem.
- Brenda, tudom, hogy ez a te döntésed és nem szólhatok bele, - kezdte nagyapa. - de kérlek gondold végig, a szüleid sem örülnének a döntésednek.
- Nagyapa kérlek ezt ne, ne keverd bele őket. - a könnyeim már folytak, és egyre bizonytalanabb lettem, valóban anyáék sosem engedték volna, hogy elvetessem az unokájukat, és ott volt Seb is akit mindennél jobban szerettem és nem akartam elveszíteni.
- Brenda, ha kérek időpontot az orvosomtól, eljössz velem hozzá? Megvizsgál, ha látod a babát meg fog változni a véleményed higgy nekem. - győzködött Marion is.
- Én nem tudom Marion. Ha arra gondolok, hogy Adam gyereke .... elfog az undor.
- Brenda kérlek.
- Nem, sajnálom, már eldöntöttem, az én életem és jogom van dönteni róla. - nem akartam, hogy tovább erősködjenek, mert a végén meggyőztek volna.
- Brenda. - szóltak utánam, mikor felálltam és kiviharzottam a konyhából.

Délután három órakor már a nőgyógyászom rendelőjében ültem, Jas, nagyapa és Marion is győzködött, hogy gondoljam meg magam, mindhiába.
- Brenda Mateschitz. - szólt az asszisztens, bent elmagyaráztam a helyzetet a dokinak, aki ugyancsak megpróbált meggyőzni, majd hozzátette, hogy nagyapám felhívta, s ha elvégzi a beavatkozást az a praxisába kerülhet.
- Értse meg, nem akarom megtartani ezt a gyereket. - erősködtem.
- Ön pedig azt értse meg, hogy a nagyapja egy igen befolyásos üzlet ember aki megfenyegetett és nem szeretnék tönkre menni.
- Köszönöm doktor úr. - bár nem mutattam de belül nagyon mérges voltam, hogy történhet olyan, hogy nem vetethetem el ezt a gyereket.

A hétvégén lesz a Magyar Nagydíj, nem akarom cserbenhagyni a csapatot és bár Seb most gyűlöl, őt sem. Hazaérve azonnal az újabb lehetőségek után kezdtem kutatni, azt interneten találtam is egy címet, Bécsben elvégzik a beavatkozást, nem is túl drága és csak pár óra az egész, gyorsan fel is hívtam őket, és kaptam is időpontot csütörtökre. Aztán Brittával is beszéltem, hogy csak pénteken tudok Magyarországra utazni, megértette, tehát ez is el lett rendezve. Mivel ez a futam nagyon közel van így az egész család utazik Budapestre. Míg ők egyenesen a helyszínre mentek én tettem kitérőt Bécsbe, nem kötöttem az orrukra merre megyek, s nem is kérdezősködtek, mivel azt gondolják, hogy meggondoltam magam, de ez nincs így, csak rájöttem, hogy ha azt hiszik megtartom a babát akkor békén hagynak.
- Azt el kell, hogy mondjam, klinikánk illegálisan üzemel, s bármilyen komplikáció, vagy későbbi probléma merül fel, mi nem vállalunk felelősséget, szóval ha ma kimegy innen felejtse is el, hogy valaha láttuk egymást. - tolt az orrom alá egy szerződés félét az "orvos", egy magas, vékony férfi volt, mellette állt egy hozzá hasonlóan magas vékony nő.
- Értem, és ígérem nem jövök vissza, csak szabadítsanak meg ettől a gyerektől. - egy mozdulattal aláírtam a kipontozott vonalon aztán a lány elkísért egy kis szobába, átöltöztem a hálóingbe amit kaptam, kényelmesen elhelyezkedtem, s figyeltem ahogy az orvos beköti az infúziócsőre hasonlító csövet majd lassan elaludtam.


- Jól vagy Brenda? - öleléssel köszöntött Britta mikor pénteken délelőtt megjelentem a Red Bull boxában.
- Szia, köszönöm, igen. - mosolyogtam, és tényleg jobban éreztem magam a tudattal, hogy nincs bennem Adam gyermeke.
- Seb és közted minden rendben van? - kérdezte és elnézett mögém, arra fordultam és megpillantottam Sebet.
- Ő nem mondott semmit? - kérdeztem.
- Azt mondta, hogy a kapcsolatotok jövője csak rajtad múlik.
- Nem tudom mi lesz, - vállrántással elintéztem a dolgot, majd témát váltottam. - mikor lesz az a nagy csapat vacsora? - nagyapa meghívta a csapat főbb embereit vacsorára, természetesen a család is megy és a pilóták is.
- Ma este, 8-ra foglaltam helyet, a szálloda éttermében. - a továbbiakban a lány elmondta mi a napi teendőm, Sebbel nem találkoztam mert a pénteket a Homeban töltöttem a sajtós lányokkal.

Este miután minden dolgom elintéztem visszamentem a szállodába, Daavid tévét nézett, kicsit odabújtam mellé, aztán elkezdtünk készülődni, kisöcsémre egy farmert és zöld inget adtam, én szintén farmert és egy egyszerű felsőt vettem fel, háromnegyed nyolckor lementünk az étterembe, nem volt nehéz megtalálni a számunkra előkészített asztalt, mivel általában 4-6 személyes asztalok voltak, a mienk pedig vagy 30 fős. Daavid és én helyet foglaltunk majd kértünk magunknak italt. Hamarosan megérkeztek a többiek, nyolc órára teljesen körbe ültük az asztalt.

Seb szemszöge

Ahogy beléptem az étterembe, azonnal Brendára talált tekintetem, ahogyan Daaviddal kacarászott, fel nem tudom fogni, hogy aki ennyire szereti az öccsét és úgy általában a gyerekeket, hogy lenne képes megölni a sajátját. Az asztalnál Christian és Mark mellett ültem, nem volt alkalmam beszélni Brendával, mondjuk nem is tudtam miről kellene még, szerettem teljes szívemből és csak remélni tudtam, hogy nem csinál őrültséget.
- Nem, nem Adrian, az ilyen tehetségeket mint te és Sebastian nem adjuk oda sem a Ferrarinak sem más csapatnak. - utalt a pletykákra Dietrich amik mostanában a sajtóban keringtek az átigazolásomról.
- Főleg, most, hogy nem csak a versenyzőnk, hanem lassan a családod tagja is lesz. - kotyogott bele Christian. Brenda hirtelen felém kapta a tekintetét, ahogy én is őrá, mindenki minket nézett, talán a reakciónkat várták. - Nem igaz Seb? - veregette meg a vállam a főnököm.
- Ezt csak remélni tudom, Christian, hogy egyszer Seb a családom tagja lesz. - tudtam, hogy Dietrich velem együtt ellenzi Brenda tervét, és, hogy örült a kapcsolatunknak.
- Brenda, tudnod kell, hogy ti vagytok a kedvenc párom a paddockban. - jegyezte meg Trevor, a csapat szerelője.
- Kösz Trevor. - mosolygott rá Brenda.

Brenda szemszöge

Kezdett nagyon elegem lenni ebből a vacsorának nevezett színjátékból, Seb közömbösen viselkedett velem, nagyapa nem nagyon szólt hozzám ahogyan Jas sem. Épp azon voltam, hogy felállok és elmegyek, mikor Trevor az az idióta megjegyezte, mennyire szép pár vagyunk Sebbel. Aztán Christian vette át tőle a szót.
- Öhöm. - kikövetelte magának a csendet, majd mikor mindenki rá figyelt folytatta. - Mint azt tudjátok Nora, Lucas sajtósa itt hagyott minket, illetve ez lesz az utolsó futama, és a sajtócsoport vezetője Tina is elmegy, ezért a következő futamtól két új tag érkezik helyettük hozzánk. - mosolygott a csapatvezető.
- És mikor ismerhetjük meg őket? - kérdezte Lucas.
- Nyugi, ők a következő futamon csatlakoznak hozzánk. - annyira nem érdekeltek a csapat új tagjai, és kezdtem magam nagyon rosszul érezni, a hétvége folyamán nem először görcsölt be a hasam.
- Ha nem haragszotok én felmennék, nagyapa Daavid itt maradhat veled? - kérdeztem majd felmentem a szobámba. Nem sokkal azután, hogy elkészültem a lefekvéshez, valaki kopogott.
- Bejöhetek? - kérdezte, én pedig szélesebbre tártam az ajtót.
- Mit akarsz? - kérdeztem, és visszasétáltam az ágyhoz.
- Muszáj megtudnom, hogy megtetted e.
- Sajnálom Seb. - nagy sóhajjal fordultam felé. - Nem akartalak megbántani.
- Nem bántottál meg Brenda, csak fáj, hogy nem bíztál bennem annyira, hogy megoldjuk együtt.
- Ha a te gyereked lett volna, egy pillanatig sem jutott volna eszembe az abortusz, de Adam nagyon csúnyán bánt velem. - nem akartam, hogy sajnáljon ezért a részletekbe most sem mentem bele. - Most mi lesz .... velünk? - léptem közvetlen elé.
- Szeretlek Brenda, és túl sokáig vártam, hogy vége legyen a kapcsolatodnak Adammal.-
kezei derekamra csúsztak s annyira közel lépett, hogy testünk összesimult.

Vééégre! Elrajtol a 2018-as idény. Ennek örömére fogadjátok szeretettel a Száguldó érzelmek folytatását! Kíváncsi vagyok a véleményetekre, illetve, hogy mit vártok a 2018-as szezontól, vagy a holnapi futamtól?

Vidám, napos hétvégét! Jó olvasást!