Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

24. rész

Nagyon jó volt látni anyát és apát, és ők is megjegyezték, hogy üres a ház nélkülem. A szobámban minden ugyanúgy volt mint mikor elköltöztem, az utoljára kiolvasott könyvem még az éjjeliszekrényemen pihent, miután alaposan körbe néztem és megállapítottam, hogy itthon bizony nem változott semmi, kipakoltam és lementem anyához a konyhába. 

- Apa, merre van? - kérdezés nélkül kezembe fogtam egy kést és a tálban álló zöldségeket pucolni kezdtem.
- Dorinnal egyezkedik. - Dorin a szomszédunk, a gyerekei velem és Rebeccával egykorúak, sokat játszottunk régen.
- Baj van?
- Nem, dehogy - legyintett anya. - Dorin nem akarja, hogy Allen kocsmázzon apádékkal. - Allen, Dorin férje, ez a kocsmázás már amolyan hagyomány volt náluk, míg apa, Allen és még néhány cimborájuk a kocsmában ittak és kártyáztak, addig anya és Dorin csajos estét tartottak rend szerint, amin néha én és a húgom is részt vettünk, aztán miután Rebecca elköltözött már csak én csatlakoztam hozzájuk.
- Mert? Eddig nem volt problémája vele.
- Igen, de mostanában egyre többször jöttek haza igencsak öntudatlanul.
- Apa is. - kicsit kétségbeestem, sosem zavarta anyát, hogy apa hetente egyszer-kétszer elmegy inni, mert tudtuk, hogy nem lépné túl a határt és nagyon reméltem, hogy nem is tette meg.
- Nem Adri, ne aggódj, apád támogatta haza, ő egyre kevesebbet iszik, és letette a cigarettát. - ennek nagyon örültem, régen annyit könyörögtünk neki, hogy szokjon le, elképzelni sem tudom mi lelte, de örültem a hírnek.
- Na azt hiszem ma nem megyünk kocsmázni. - csalódottan lépett be apa a konyhába, megtöröltem kezeimet és nem a mellette lévő székre ültem, hanem akárcsak kislánykoromban az ölébe kuporodtam. - Hiányzott öreg apád? - mosolyogva magához ölelt és pont mint régen kaptam a homlokomra egy puszit.
- Mindketten nagyon hiányoztatok. - somolyogtam. - És nagyon szégyellem magam, hogy nem jöttem korábban.
- Bizony jöhetnél gyakrabban is, legalább te. - sóhajtotta anya.
- Becca nem szokott hazajönni. - nem kellett volna válaszolniuk, mindkettejük arcára volt írva, de azért anya igazolt.
- Mióta te elmentél talán egyszer jött haza.
- Telefonálni is alig telefonál. - beszélt bele apa. - Téged sem hív?
- Nem. - csóváltam meg fejem. - De tudjátok, hogy nem épp a legszebben váltunk el. - húgom mikor elment itthonról nemcsak anyáékkal veszett össze, aktuális kedvese miatt, hanem engem is csúnyán elmondott mindennek, és kiderült miért is haragudott meg rám olyan nagyon. Becca, beleszeretett az egyik gimis osztálytársamba, Rickbe, de a fiú bevallotta, hogy én tetszem neki, érthető, hogy kiborult. Ennek már jó pár éve, azóta még csak találkozni sem találkoztam vele.
- Te legalább hazajársz Maki! - régen apa mindig így hívott én voltam Maki, Becca pedig a kis Prücsök, apa adta nekünk ezeket a neveket mikor még kicsik voltunk, mindketten nagyon apásak voltunk, én úgy gondolom az is maradtam.
- Amikor csak tudok. - mosolyogtam, aztán anya tálalta a vacsorát, én elhelyezkedtem apa mellett és élveztem anya főztjét.
- Milyen a munka? - érdeklődött apa két falat közt.
- Hát, tudjátok az elején volt némi nehézség, de mára minden megoldódott. Nagyon jó barátok lettünk Sebbel. - bár nem volt nagy kedvenc a családban a forma 1, mégis tudták ki Sebastian Vettel, mert még mielőtt megismertem volna őt személyesen alaposan utánanéztem és anyáéknak is meséltem róla sokat, akár a telefonban is. Még segítettem elmosogatni aztán úgy döntöttünk tartunk egy családi estét, megnéztük mit adnak a tévében, és közben még beszélgettünk egy kicsit, egy idő után már nagyon fáradtnak éreztem magam, felmentem és lefeküdtem saját régi kis ágyamban.