- Láttam, hogy Daavid veled ment ki a boxból, és őszintén szólva aggódtam. - adtam tudtára érzéseim.
- Igazad van, sajnálom, de az öcséd nagyon szerette volna látni a szobámat. - mentegetőzött.
- Igen tudom, Daavid nagy rajongód. - mosolyogtam, s a kisfiúra néztem ahogy Seb holmijai közt matatott. - De azért ezt nem kellene engedned neki. - léptem az említetthez aki éppen a szekrényből túrta ki a pilóta ruháit. - Daavid, tedd vissza, és ne matass más holmijai közt.
- Hagyd csak, örülök, hogy megmutathatom neki a világom. Nagyon helyes kis srác, az öcsémet juttatja eszembe, nagyjából egykorúak lehetnek. Ő is mindig ezt csinálja ha velem van. - nevetgélt.
- Rendben, de akkor sem szabadna ezt csinálnia. - szúrósan néztem öcsémre. - Jobb lesz ha mi megyünk is, Daavid köszönj el kérlek. - kértem kedvesen, de határozottan.
- Nee, Brenda. - görbült le a szája.
- Figyelj kis haver, tedd amit a nővéred mond, holnap ígérem találkozunk futam előtt, - itt rám nézett. - remélem jöttök holnap is?
- Azt hiszem nem úszom meg, bár őszintén szólva semmi érdekeset nem találok ebben a sportban. - fintorogtam.
- Igen azt észre vettem, hogy téged egyáltalán nem érdekel a Forma 1. - mosolygott.
- Ma is megevett vagy három adag fagyit az időmérő alatt, annyira unatkozott. - pletykált Daavid.
- Az igen. - bólintott elismerően.
- Hát igen, hála a Forma 1-nek oda a diétám.
- Te diétázol? - húzta fel meglepődve a szemöldökét.
- Brenda mindig fogyózik. - kotyogott megint Daavid.
- Na jó Daavid, köszönj el mert megyünk is. - elköszönt a pilótától, ahogy én is majd visszamentünk a boxba ahol már pakolgattak és készültek a holnapi futamra.
- Adam, mehetünk? - néztem szerelmemre, aki bólogatott. Fél óra múlva ismét a szállodában voltunk.
- Bren, ez a srác! - omlott az ágyra Jas miután kijött a zuhanyzóból.
- Egész eddig rajta járt az eszed? - kérdeztem mosolyogva.- Láttad te milyen jó néz ki? A kék szemei és a sötét haja, óóóó. - olvadozott.
- Tényleg helyes. - vallottam be, majd témát is váltottam. - Jasemíne, amint visszaértünk Salzburgba el kell intéznünk az iskolát.
- Bren, ne légy már ilyen. Egy kicsit lazíthatnál, itt vagyunk ezen a csodálatos helyen és te most is az iskolán gondolkozol.
- Igen, mert valakinek gondolkodnia is kell, látom te, Daavid és Adam is nagyon jól elvagytok, máris megvett benneteket. - akadtam ki egy kicsit.
- Te most miről beszélsz? - értetlenkedett. - Azzal, hogy felajánlotta Daavidnak, hogy láthassa a kedvenceit nem vett meg, és megjegyzem te akartad, hogy mindannyian jöjjünk.
- Nem gondolod, hogy egyedül hagyom a 10 éves öcsénket egy idegennel? - ment fel bennem egyre jobban a pumpa.
- Nem idegen, hanem a nagyapánk.
- Látod? Látod mennyire elvakít téged is ez a luxus amibe belecseppentünk? Alig egy hete még hallani sem akartál róla most meg nagyapa így nagyapa úgy.
- Tudod mit gondolok Brenda, azt, hogy mindez a luxus amit ő tud nekünk adni azt nagyon is megérdemeljük, mert ez mind apáé lenne, ha akkor rendezik a viszonyukat, és anyáék boldogok mert látják, hogy jó életünk lesz, és mert együtt vagyunk. - háborgott ő is.
- Tudod mit, csinálj amit akarsz, én elmentem fürdeni. - hatalmas csattanással vágódott be mögöttem a fürdőszoba ajtaja, ahonnan jó egy óráig ki sem léptem. Mikor kellően lecsillapodtam visszamentem a szobába ahol Jas már békésen aludt, követtem a példáját és én is lefeküdtem.
Mikor reggel felkeltem Jas már nem volt a szobában, lezuhanyoztam, felkaptam egy rövid farmersortot és egy színes topot, megkerestem a sarumat és átkopogtam Adamékhez.
Legalább öt percig kopogtam, de nem nyitott ajtót senki, lementem a recepcióra hátha tudnak segíteni, a hölgy a szálloda éttermébe irányított. Amint beléptem megláttam a hatalmas társaságot amint jókedvűen reggeliznek, Marion, Dietrich, a testvéreim, a Red Bull csapatfőnöke, és két pilóta Seb és Lucas ültek az asztalnál.
- Jó reggelt! - léptem hozzájuk, hirtelen minden szem rám szegeződött.
- Szia kicsim, gyere ülj le. - húzott maga mellé egy széket Adam. - Jó aludtál?
- Nem igazán. - néztem Jasra, aki elég megvető pillantásokat küldött felém. - De hagyjuk is.
- Bren nagyapa megígérte, hogy a következő futamra is elmehetek. - mesélte boldogan Daavid.
- Ne éld bele magad túlságosan. - közöltem nyugodtan, miközben a pirítósomat vajaztam.
- Miért ne? Brenda az iskolának vége, és most nyugodtan utazhat ha szeretne. - próbálkozott Dietrich.
- Amint visszamegyünk Salzburgba keresek munkát és ha találok nem utazgathatok csak úgy.
- De Daavid és én attól még igen, nagyapa is mondta és nyári szünet van Bren. - most Jas próbált jobb belátásra bírni, nagy türelem kellett hozzá, hogy uralkodni tudjak magamon nem akartam az egész társaság előtt jelenetet rendezni.
- Jasmíne nem, nem mentek sehova nélkülem. - szögeztem le még mindig higgadtan.
- De .... - próbálkozott most ismét Daavid de Jas leállította.
- Hagy csak öcsi, úgysem tudod meggyőzni. - sóhajtotta lemondóan húgom. A reggeli ez után a kis affér után egészen nyugodtan telt, igaz én jobbára csak ettem, míg a többiek a versenyről, erről a világról beszélgettek. Reggeli után kimentünk a pályára, Daavid és Adam eltűntek a Red Bull boxában, Marion és Dietrich is valamerre elmentek, mi Jassal a Red Bull csapat büféjében ültünk szótlanul.
- Jas, - törtem meg a csendet. - nem szeretném ha rosszban lennénk.
- Én sem Bren hidd el, de akkor sem értem miért viselkedsz így.
- Emlékszel mikor megígértem, hogy soha nem fog elszakítani minket senki? - bólogatott. - Jasemíne pontosan azon vagyok, hogy ne szakíthassanak el minket, s ha hagyom, hogy a nagyapánk pénze és amit adni tud elcsábítson téged és Daavidot, akkor ez be fog következni.
- De nem fog, mert mi szeretünk téged, jobban mint az ő pénzét, de most őszintén neked nem esik jól, hogy próbál jó nagyapa lenni, had teperjen kicsit, hogy amit elvett apától azt nekünk visszaadhassa. - magyarázta.
- Ez nem helyes.
- Jó akkor kérlek legalább azt ne akard megakadályozni, hogy láthassam Lucast, mert nagyon tetszik nekem. - sóhajtozott.
- Ugyan már Jas, miért is akadályoznám meg? Mert nem akarom, hogy egyedül eljöjjetek vele a következő futamra?
- Igen pontosan.
- Ugyan már, de nem fogok engedni nélkülem nem fogtok utazni soha sehova. - finoman rácsaptam az asztalra, hogy nyomatékot adjak szavaimnak, amire a válasz egy megvető pillantás volt.
- Sziasztok! - ült hozzánk Seb. - Mi a helyzet?
- Brenda még mindig játssza a gonosz boszorkát. - gúnyolódott Jas.
- Ne túlozz jó? - vágtam vissza ugyanazzal a gúnyos tekintettel amivel előtte ő illetett.
- Most komolyan Brenda, miért nem jössz el te is? - fordult hozzám Seb.
- Seb ez hosszú, és már mondtam a testvéreim nélkülem nem mehetnek sehova, nekem pedig munkát kell találnom. - válaszoltam.
- De ha ez annyira fontos nekik, vagy annyira ronda vagyok, hogy nem akarsz többet látni? - meglepett a kérdése, Jas és én is felnevettünk.
- Nem, nem erről van szó csak .... - félbeszakított.
- Áááá már értem, amíg itt vagy nem tudsz fogyózni. - Jas majdnem leesett a székről annyira nevetett, az én szemeim kikerekedtek de komoly ábrázatán nekem is nevetnem kellett.
- Seb, ne, hagyd abba. - ilyen jót már régen nevettem mint most.
- Oké, szóval - próbált komoly lenni. - szerintem Christian tudna neked valami munkát adni a csapatnál, és akkor minden szuper lenne, te dolgoznál, a testvéreid veled lennének és utazhatnának is a futamokra, és én is láthatnálak jó sokszor.
- Bren ez tényleg jó ötlet. - csillantak fel Jas szemei. - Kérlek, kérlek beszélj Christiannal.
- Aha persze, és mi lenne az iskolával, Jas és Daavid is iskolába járnak még, lehet, hogy nyári szünet van, de szeptembertől mi lesz? - kérdeztem.
- Jajj ne már, látod Seb olyan mint egy gonosz boszorka. - puffogott Jas.
- És különben sem szeretem ezt a sportot, nem is érdekel nem is tudok róla semmit. - akadékoskodtam tovább.
- Az iskolán ráérsz majd akkor gondolkodni, és hidd el elég hamar és könnyen eg lehet szeretni ezt a sportot. - győzködött tovább Seb.
- Ez így igaz. - helyeselt Jas, amin én csak mosolyogni tudtam.- Talán meggondolom, de Jas ha igent mondok és nem beszélsz Lucassal ....
- Neked tetszik Lucas? - kérdezte Seb, Jas elpirulva bólogatott.
- Hallottad volna az este mennyit áradozott a gyönyörű kék szemeiről. - gúnyolódtam kicsit.
- Akkor jobb lesz ha igyekszel mert Christian lánya Sara nagyon nyomul rá.
- Láttam az a csaj állandóan rajta lóg. - forgatta szemeit Jas.
- Hát csajok örültem a társaságotoknak és maradnék még, de nemsokára futam úgyhogy én megyek is. - alig mondta ki ezeket a szavakat már el is tűnt, Jassal kettesben maradtunk aki miután megjegyezte, hogy Seb nem csak kedves, de iszonyatosan jól is néz ki ismét győzködni kezdett.
- Na jó ezt majd még megbeszéljük, most gyere mert kezdődik a futam és ha jól gondolom nem akarsz lemaradni róla ugye? - átmentünk a VIP szekcióba, ahol egy nappal korábban néztük az időmérőt, Marion volt csak ott a fiúknak híre sem volt.
- A boxból nézik a futamot Dietrichel. - világosított fel Marion. Elkezdődött a futam, ma már nem ettem meg annyi fagyit mint egy nappal korábban, de a tea az ma is jól fogyott. A verseny alatt sokkal inkább a gondolataimra mint sem a versenyre koncentráltam, Seb mondatai jártak a fejemben. Vajon tényleg segítene Christian, ha tudna munkát adni hamar egyenesbe jönnénk anyagilag és akkor tudnék harcolni a testvéreimért, mellesleg nem szeretnék nekik rosszat, valóban jól érzik magukat itt, és nem szeretném elrontani a kedvüket. A futamon Seb negyedik lett, míg Mark csak a hetedik, így nem volt nagy ünneplés a csapatnál, gratuláltak egymásnak a versenyen nyújtott teljesítményükért, aztán a pilóták elmentek interjúkat adni, ami azért lényegesen rövidebb ideig tartott mint az első három helyezett verseny utáni programja.
BINABASA MO ANG
Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)
FanfictionBrenda, igyekszik mindent megtenni, hogy szülei hirtelen halála után két fiatalabb testvére ne szenvedjen hiányt semmiben - legalábbis a legszükségesebb dolgokba ne. Azonban, egy levél kényszerű döntés elé állítja, vagy lemond testvérei felügyeleti...