Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

3. rész

- Láttam, hogy Daavid veled ment ki a boxból, és őszintén szólva aggódtam. - adtam tudtára érzéseim.

- Igazad van, sajnálom, de az öcséd nagyon szerette volna látni a szobámat. - mentegetőzött.
- Igen tudom, Daavid nagy rajongód. - mosolyogtam, s a kisfiúra néztem ahogy Seb holmijai közt matatott. - De azért ezt nem kellene engedned neki. - léptem az említetthez aki éppen a szekrényből túrta ki a pilóta ruháit. - Daavid, tedd vissza, és ne matass más holmijai közt.
- Hagyd csak, örülök, hogy megmutathatom neki a világom. Nagyon helyes kis srác, az öcsémet juttatja eszembe, nagyjából egykorúak lehetnek. Ő is mindig ezt csinálja ha velem van. - nevetgélt.
- Rendben, de akkor sem szabadna ezt csinálnia. - szúrósan néztem öcsémre. - Jobb lesz ha mi megyünk is, Daavid köszönj el kérlek. - kértem kedvesen, de határozottan.
- Nee, Brenda. - görbült le a szája.
- Figyelj kis haver, tedd amit a nővéred mond, holnap ígérem találkozunk futam előtt, - itt rám nézett. - remélem jöttök holnap is?
- Azt hiszem nem úszom meg, bár őszintén szólva semmi érdekeset nem találok ebben a sportban. - fintorogtam.
- Igen azt észre vettem, hogy téged egyáltalán nem érdekel a Forma 1. - mosolygott.
- Ma is megevett vagy három adag fagyit az időmérő alatt, annyira unatkozott. - pletykált Daavid.
- Az igen. - bólintott elismerően.
- Hát igen, hála a Forma 1-nek oda a diétám.
- Te diétázol? - húzta fel meglepődve a szemöldökét.
- Brenda mindig fogyózik. - kotyogott megint Daavid.
- Na jó Daavid, köszönj el mert megyünk is. - elköszönt a pilótától, ahogy én is majd visszamentünk a boxba ahol már pakolgattak és készültek a holnapi futamra.
- Adam, mehetünk? - néztem szerelmemre, aki bólogatott. Fél óra múlva ismét a szállodában voltunk.

- Bren, ez a srác! - omlott az ágyra Jas miután kijött a zuhanyzóból.
- Egész eddig rajta járt az eszed? - kérdeztem mosolyogva.

- Láttad te milyen jó néz ki? A kék szemei és a sötét haja, óóóó. - olvadozott.
- Tényleg helyes. - vallottam be, majd témát is váltottam. - Jasemíne, amint visszaértünk Salzburgba el kell intéznünk az iskolát.
- Bren, ne légy már ilyen. Egy kicsit lazíthatnál, itt vagyunk ezen a csodálatos helyen és te most is az iskolán gondolkozol.
- Igen, mert valakinek gondolkodnia is kell, látom te, Daavid és Adam is nagyon jól elvagytok, máris megvett benneteket. - akadtam ki egy kicsit.
- Te most miről beszélsz? - értetlenkedett. - Azzal, hogy felajánlotta Daavidnak, hogy láthassa a kedvenceit nem vett meg, és megjegyzem te akartad, hogy mindannyian jöjjünk.
- Nem gondolod, hogy egyedül hagyom a 10 éves öcsénket egy idegennel? - ment fel bennem egyre jobban a pumpa.
- Nem idegen, hanem a nagyapánk.
- Látod? Látod mennyire elvakít téged is ez a luxus amibe belecseppentünk? Alig egy hete még hallani sem akartál róla most meg nagyapa így nagyapa úgy.
- Tudod mit gondolok Brenda, azt, hogy mindez a luxus amit ő tud nekünk adni azt nagyon is megérdemeljük, mert ez mind apáé lenne, ha akkor rendezik a viszonyukat, és anyáék boldogok mert látják, hogy jó életünk lesz, és mert együtt vagyunk. - háborgott ő is.
- Tudod mit, csinálj amit akarsz, én elmentem fürdeni. - hatalmas csattanással vágódott be mögöttem a fürdőszoba ajtaja, ahonnan jó egy óráig ki sem léptem. Mikor kellően lecsillapodtam visszamentem a szobába ahol Jas már békésen aludt, követtem a példáját és én is lefeküdtem.

Mikor reggel felkeltem Jas már nem volt a szobában, lezuhanyoztam, felkaptam egy rövid farmersortot és egy színes topot, megkerestem a sarumat és átkopogtam Adamékhez.
Legalább öt percig kopogtam, de nem nyitott ajtót senki, lementem a recepcióra hátha tudnak segíteni, a hölgy a szálloda éttermébe irányított. Amint beléptem megláttam a hatalmas társaságot amint jókedvűen reggeliznek, Marion, Dietrich, a testvéreim, a Red Bull csapatfőnöke, és két pilóta Seb és Lucas ültek az asztalnál.
- Jó reggelt! - léptem hozzájuk, hirtelen minden szem rám szegeződött.
- Szia kicsim, gyere ülj le. - húzott maga mellé egy széket Adam. - Jó aludtál?
- Nem igazán. - néztem Jasra, aki elég megvető pillantásokat küldött felém. - De hagyjuk is.
- Bren nagyapa megígérte, hogy a következő futamra is elmehetek. - mesélte boldogan Daavid.
- Ne éld bele magad túlságosan. - közöltem nyugodtan, miközben a pirítósomat vajaztam.
- Miért ne? Brenda az iskolának vége, és most nyugodtan utazhat ha szeretne. - próbálkozott Dietrich.
- Amint visszamegyünk Salzburgba keresek munkát és ha találok nem utazgathatok csak úgy.
- De Daavid és én attól még igen, nagyapa is mondta és nyári szünet van Bren. - most Jas próbált jobb belátásra bírni, nagy türelem kellett hozzá, hogy uralkodni tudjak magamon nem akartam az egész társaság előtt jelenetet rendezni.
- Jasmíne nem, nem mentek sehova nélkülem. - szögeztem le még mindig higgadtan.
- De .... - próbálkozott most ismét Daavid de Jas leállította.
- Hagy csak öcsi, úgysem tudod meggyőzni. - sóhajtotta lemondóan húgom. A reggeli ez után a kis affér után egészen nyugodtan telt, igaz én jobbára csak ettem, míg a többiek a versenyről, erről a világról beszélgettek. Reggeli után kimentünk a pályára, Daavid és Adam eltűntek a Red Bull boxában, Marion és Dietrich is valamerre elmentek, mi Jassal a Red Bull csapat büféjében ültünk szótlanul.
- Jas, - törtem meg a csendet. - nem szeretném ha rosszban lennénk.
- Én sem Bren hidd el, de akkor sem értem miért viselkedsz így.
- Emlékszel mikor megígértem, hogy soha nem fog elszakítani minket senki? - bólogatott. - Jasemíne pontosan azon vagyok, hogy ne szakíthassanak el minket, s ha hagyom, hogy a nagyapánk pénze és amit adni tud elcsábítson téged és Daavidot, akkor ez be fog következni.
- De nem fog, mert mi szeretünk téged, jobban mint az ő pénzét, de most őszintén neked nem esik jól, hogy próbál jó nagyapa lenni, had teperjen kicsit, hogy amit elvett apától azt nekünk visszaadhassa. - magyarázta.
- Ez nem helyes.
- Jó akkor kérlek legalább azt ne akard megakadályozni, hogy láthassam Lucast, mert nagyon tetszik nekem. - sóhajtozott.
- Ugyan már Jas, miért is akadályoznám meg? Mert nem akarom, hogy egyedül eljöjjetek vele a következő futamra?
- Igen pontosan.
- Ugyan már, de nem fogok engedni nélkülem nem fogtok utazni soha sehova. - finoman rácsaptam az asztalra, hogy nyomatékot adjak szavaimnak, amire a válasz egy megvető pillantás volt.
- Sziasztok! - ült hozzánk Seb. - Mi a helyzet?
- Brenda még mindig játssza a gonosz boszorkát. - gúnyolódott Jas.
- Ne túlozz jó? - vágtam vissza ugyanazzal a gúnyos tekintettel amivel előtte ő illetett.
- Most komolyan Brenda, miért nem jössz el te is? - fordult hozzám Seb.
- Seb ez hosszú, és már mondtam a testvéreim nélkülem nem mehetnek sehova, nekem pedig munkát kell találnom. - válaszoltam.
- De ha ez annyira fontos nekik, vagy annyira ronda vagyok, hogy nem akarsz többet látni? - meglepett a kérdése, Jas és én is felnevettünk.
- Nem, nem erről van szó csak .... - félbeszakított.
- Áááá már értem, amíg itt vagy nem tudsz fogyózni. - Jas majdnem leesett a székről annyira nevetett, az én szemeim kikerekedtek de komoly ábrázatán nekem is nevetnem kellett.
- Seb, ne, hagyd abba. - ilyen jót már régen nevettem mint most.
- Oké, szóval - próbált komoly lenni. - szerintem Christian tudna neked valami munkát adni a csapatnál, és akkor minden szuper lenne, te dolgoznál, a testvéreid veled lennének és utazhatnának is a futamokra, és én is láthatnálak jó sokszor.
- Bren ez tényleg jó ötlet. - csillantak fel Jas szemei. - Kérlek, kérlek beszélj Christiannal.
- Aha persze, és mi lenne az iskolával, Jas és Daavid is iskolába járnak még, lehet, hogy nyári szünet van, de szeptembertől mi lesz? - kérdeztem.
- Jajj ne már, látod Seb olyan mint egy gonosz boszorka. - puffogott Jas.
- És különben sem szeretem ezt a sportot, nem is érdekel nem is tudok róla semmit. - akadékoskodtam tovább.
- Az iskolán ráérsz majd akkor gondolkodni, és hidd el elég hamar és könnyen eg lehet szeretni ezt a sportot. - győzködött tovább Seb.
- Ez így igaz. - helyeselt Jas, amin én csak mosolyogni tudtam.

- Talán meggondolom, de Jas ha igent mondok és nem beszélsz Lucassal ....
- Neked tetszik Lucas? - kérdezte Seb, Jas elpirulva bólogatott.
- Hallottad volna az este mennyit áradozott a gyönyörű kék szemeiről. - gúnyolódtam kicsit.
- Akkor jobb lesz ha igyekszel mert Christian lánya Sara nagyon nyomul rá.
- Láttam az a csaj állandóan rajta lóg. - forgatta szemeit Jas.
- Hát csajok örültem a társaságotoknak és maradnék még, de nemsokára futam úgyhogy én megyek is. - alig mondta ki ezeket a szavakat már el is tűnt, Jassal kettesben maradtunk aki miután megjegyezte, hogy Seb nem csak kedves, de iszonyatosan jól is néz ki ismét győzködni kezdett.
- Na jó ezt majd még megbeszéljük, most gyere mert kezdődik a futam és ha jól gondolom nem akarsz lemaradni róla ugye? - átmentünk a VIP szekcióba, ahol egy nappal korábban néztük az időmérőt, Marion volt csak ott a fiúknak híre sem volt.
- A boxból nézik a futamot Dietrichel. - világosított fel Marion. Elkezdődött a futam, ma már nem ettem meg annyi fagyit mint egy nappal korábban, de a tea az ma is jól fogyott. A verseny alatt sokkal inkább a gondolataimra mint sem a versenyre koncentráltam, Seb mondatai jártak a fejemben. Vajon tényleg segítene Christian, ha tudna munkát adni hamar egyenesbe jönnénk anyagilag és akkor tudnék harcolni a testvéreimért, mellesleg nem szeretnék nekik rosszat, valóban jól érzik magukat itt, és nem szeretném elrontani a kedvüket. A futamon Seb negyedik lett, míg Mark csak a hetedik, így nem volt nagy ünneplés a csapatnál, gratuláltak egymásnak a versenyen nyújtott teljesítményükért, aztán a pilóták elmentek interjúkat adni, ami azért lényegesen rövidebb ideig tartott mint az első három helyezett verseny utáni programja.