Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

10. rész

Arra ébredtem nyolc óra körül, hogy kopognak, odacsoszogtam az ajtóhoz és kinyitottam, Jas állt az ajtóban Daaviddal. 

- Szia! - hajoltam le, hogy végre magamhoz ölelhessem kisöcsémet.
- Jól vagy? - kérdezte Jas. - Nagyon aggódunk érted.
- Semmi baj, nyugi, csak szükségem volt erre a mai pihenésre, távol mindenkitől.
- Főleg Adamtől, igaz? - Daavid még mindig szorosan ölelt, mindhárman leültünk a kanapéra. - Miért nem szakítasz vele, és beszélsz Sebbel?
- Egyszer már szakítottam vele, de hiába való volt, és tudja, hogy Seb megcsókolt, azt is érzi, hogy már nem ő az akivel lenni akarok.
- Ugye nem bántott?
- Jas, tudod, hogy megváltozott, nem hiszem, hogy bántana .... megint. - eddig ez eszembe sem jutott, de most, hogy Jas mondja talán tényleg bántana megint. Eszembe jutott az a szombat esti buli, mikor Adammal és néhány barátunkkal voltunk, Adam egy pillanatra eltűnt mellőlem, mikor rám nyomult egy idegen srác, mikor Adam meglátta teljesen elvesztette az eszét, megverte a srácot, engem pedig szinte kirángatott a helyről, aztán az utcán engem is felpofozott, annyira féltékenynek még sosem láttam, akkor szakítottam vele, de annyira szerelmes voltam, hogy megbocsájtottam neki mikor könyörgött.
- Azért légy óvatos, - a tekintete tele volt sajnálattal, tudtam, hogy ezt én váltottam ki belőle. - nem lehet, hogy azért nem szakítasz vele, mert megfenyegetett?
- Nem erről szó sincs, kérlek értsd meg. Egyszerűen meg akarja mutatni, hogy szeret és sajnálja az egészet, - én magam sem hittem el a szavaimat. - igen valóban nem szeretem már őt, és szakítani fogok vele, de előbb össze kell szednem magam. - még beszélgettünk, aztán Jas elment, annyira örültem neki, hogy Daavid itt van és velem marad, mert így ma nem kell Adammel aludnom, nem sokkal Jas távozása után jelent meg, meglepte Daavid ittléte, de nem hisztizett, lezuhanyzott és lefeküdt.

Vasárnap nyolckor keltem, nem sokkal utánam Daavid és Adam is felébredtek, míg én lezuhanyoztam és felöltöztek ők úgy ahogy régen játszottak még az ágyban.
- Brenda, - szólított meg Daavid mikor kiléptem a fürdőszobából.- te és Adam most újra együtt vagytok?
- Igen. - válaszolt vigyorogva Adam, mert én nem tettem meg.
- Daavid öltözz fel, és indulunk. - jó kisfiúhoz illően bevonult a fürdőszobába, majd nem sokkal későbbindulásra kész volt.
- Adam nem jön velünk? - kérdezte, s az említettre nézett.
- Nem. - válaszoltam ingerülten, majd kézen fogtam öcsémet és elindultunk a lift felé. A Red Bull homeban és a boxban is néhány ember olyan furcsán nézett rám, nem tudtam mire vélni. Sebbel a délelőtt folyamán nem találkoztam, Daavidot rábíztam Jasre, akinek muszáj volt elszakadnia Lucastól. A testvéreim nagyapáékkal ültek a boxban, és onnan figyelték a futam alakulását, én Brittával és Kellyvel követtem az eseményeket, időközben csatlakozott Heikki is. A futamon Markot intették le elsőként, mögötte Fernando Alonso és Sebastian végeztek. Nagy volt az öröm a csapatnál, mindenki boldog volt mind a két pilóta helyezése miatt.
- Gratulálok Seb! - léptem oda hozzá mikor visszaért a csapathoz akik már javában ünnepeltek.
- Köszönöm! - látszott rajta, hogy nem igazán örül ennek a harmadik helynek, s talán annak sem, hogy odamentem hozzá.
- Na? Mi lesz este? - veregette meg barátja vállát az egyik szerelő, Tyler. - Megyünk inni?
- Menjünk. - rántotta meg a vállát.
- Te is jössz Brenda? - nézett most rám.
- Nem hiszem, szeretnék minél hamarabb hazamenni.
- Ne csináld már, - győzködött. - majd megmondom Adamnek, hogy otthon nem hagyjon! - Seb ha ölni tudott volna a szemével, azt hiszem sem a szerelő sem én nem élnénk már. Elköszöntünk majd Daaviddal visszamentünk a szállodába, Jas mióta együtt vannak Lucassal minden percet vele tölt, ezért nem is aggódtam már érte annyira. Nem sokkal később megérkezett Adam, s addig addig győzködött míg beadtam a derekam és elmentem vele a bulira.
- Köszönöm, hogy vigyáztok rá.
- Semmiség, az unokám ennyit megtehetek. - mondta nagyapa mikor átkísértem hozzájuk az öcsémet, Adam a liftnél várt, majd elköszöntem tőlük és már indultunk is.

- Na, mégiscsak eljöttél? - kaptam egy puszit Tylertől, a csapat egyik szerelőjétől.
- Látod. - mosolyogtam rá, aztán észrevettem Brittát. - Odamegyek Brittához jó? - Adam bólogatott, én pedig otthagytam őket.
- Brenda! - ölelt meg. - De jó, hogy itt vagy. - tekintetemmel körbe pásztáztam a tömegen. - A fiúkkal isznak. - bökött fejével a bárpult felé, ahol megpillantottam Sebet, oldalán egy szőke csajjal. - Most szedte fel. - mintha belelátott volna a gondolataimba.
- Remélem boldogok lesznek. - mondtam keserűen. - Mondani szeretnék valamit Britta, igaz, hogy csak a következő futamon, de .... azt hiszem minél előbb annál jobb.
- Nincs baj, ugye? - kérdezte.
- Nem, nincs, felmondok.
- Mi? Brenda meggondoltad? - teljesen ledöbbent, majd győzködni próbált de hiába.
- Igen meggondoltam, a nagyapámmal rendeztem a viszonyom, és már nem féltem tőle a testvéreimet, és tudod, hogy a munkát csak miattuk vállaltam, hogy utazhassak velük.
- Ezzel most azt akarod mondani, hogy nagydíjra sem jössz többet?
- Nem hiszem, nem akarom mostantól mindig ezt látni. - mutattam Seb és a csaj felé, akik éppen csókolóztak. - Salzburgban keresek valami munkát, és új életet kezdek.
- Adammel?
- Nem, nem szeretem. - mondtam határozottan.
- Nem tudnálak rávenni semmivel sem, hogy maradj? - kérdezte, én pedig ismét a szőke pilóta felé fordultam.
- Nem Britta, ezt nem bírom elviselni. Most már biztos vagyok benne, hogy szerelmes vagyok Sebbe.
- Ebben biztos voltam, de attól nem lesz jobb, ha távol vagy tőle.
- Én sem szeretem ha távol vagy. - karolt át Adam. - Gyere táncolni. - otthagytuk Brittát, majd elvegyültünk a tömegbe. - Szereted azt a kis ficsúrt. - jelentette ki tánc közben. - Azt hiszed nem vettem észre? Megmondtam Brenda, nem engedem, hogy hozzád érjen.
- Mi bajod van? - éreztem ahogy a karja egyre szorosabban ölel.
- Amióta megismerted csak arra vágysz, hogy vele lehess, vagy már voltál vele? - féltékeny, biztos voltam benne, hogy mindez az alkoholnak köszönhető amit megivott.
- Tudod, hogy nem csaltalak meg soha. - próbáltam kiszabadulni de nem ment, ekkor vettem észre, hogy a mellettünk táncoló pár Seb és az új barátnője. - Könyörgöm Adam, ne szoríts ennyire, nem kapok levegőt. - mintha meg sem hallotta volna szorított tovább.
- Szeretlek Brenda, - kezdte csókolgatni a nyakam közben a fenekem markolászta. - nem akarlak elveszíteni, nem viselném el ha látnom kellene azzal az idiótával.
Láttam ahogy Seb minket figyel, miközben összesimulva táncol a lánnyal, a szemei szikrákat szórtak, a szívemet mardosta a látvány. Segítségemre végül tudtán kívül, Tim az egyik szerelő jött.
- Nem akarom megzavarni az enyelgést, de hiányolnak a fiúk Adam. - csapott a vállára a szerelő, én pedig mérhetetlenül hálás voltam neki, amiért megszabadított tőle.
Éppen abban a pillanatban hagyta ott Sebet a partnere, ott álltunk szemben egymással a táncoló tömegben,a köztünk lévő távolság egyre csökkent a körülöttünk levőknek köszönhetően.
- Táncolsz velem? - kérdezte lágyan Seb. Kezeit a derekamra csúsztatta, én pedig átöleltem a nyakát, így táncoltunk csendben, egymás szemébe veszve, az illata elvarázsolt, egyrészt a mennyben éreztem magam amiért a karjában tart, másfelől viszont belém hasított a rémület, ha ezt Adam meglátja ki tudja mi lesz. Nagyon jól tudom mire képes részegen, nem csak Sebet féltettem, hanem magamat is.
- Ne haragudj, jobb lesz ha .... - a pultnál állt a lány akivel táncolt és minket figyelt.- ha visszamész a barátnődhöz. - remegve adtam az arcára egy puszit, majd ott hagytam. Adam a pulttól figyelte az eseményeket ivós pajtásaival.
- Megyünk? - kérdeztem tőle, intettem a húgomnak, nem akartam odamenni mert ott ült Seb is, Adam is elköszönt a társaságtól majd karon ragadott és elindultunk kifele.

Seb szemszöge

Nem nagyon volt kedvem ünnepelni, egyrészt a harmadik hely másrészt Brenda volt ennek az oka. Igazából főképp Brenda volt az oka, amióta megláttam a bűvkörében vagyok, ez a nő teljesen megszédített. Áldom magam amiért csütörtökön végre megtettem az első lépést és megcsókoltam, minden sejtem őt kívánta és akkor azt gondoltam ezzel ő is így van, de egy pillanat alatt lerombolta minden illúziómat mikor elküldött, s mindezt tetézte mikor megláttam Adammel csókolózni. Most már nem akartam mást csak elfelejteni őt, ha neki egy tahó állat kell, akivel sosem lesz boldog, hát csak rajta én nem állok közéjük.
- Mi a baj? - kérdezte Tina aki egyszer csak felbukkant a bulin és nem nagyon volt ellenére ismerkedni.
- Táncolunk? - lehúztam az italom és a tánctérre húztam a szőke lányt, egyenesen a Brenda Adam páros mellé.
- Kimegyek a mosdóba. - súgta a fülembe, éppen akkor lépett le mikor Adam is eltűnt. Brenda és én csak álltunk egymással szemben, olyan gyönyörű volt, hirtelen ötlettől vezérelve és vágyaimnak engedve felkértem táncolni, nem válaszolt, nem is lett volna ideje mert a kezeim máris a dereka köré fonódtak, ő pedig hozzám simult és átölelte a nyakam. Észveszejtő volt megint a karjaim közt tudni, egy pillanat alatt elfelejtettem minden haragomat, amit keltett bennem. Aztán egyszer csak elhúzódott tőlem, adott egy puszit az arcomra és ott hagyott, visszament Adamhez.

- Mi újság haver? - ültem az edzőm mellé aki Jassal cseverészett, míg Lucas a sajtósomat Brittát táncoltatta.
- Semmi, mit iszol? - néztem bele a poharába, amiből még egy csepp sem hiányzott.
- Semmi olyat amit te ma még ne próbáltál volna. - húzta el előlem az italt. - Nem kéne többet innod.
- Felejteni akarok Heikki.
- Ha leiszod magad nem lesz jobb, hidd el.
- Mit mondott Brenda? - érdeklődött Jas.
- Semmit. - mondtam szomorúan.
- Jas, szerintem ideje lenne elmondani neki az igazat. - nézett Heikki Jasra, időközben a Lucas Britta táncospár is visszatért közénk.
- Seb, Brenda felmondott, nem akar többé a közeledben lenni. - Jas szavait nem akartam elhinni, olyan volt mintha nem jutnának el a tudatomig. - Bevallotta, hogy szeret téged.
- Miről beszélsz? Épp most hagyott megint faképnél. - jegyeztem meg keserűen.
- Igen mert Adam teljesen rá van akaszkodva, őrülten féltékeny a nővéremre, aki fél.
- Seb, - vette át a szót Britta. - utána kell menned, és kiszabadítanod Adam kezei közül.
- Ugyan már Britta, nem valami ócska mesefilmben vagyunk, ha el akarná hagyni, elhagyná, ha kellenék neki nem hagyott volna itt.
- Seb, Brenda nem szerelmes Adambe, téged szeret nem érted. - szólt közbe Heikki is.
- Nem hiszem el Heikki, sajnálom. - felálltam és otthagytam őket. A szállodáig gondolkodtam azon amiket Jasék mondtak, hirtelen ötlettől vezérelve nem saját, hanem Brenda szobája felé mentem. Brenda nyitott ajtót, kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Itt van Adam? - nem akartam bajba sodorni ezért inkább nem mentem be egyből.
- Igen, alszik. - suttogta. - Mit akarsz?
- Beszélnünk kell, szeretném ha átjönnél hozzám.

Brenda szemszöge

- Nem lehet, mi van ha felébred és én nem vagyok itt? - szívesen vele mentem volna, de ott volt Adam.
- Nem fog bántani, nem engedem. - szemei szinte könyörögtek, hálóköntösben köövettem Sebet a szobájába. - A húgod, Britta, Lucas és Heikki elültették a bogarat a fülembe. - leültem a kanapéra, ő pedig mellém ült. - Tudni szeretném mit érzel irántam. - a hangja komoly volt és bizonytalan. -Szeretsz?
- Igen. - válaszoltam kis tétovázás után.
- Akkor miért teszed ezt velünk? - közelebb csúszott hozzám.- Hova lett az a magabiztos, kemény nő akit megismertem?
- Mert féltem, hogy Adam bántani fog, megígérte, hogy ha hozzámérsz megteszi, és attól is féltem, hogy megint .... - nem akartam de majdnem kicsúszott aminek nem szabadott volna.
- Megint mi, Brenda?

Sziasztok! Ebből a történetből is ez az utolsó rész a héten, hacsak nem lenne kedvetek megírni nekem mit gondoltok a részről vagy a történetről. ;) 

Jó olvasást! Szép napot!