Leláncolva /BTS-Yoongi/

1.

Folyamatosan éreztem magamon Yoongi tekintetét, ahogy elsétáltam az alig két méterre lévő asztalhoz, ahogy leültem a székre és ahogy mosolyogva üdvözöltem a barátnőimet. Hiába, hogy nem volt mellettem, hiába, hogy nem hallotta minden szavunkat, nem tudtam nem észrevenni a jelenlétét. Frusztráló és idegesítő volt az az átható érzés, amit nem tudtam levetkőzni magamról. El akartam engedni magam, csak beszélgetni kicsit a lányokkal, akikkel már hetek óta nem találkoztam, legurítani néhány italt, majd jókedvűen hazamenni a barátomhoz és elaludni még egyel több szép este emlékével. Ám ezek a gyönyörű illúziók már egy éve csak illúziók is maradtak. A szép emlékek reménye csak feszengéssé alakult, a könnyed beszélgetések feszült társalgásokká nőtték ki magukat és a laza iszogatások is csak kényelmetlen fészkelődések voltak csupán. Persze csak nekem. 

Min tökéletes tűnő Yoongi már egy éve a párom. Minden jól alakult, most sem mondom, hogy problémák vannak. e ahogy haladt az idő, egyre több kétség merült fel bennem. Ami a legelején hízelgő volt, most csak bánt. Ami az első hetekben aranyosnak tűnt, most felidegesít. Amit akkor szinte vártam, most kézzel-lábbal tiltakozom ellene. Yoongi betegesen megszállott. Nem beteg, nem szenvedélybeteg, nem is függő. Egyszerűen csak az én fanatikusom lett. Egyre többször mondja meg, hogy mit vehetek fel és ha ellenkezem, begurul. Egyre többször korlátozza az időt, amit nélküle élvezhetek, sőt, az elmúlt hetekben szinte ez egyszer sem fordult elő. Egyre jobban megaláz mindenki előtt, ahogy lealacsonyító jelzőkkel illet, csak azért, mert kicsit kivágottabb felső volt rajtam vagy kisminkeltem magam, pedig csak neki akartam tetszeni. Egyre jobban a saját kapcsolatunk fogságába estem, de sajnos nem bántam. Akármennyire is akartam, hogy vége legyen, ugyanennyire szerettem a férfit és soha nem akartam, hogy távozzon az életemből.

El akartam küldeni orvoshoz, mert először személyiségzavarra gyanakodtam. Ettől mérges lett és végül kiderült, hogy csak ennyire megszállottan féltékeny és ragaszkodó típus. Próbáltam beszélni vele, elmagyarázni neki, hogy nincs semmi baj, hogy bízzon bennem és nem fogom megcsalni. Természetesen ez csupán pár óráig működik, aztán akármilyen témát hozok fel, megint előjön a védelmező énje. Nem mondom, nagyon jól esik, de néha kicsit sok. Most is, csak két órát kértem egy közeli bárban a barátnőimmel, akiket alig tudok megtartani barátokként a kevés idő miatt, amit velük tölthetek. Amíg mindenki szoknyában vagy feszülős ruhában parádézott, én farmerban, sportcipőben és egy alig valamicske kivágással rendelkező ingben görnyesztettem. ha ez nem lett volna elég, a bár az utcában volt, ahol laktunk, csupán három percet kellett volna sétálnom. Ha még mindig nem elég, Min Yoongi személyesen kísért el, hogy megnézze, tényleg ide jövök e, ne legyen semmi gond és valóban a barátnőimmel találkozok e. Ha még mindig nem elég, itt is maradt, hogy egyedül ücsörögjön a bárpultnál, kólát iszogatva és percenként lesve rám, hogy szemmel tarthasson. Már csak azt vártam, hogy odaüljön közénk és kínos csendben hallgassa végig, ahogy a lányok a pasikról beszélgetnek, melltartókról, amiket most vettek vagy egy új kozmetikusról, aki most kezdett a közelben és állítólag nagyon jó.

Reflexszerűen néztem én is fel mindig a pult felé, hogy megnézzem, itt van e még mindig, ami még jobban frusztrált és idegesített. Tudtam, hogy nem fog mozdulni, maximum kimegy az ajtón előbb, amikor látja, hogy már felállunk és menni készülünk. Már csak azon csodálkozom, hogy a munkahelyemre enged elmenni, pedig van férfi munkatársam is. Hihetetlen, de nem változtat a tényen, hogy fülig bele vagyok esve. Nem csak ebbe az oroszlánként védelmező oldalába, hanem a kedves és gyengéd Yoongi-ba is, aki ölelget és puszilgat egész éjszaka, aki kedvesen szól hozzám, aki hozzám bújik, akivel lehet beszélgetni és felnőttesen, de akár gyermekded módon is szórakozni. Kár, hogy ez már kevésbé fordul elő.