Leláncolva /BTS-Yoongi/

10.

Majdnem felbuktam a szőnyeg szélében, ahogy igyekeztem a csörgő mobilomért a szobába. Út közben megtöröltem a vizes kezeimet a gyorsan felkapott konyharuhában, mivel éppen mosogattam. A rongyot leraktam a dohányzóasztalkára, a telefont pedig felvettem onnan, hogy meg tudjam nézni, ki hív. 

- Szia - Szóltam bele mosolyogva, amikor leolvastam a nevet a kijelzőről.

- Szia - Szólt bele Yoongi rekedtes, fáradt hangon.

- Minden oké? - Tudakoltam felvont szemöldökkel.

- Persze, csak fáradt vagyok - Sóhajtott egyet. - Csak azért hívtalak, hogy elmondjam, hogy valószínűleg bent kell maradnom ma este, mert elég szűk határidőt szabtak a következő dalhoz.

- Hm - Húztam el a számat. - És bírni fogod? - Kérdeztem, hiszen már reggel fél hét óta odabent van és hétvége van.

- Muszáj lesz - Válaszolt kelletlenül és kihallottam a hangjából, hogy bizony ő sem örül ennek. - Viszont jól este egy kávé. Nagyon elfoglalt vagy?

- Csak mosogattam - Mosolyogtam. - Kiszaladsz ebédszünetben?

- Aha, arra gondoltam - Felelte. - Itt a kis utcában van egy kávézó, ahol nagyon finom a latte és elég jó szendvicseik is vannak.

- Jól hangzik.

- Egy óra múlva itt tudsz lenni?

- Persze, akár előbb is.

- Nem kell előbb, ezt még be akarom fejezni, mielőtt elfelejtem - Célzott a munkára. - Úgyhogy egy óra múlva.

- Oké, hívlak, ha ott vagyok - Bólintottam rá.

- Várlak. Szeretlek és vigyázz magadra!

- Mindig - Ingattam a fejem. - Én is szeretlek - Mondtam és letettem a telefont.

Visszavettem a kezembe a konyharuhát, hogy visszavigyem a megfelelő helyére, mielőtt elrongyolok zuhanyozni és felöltözni. Bár nem különleges helyre mentünk, mégis szerettem megadni a módját, ha kiléptem itthonról, ráadásul nem akartam egy rövidnadrágban és egy kinyúlt pólóban átvergődni a városon, amiben éppen itthon takarítottam. 

Egy gyors zuhany után kinéztem a lakásunk ablakából, hogy felmérjem az időjárást és néhány kint sétáló ember öltözékét, hogy abból állapítsam meg, vajon milyen idő lehet. A törölközőt a mellkasomhoz szorítottam, ahogy figyelmesen pipiskedtem az üveghez magam, hogy minél több sétáló embert lássak. Mivel mindenki pólóban, rövidnadrágban vagy szoknyában volt, úgy döntöttem, hogy ideje elővenni a ruhákat, amiket egy éve a szekrény aljára ástam. Leültem a földre a szekrény elé és tudatosan átvizsgáltam a kínálatot, összevetettem a hellyel, ahová megyek és a hosszúsággal, hogy Yoongi ne legyen zabos. Végül egy egyszerű, sötétkék ruhát húztam ki a szekrény közepéről, ami a térdem fölé érő hosszúságával pont megfelelő volt, de a háta kissé nyitott volt, így nyárias, szellős és nőies kinézetet biztosított. Magamra kaptam, a hajamat kibontottam a zuhanyzáshoz felkötött, kócos kontyból és lazán átfésültem az ujjaimmal. Sminket nem tettem fel, mert nem szerettem volna ezzel húzni az időt, ráadásul nem akartam senkinek tetszeni, csak a saját barátomnak, akinek elmondása szerint maszkara nélkül vagyok a legcsinosabb.

----------------------------------------

Mosolyogva léptem be a kis üzletbe, aminek a kinézetét és a helyét lediktálta Yoongi. Körbenéztem és mivel egy valóban apró helyiségről van szó, csupán három asztallal, azonnal megpillantottam Yoongi-t az egyik széken. Ő is felnézett, ahogy meghallotta az ajtó nyitódását és semleges arccal mért végig engem. Felállt a helyéről és zsebre dugta a kezeit, amíg oda nem értem elé.

- Szia - Köszöntem neki mosolyogva és még egy lépést tettem, hogy egy gyors csókot adjak neki üdvözlésképpen.

- Hogy nézel ki? - Kérdezte ahelyett, hogy viszonozta volna a puszira való próbálkozásomat. 

Visszaléptem egy fél lépést és megvontam a vállamat, amíg végigfuttattam magamon a  szememet, holott tökéletesen tudtam, hogy hogyan nézek ki.

- Miért? - Kérdeztem vissza nyugodt hangsúllyal, de a szívem már nagyokat vert annak a tudatában, hogy megint készül robbanni.

- Hol voltál? Hm? - Csípte két ujja közé a ruhám anyagát egy picit, majd elengedte. - vagy hová mész? Kinek akarsz te ennyire tetszeni?

- Csak neked, Yoongi és kérlek, halkabban - Néztem szét zavartan, hiszen a bent ülő négy ember, valamint a két pultos is lopva nézte a jelenetet.

- Halkabban? - Vonta fel a szemöldökét. - Nem érdekel, hogy ki hallja, Lara. Én akarom hallani, hogy miért öltöztél fel így. A hátad is.. - Ingatta meg a fejét, ahogy a vállamat kicsit oldalra tolva ránézett a kivágott hátára a ruhának. - Melltartó sincs rajtad?

- Yoongi, kérlek! - Szorítottam össze a fogaimat.

- Nem is vettél fel vagy ott hagytad valakinél? - tette át a súlyát a másik lábára. 

- Egyenesen ide jöttem és van rajtam melltartó - Suttogtam megszégyenülten neki. - És kérlek ne csinálj jelenetet!

- Jelenetet? Lara, éppen a barátnőm végigsétált a városon egy pornófilmbe illő, kivágott és mutatós ruhában. Vagy a barátnőm vagy még egyáltalán?

- Ezt most fejezd be, jó? - Kértem kicsit nyomatékosabban és tettem egy lépést hátra.

Megfordultam és megingattam a fejem, ahogy sűrű léptekkel igyekeztem kifelé a kis üzletből. Oda se megyek vissza többet, az biztos. Ez nagyon kínos volt, mindenki minket nézett. Nyeltem egy nagyot, mert nem akartam könnyezni vagy elsírni magam. Bár már megszoktam ezt a viselkedést, mégis rohadtul fájt, hogy ilyeneket feltételez rólam. 

- Lara, állj már meg! - Jött ki utánam Yoongi. 

Megfordultam és karba tettem a kezeimet. 

- Elegem van, Yoongi! - Sóhajtottam. - A hócipőm tele van ezekkel a megmozdulásaiddal. Tudod, milyen kínos ez nekem? Most szerinted mit hisznek rólam? Hogy egy utolsó kurva vagyok, amiért igyekeztem kicsit tetszeni a saját barátomnak. 

- Nem gondol rólad senki semmit és szard le, hogy mások mit gondolnak, egyébként is!

- Nem fogom leszarni, amikor a legrosszabbat te gondolod rólam - Mutattam rá. - Az istenért, egy éve együtt vagyunk! Sosem csaltalak meg és nem is akarlak, de ezt nem hiszed el nekem. Bízol bennem egyáltalán? - Tártam szét a kezeimet kérdőn, majd lecsaptam magam mellé őket.

- Persze, hogy bízom benned - Bólintott semleges arckifejezéssel. - És szeretlek is, ezért nem szeretem, ha így nézel ki. Tudod, hogy mennyi szatír barom rohangál az utcákon?

- Leszarom! - Sziszegtem idegesen. - Nem járkálhatok negyven fokban hosszúnadrágban, zárt cipőben és pulcsiban, csak azért, hogy ne mutassak meg semmit!

- Más is járkál hosszúnadrágban nyáro - Vont vállat.

- Azok mások - Sóhajtottam tehetetlenül. - Én én vagyok. Ha pedig ez nem tetszik, lehet másokhoz menni, akik teljesítik ezt a kérésedet.

- Szakítani akarsz? - Lépett közelebb hirtelen és arca egyszerre volt kérdő, kétségbeesett, zavart és semmitmondó.

- Nem, Yoongi - Ingattam a fejem. - De kezd betelni a pohár, úgyhogy jobb lesz, ha kicsit elgondolkodsz a szavaidon, amiket a fejemhez vágsz nyilvánosan. Most pedig jó étvágyat egyedül, én hazamentem!

- Lara - Sóhajtott és megfogta a kezem.

Visszafordultam felé és már csak a lehajtott fejével találkoztam. Mély levegőt vettem és megingattam a fejem. Csak tudnám, hogy miért lágyulok el, mint egy meleg puding az érintésétől. Ökölbe szorítottam a kezem és odaléptem a férfi elé. Kezemet, amit nem szorított, az arcára tettem és lassan végigsimítottam a puha bőrén.

- Szeretlek - Közöltem vele. - Fogadd végre el ezt az infót, mert bajok lesznek. 

- Szeretlek - Felelt egyszerűen.