Leláncolva /BTS-Yoongi/

4.

Mosolyogva belenéztem a tükörbe a fürdőszobában, miközben szorosan összenyomva az ajkaimat elkentem rajtuk a rátett, színtelen szőlőzsírt. A hajamat egyszerűen kibontva hagytam, ahogy azt Yoongi mindig is szerette. Kedvelte simogatni a tincseimet, játszadozni a hosszú hajam végével vagy egyszerűen csavargatni a szálakat az ujja körül. Mivel már kezdett melegedni az idő odakint, egy egyszerű pólóra esett a választásom, aminek csónak nyaka lenge volt, mégsem túl hivalkodó, valamint egy magas derekú, fekete szoknyára, ami a combjaim közepéig takarta a lábaimat. Tudtam, hogy Yoongi nem szerette, ha mutogattam magam, de mivel most hozzá készülök, hogy meglepjem őt és csak egyedül dolgozik egy stúdióban, ezért nem akartam harisnyát venni vagy hosszú nadrágot.

Készen is voltam, amikor csengett a telefonom. A társaság hívott, akiktől a taxit rendeltem, hogy valószínűleg megérkezett a kért jármű. Volt jogosítványom, de Yoongi reggel elvitte az autót és nem akartam tömegközlekedéssel menni hozzá. Minél hamarabb ott akartam lenni, hiszen már tegnap óta nem jött haza, annyi munkája volt. Szerettem volna meglepni kicsit, persze felhívtam napközben, hogy ráér e, de csak finoman puhatolóztam, nehogy rájöjjön, mire készülök. Átnyargaltam az előszobán a kényelmes, bebújós cipőmben, hogy felkapjam a táskám és a lakáskulcsom a fogasról. Kiléptem a lakásból és gondosan bezártam magam mögött a bejáratot, hiszen nem csak egyszerű dolgok voltak bent, hanem Yoongi több milliót érő kütyüi is, amiket jobban féltett az életénél is és ha nem tudnám, hogy szeret, könnyedén kijelentettem volna, hogy az a kis stúdió sarok élete egyetlen szerelme. 

Halkan, mégis duruzsolva haladt előre a taxi, miközben mosolyogva figyeltem az elhaladó nagyvárosi háztömböket és a nyüzsgő embereket az utcákon, akik kimerészkedtek a napos ég alá egy sétára, egy kis vásárlásra vagy csak otthon hagyták az autót munkába menet vagy a boltba. Ilyenkor eleve jobb volt a kedve mindenkinek, még ha rosszabbul is kelt fel akárki, mint egy esős vagy hideg napon, akkor is magasról tett mindenre, hiszen sütött a nap. Nekem is több kedvem volt reggel felkelni, reggelit csinálni, kávét venni és eljönni Yoongi-hoz. Máskülönben otthon megvártam volna.

Amikor kifizettem a fuvart és végre beléptem a hatalmas kiadó épületébe, mosolyogva köszönt rám a biztonsági őr és a pult mögött ülő hölgy is, aki segítséget nyújt a betévedő újoncoknak, turistáknak és néha az itt dolgozóknak is. Már többször voltam bent a kiadónál és nem mondom, hogy ismernek már, de az arcomról már megismernek és nyugodt szívvel engedtek magamra az épületben. Most is azonnal a lift felé vettem az irányt, hiszen nem volt kedvem a harmadikig lépcsőzni. A fejemben volt az útvonal, ahogy kiszálltam a felvonóból. Rögtön balra a folyosón, ahol az ott szerződött sztárok képei és lemezei lógtak a falakon, ahogy mindenhol szinte az épületen belül. A folyosó végén megint balra és a második kis terem volt az a szoba, ahol Yoongi tevékenykedett. Mosolyogva lesimítottam a fekete szoknyám ráncait és átvettem a bal kezembe a kis dobozkát, amiben tojásos, zöldséges reggeli volt és a tetején pedig egy papír poharat egyensúlyoztam, amiben kávé volt. Szabad kezemmel hátra dobtam az előre lógó hajamat és bekopogtam az ajtón.

- Szabad! - Jött az elnyomott, fáradt hang a zárt bejárat mögül.

Azonnal szélesebb lett a mosolyom és beharaptam az alsó ajkam, hogy nehogy egy eszelős vigyorba csapjon át, amint benyitottam a stúdióba. Beléptem és azonnal elkaptam Yoongi pillantását.

- Szia - Köszöntem rá és becsuktam magam mögött az ajtót.

- Hát te? - Kérdezte és levette a fejéről a fejhallgatót. 

Lenyomott pár gombot a gépén és kifordult az asztal alól a székével. odaléptem hozzá és lehajoltam, hogy egy gyors csókban részesítsem. 

- Hoztam neked kávét és reggelit - Tettem le az asztalon talált egyetlen, apró, üres helyre a dobozkát. - Gondoltam el vagy foglalva és nincs időd vásárolni semmit.

- Hát igen - Sóhajtott és kissé szétnyitotta a lábát.

Kezével előre nyúlt és rásimított a szoknya alól kilógó lábamra, amivel egy lépéssel közelebb hívott magához. Beálltam az ő lábai közé és végigsimítottam a szőke tincsein mosolyogva. Yoongi Végignézett rajtam és mély levegőt vett.

- Így jöttél végig a városon? - Kérdezett rá a szerelésemre.

- Taxival jöttem - Feleltem.

- Nem gondolod, hogy rövid ez a cucc? - Csípte meg a szoknyám alját és egy aprót húzott rajta, hogy éreztesse, miről beszél.

- Meleg van, Yoongi - Sóhajtottam. - És taxival jöttem, senki nem látott.

- De a taxisofőr - Felelt. - És mindenki az utcán, amikor bejöttél ide és az egész kiadó épülete.

- Nem rövid, eltakar mindent - Ingattam a fejem.

- Kinek akarod mutogatni magad? - Vonta fel a szemöldökét és hátra dőlt a székében.

Ezzel elvette a kezét a lábamról és maga előtt keresztbe fonta. Én felvontam a szemöldökömet és egy féloldalas mosolyra húztam a számat, ahogy úgy néztem rá, hogy érezze, nem gondolhatja komolyan.

- Yoongi, hozzád jöttem - Tájékoztattam. - Senkivel nem találkoztam és nem is akarok. Veled megyek haza és veled leszek utána otthon.

- Tudod, hogy nekem hosszúnadrágban is jó vagy - Közölte unott hangon. - Nem kell mutogatnod magad. Jól tudod, hogy nem szeretem, ha megnéznek téged.

- Nem nézett meg senki. Csak neked akartam kicsit tetszeni, de ha nem, akkor nem - Emeletem fel a kezem tehetetlenül, majd leejtettem őket. 

Tettem egy lépést  hátra, hogy kilépjek Yoongi lábai közül és éreztessem vele, hogy nagyon nem tetszik a hozzáállása. Yoongi előre dőlt a székében és áthatóan nézett rám.

- Tudod, hogy tetszel nekem - Közölte egyhangúan. - Nem kell így felöltözni, mint egy közönséges nő.

- Közönséges - Nevettem fel idegesen. - Akkor élvezd a reggelidet, gondold át, hogy mit miért teszek neked és majd gyere haza.

- Most elmész? - Kérdezte hirtelen.

- Miért? - Kérdeztem és megingattam a fejem. - Nincs kedvem hallgatni azt, hogy hogy nézek ki, csak azért, mert egyszer meg akartalak lepni és csinos akartam lenni.

- Csinos vagy - Mondta halkan.

- Akkor nem tudnál megdicsérni és nem folyamatosan féltékenykedni? - Motyogtam. 

- Féltékeny vagyok, mert szeretlek - Mondta és felállt. 

Tett felém egy lépést, majd óvatosan a derekamra csúsztatta a kezeit. Próbáltam nem azonnal elolvadni és még addig tartani a kemény tekintetemet, ameddig csak lehetett, de nem  tudtam türtőztetni magam. Ahogy a homlokát a vállamra hajtotta és mély levegővétellel egy meleg fuvallatot küldött a bőrömre, elernyedtem és megtörtem. Hatalmasat sóhajtottam és én is köré csavartam a kezeimet.

- Csinos vagy - Beszélt a felsőm anyagába. - Nem megszólni akartalak, csak félek, hogy valaki elvesz tőlem.

- Nem hagyom, hogy elvegyen, mert nem akarom - Válaszoltam határozottan. - De te is hidd el, oké?

- Hm - Bólintott egyet a vállamon és megsimogatta a hátam.

Én is bólintottam és belebújtam az ölelésébe, hogy élvezzem a melegét, amit este megvont tőlem, mert itt rostokolt.