Leláncolva /BTS-Yoongi/

32.

Idegesen járkáltam fel-alá a lakásban, amíg vártam, hogy leteljen az öt perc. Nem tudtam, hogy mit gondoljak, nem tudtam, hogy egyáltalán meg merem e majd nézni, nem tudtam, hogy szólnom kellene e Yoongi-nak erről már most. Négy napot csúszott a havi bajom, ezért bátran vettem egy terhességi tesztet, de már kevésbé voltam ilyen bátor, hogy meg is nézzem az eredményt. Nagyon ideges voltam, hiszen még nem tudtam, hogy fel vagyok e készülve egy pozitív eredményre. Huszonkét éves voltam, és bár volt egy biztos kapcsolatom, egy lakásunk, normális anyagi hátterünk, lelkileg nem tudom, hogy mind a ketten készek lettünk e volna erre.

összerezzentem és úgy megijedtem, amikor megcsörrent a mobilom, hogy azt hittem elájulok. Kifújtam a levegőt és megdörzsöltem a homlokom, amíg elsétáltam a konyhapulton fekvő telefonomig. Nem vagyok normális, komolyan.

- Szia - Vettem fel a telefont, amikor megnéztem a kijelzőn villogó nevet.

- Szia kicsim, csak azért hívlak, mert el vagyunk csúszva kicsit a lemez felvételével, úgyhogy csak későn megyek haza - Darálta Yoongi, gondolom azért, hogy minél előbb visszamehessen dolgozni.

- Jól van, csak nyugodtan, megleszek - feleltem tettetett nyugalommal.

- Nem tudom, mikor érek haza, de nyugodtan feküdj le, majd érkezem, oké?

- Jól van, ne siess, csak vezess biztonságosan - Utasítottam finom szigorral. 

- Úgy lesz - Mosolygott a hangja. - Szeretlek.

- Én is nagyon - Feleltem és letettem a telefont.

Hatalmasat sóhajtottam és visszatettem a pultra a telefont. Nem is baj, talán így jobb is, hiszen akármi is legyen az eredmény, így még lesz egy kis időm megemészteni és gondolkodni rajta. Még magam sem tudtam, hogy akartam volna e azt a két csíkot vagy sem. Persze jó lett volna egy kis élet bennem, egy család, de nem voltam biztos magamban, hogy ennek tényleg ideje van e már.

Percek óta bambultam az órát és már jócskán letelt az öt perc, amit várnom kellett az eredményre. Nem tudtam, hogy megnézzem e vagy sem, ezért még rádobtam plusz vagy tíz percet a gondolkodásra, miközben olyan görcsösen markoltam a saját ujjaimat, hogy azt hittem, magamnak töröm el és még észre sem fogom venni. Mikor már vagy negyed órája ücsöröghettem, megingattam a fejem és mély levegőt vettem.

- Nem vagyok normális - Sóhajtottam és feltoltam magam a kanapéról.

Visszaindultam a mosdóba, ahol a tesztcsíkot hagytam, út közben pedig úgy lélegeztem, hogy eszembe se jusson hányni az idegességtől. Mi van akkor, ha pozitív lesz? Nem tudom, igazából vágyom egy gyerekre, de nem tudom, hogy aktuális e már. És vajon Yoongi hogy reagálna rá? Örülne neki vagy teljesen elutasító lenne? Ha negatív lesz, el sem mondom neki, hogy csináltam tesztet, nem kell tudnia róla. Viszont ha pozitív, ha negatív, el kell mennem a nőgyógyászomat meglátogatni. Mindenképp biztos eredmény kell, ezek a gyors tesztek pedig nem teljesen megbízhatóak. 

Inkább visszafordultam félúton és a telefonom felé vettem megint az irányt. Tudtam, hogy nem halogathatom a végsőkig, de ha már eszembe jutott, hogy fel kéne hívni a nőgyógyászatot, akkor inkább azt teszem meg előbb, minthogy ránézzek arra a csíkra. Mély levegőt vettem és kikerestem a névjegyzékemből az elmentett telefonszámot. Azt is remegő ujjakkal nyomtam le, hiszen különlegesebb ok nélkül is utáltam oda járni. ha csak kettő percre voltam az épületben, hogy megkapjam a fogamzásgátló tabletta receptjét, akkor is ódzkodva mentem be. És hiába szedtem a tablettákat, az orvos előre megmondta, hogy nem száz százalékos a védelem, ezért legyünk szívesek óvszert is bevetni a kellemetlen meglepetések elkerülése végett. Csakhogy ez a fajta plusz óvintézkedés az elmúlt hónapban elmaradt.

Miután azonnal kaptam időpontot aznap délutánra, sietve mentem a fürdőszobába, hogy megnézzem, van e valamitől félnem. Úgy fújtattam, mintha csak egy kiadós edzésről tértem volna haza. Becsuktam a szemem és úgy vettem fel a tesztet és emeltem magam elé. Nehezen nyitottam fel a pilláimat, de szinte semmit nem láttam akkora résen keresztül, így sóhajtottam egyet és kénytelen voltam teljesen kinyitni a szemem, hogy megnézzem. 

Negatív.