Leláncolva /BTS-Yoongi/

14.

Sóhajtva visszahuppantam a kanapéra és Yoongi combjára tettem a magammal hozott nasikat, amíg én kényelmesen elhelyezkedtem. A férfi segítve a ficánkolásomat, megfogta az ölébe tett zacskókat, hogy ne essenek le és várta, amíg teljes kényelembe nem helyezem magam. Felhúztam a lábaimat és kinyújtottam őket egy kicsit a kanapén, távol Yoongi-tól, ugyanis az ő vállára a fejem került, ahol gyorsan megtaláltam a kényelmes pontot. Kezeimet a combjára fektettem és amíg ment a film, lassan simogattam a szabadidő nadrágján keresztül a lábát. Yoongi letette a másik oldalára a nassolnivalóval teli zacskókat és egyet kinyitott. Jobb kezével kényelmesen tudott venni gumicukrot belőle, mivel a balján éppen én feküdtem, én pedig kicsit körülményesebben, de én is át tudtam nyúlni a lábán a másik oldalára a finomságért.

Alig sikerült elhelyezkedni három perce, amikor megszólalt a telefonom. Lehunytam a szemem és egy elégedetlen nyafogást engedtem ki a számon, Yoongi pedig csak ismételten megállította a filmet és sóhajtott. Nem szólt, csak türelmesen várta, hogy most kikászálódjak a kényelmes pozíciómból és előre hajoljak a telefonomért. Megnéztem a kijelzőt és a szemem sarkából láttam, hogy a férfi is erre fordítja a fejét és csekkolja, hogy ki az ilyenkor, hétvégén. A munkahelyemről hívtak, de nem tudtam elképzelni, hogy vasárnap délelőtt mi dolga lehet bent az embereknek. Vágtam egy értetlen grimaszt és végül fogadtam a hívást, amikor már hagytam hármat csörögni a kezemben.

- Igen, tessék? - Szóltam bele és igyekeztem azzal a hangsúllyal köszönni, ami nem üvölti, hogy nagyon nincs kedvem telefonálni, de azért érezteti benne azt, hogy ne fecsegjen fölöslegesen, csak röviden és tömören.

- Szia Lara, TaeSun vagyok - Szólt bele mosolygós hanggal az egyik férfi kollégám. - Zavarlak?

- Ha rövid leszel, akkor nem - Feleltem én is mosolyogva.

Kedveltem ezt a srácot, nem mondom, helyes volt, de Yoongi mellett összehasonlítva már elbújtattam volna. Viszont olyan életre való volt, a munka mellett is mindig vidám, kedves, sose panaszkodott, mindig igyekezett felvidítani a kollégákat, összejöveteleket szervezni, hogy jobban összekovácsolódjunk, random süteményeket hozott hétfő reggel, hogy ne legyen olyan komor a hangulat és mindenkivel úgy el tudott beszélgetni, mintha csak a legjobb barátok lennének a földön.

- Igyekszem - Nevetett fel. - A jövő hét folyamán lesz egy céges vacsora, csütörtökön - Kezdett is bele azonnal. - Este hatra van asztal foglaltatva a Monpier hotel éttermébe és nagyon szeretnénk, ha te is eljönnél. Semmi komoly nem lesz terítéken, kivéve a finom kaját, csak a szokásos beszélgetős este. Meg pont szülinaposunk is lesz aznap, így egy kis meglepetés bulival kedveskednénk a hölgynek. 

- Most kell, hogy választ adjak? - Döbbentem le egy kicsit, hiszen tényleg gyorsan ledarálta az infókat.

- Nem, de azért jó lenne, ha keddig meglenne, hogy jössz e vagy sem, hogy úgy tudjuk az asztal számait variálni - Felelt.

- Oké, mindenképp - Bólintottam, bár csak magamnak.

- Remek, azért remélem, hogy jössz - Kuncogott bele a mobilba. - Nem is zavarlak tovább, szép hétvégét.

- Neked is, TaeSun - Válaszoltam. - És köszönöm.

Azzal le is tette a telefont. Megingattam a fejem és mosolyogva ledobtam a mobilt a kanapé végébe, hogy ne kemény felületre essen.

- Mit akart? - Kérdezte Yoongi és máris éreztem a hangjában azt a keménységet és a mélységet, amit mostanában igyekezett visszafojtani.

- Céges vacsi lesz jövő csütörtökön - Sóhajtottam és visszahajtottam a fejem Yoongi vállára.

- Minek? - Kérdezte.

- A cégnek - Feleltem. - Nem tudom, csak annyit, hogy céges vacsi lesz és az egyik munkatársunk szülinapja.

- És muszáj menned?

- Nem, de ha nem megyek, az bunkóság - Válaszoltam és máris éreztem azt a nosztalgikus érzést a hasonló beszélgetésekről nem egészen egy héttel ezelőttig.

- Miért hétköznap este?

- Nem tudom, nem én szerveztem - Vontam vállat.

- És ki lesz ott?

- Aki eljön, Yoongi - Emeltem fel a fejem a válláról, hogy rá tudjak nézni. - Kollégák. 

- Ez a TaeSun? 

- Ő szervezi az egészet, gondolom, hogy jön - ingattam a fejem és máris tudtam, hogy újabb féltékenységi alanyunk Tae lesz. - Meg még ötven másik férfi és legalább száz női kolléga. Ha meg nem, akkor is legalább tíz pasi és kétszer annyi nő. 

- El akarsz menni? - Kérdezte keményen, mintha csak a katonasorban állva kellene válaszolnom neki.

- Valószínűleg, igen - Bólintottam. - Nem akarok mindenből kimaradni.

- Pedig csütörtök este...

- Yoongi, ne kezdjük ezt, jó? - Emeltem fel a kezem, hogy megállítsam őt.

Komolya tekintettel néztem az ő barna szemeibe, amik csillogtak a visszafojtott vulkánkitöréstől. karjai megfeszültek a póló alatt, ahogy félbeszakítottam őt, de valószínűleg ő is nagyon jól tudta, hogy miért kell abbahagynia. Felesleges lett volna megint eljátszanunk azt a beszélgetést, amit egy hete.

- Nézzük inkább tovább, jó? - Sóhajtottam a tévé felé bökve.

Yoongi meg se szólalt, rám se nézett, csak a távirányítóért nyúlt és megnyomta a lejátszás gombot. Már nem annyira nyugodtan és fesztelenül, de fojtattuk a filmnézést. Viszont örültem, hogy ennyivel sikerült lezárnunk ezt az egészet és nem kellett megint órákig veszekedni valamin.