Leláncolva /BTS-Yoongi/

31.

*Yoongi POV*

Némán hallgattam a régi sztorikat, amiket Lara és a két srác osztott meg egymással. Legszívesebben üvöltöttem volna, hogy elmúlt, ennyi, kész, vége, lépjenek túl rajta. A legkevesebb kedvem volt ahhoz, hogy azt hallgassam, hogy gimnázium alatt egy srácot úgy koptattak le Lara-ról, hogy az egyik haverja eljátszotta a pasiját heteken keresztül, hogy Lara segített a srácoknak a nőkkel kapcsolatban, már a csók, az első szex és hasonlók, hogy értség egymást. De csak csendben tűrtem, mosolyogva, amíg hallgattam a történeteket, amiket nevetve meséltek egymásnak. A két srác barátnője is hasonlóképpen nevetett, nekik nem volt semmi bajuk. Lehet, hogy nem is nagy kunszt. Nekem is csak el kéne engednem magam, élvezni, hogy ami elmúlt, az elmúlt, ez a múlt és én vagyok a jelen. Igyekeztem, nagyon is, de elég nehezen ment őszintén mosolyogni olyan sztorikon, amelyikben a barátnőm egy másik pasival volt. Tudom, hogy volt előttem barátja és még csak a szüzességét sem velem vesztette el, de akkor is nagy önuralmamba telt nem felszínre engedni a régi énemet, amit görcsösen próbáltam eltemetni a kettőnk kapcsolata érdekében. 

- És, ti nem terveztek esküvőt? - Ocsúdtam fel az egyik srác kérdésére.

A szája elé emelte a barátnője kezét, amit ő is úgy fogott, összekulcsolva, akárcsak én Lara apró ujjait és egy puszit nyomott rá, majd ránk nézett.

- Hát, hogy őszinte legyek, nem igazán gondolkodtunk még rajta - Vont vállat Lara és mosolyogva rám nézett.

- Miért? - Kérdezett vissza a férfi. - Egy éve vagytok együtt, ugye?

- Kicsit több - Bólintottam mosolyogva.

- Én fél év után kértem meg a kezét - Emelte fel újból az összekulcsolt kezüket a lánnyal, hogy megforgatva azt megmutassa nekünk az egyszerű, de szép ezüst gyűrűt a lány kezén. - Még nem lesz esküvő, talán pár év múlva, de addig is tudom, hogy az enyém.

- Én anélkül is tudom, hogy az enyém - Mosolyogtam rá, majd a barátnőmre mellettem, aki a kijelentésemre kicsit megszorította a kezemet.

- De így mindenki látja - Kocogtatta meg a gyűrűt a másik kezével. - Ugye? - Fordult nevetve a barátnőjéhez. - Ha bármelyik pasi rá akarna mozdulni, a gyűrű majd elijeszti.

- Nem hiszem, hogy egy gyűrű bárkit is meggátol abban, hogy felszedjen egy nőt, ha a nő valóban nem akar ellenállni - Vontam vállat. - Lehetsz te házas is, ha a feleséged máshoz megy, nem érdekel senkit egy gyűrű. Én meg tényleg szeretem őt - Néztem át mosolyogva Lara-ra, aki csendben hallgatott -, úgyhogy úgy érzem, nem kell elsietni sem az eljegyzést, sem az esküvőt, sem pedig a gyereket ahhoz, hogy magamhoz kössem.

Egy másodperces csend állt be az asztal körül és kezdtem kellemetlenül érezni magam, hogy megöltem a hangulatot. Megköszörültem a torkom és rámosolyogtam a srácra, aki a gyűrűvel kérkedett az előbb.

- Nem akartalak megbántani meg leszólni sem - Mentegetőztem, amit nagyon nem szoktam.

- Dehogy - Legyintett nevetve. - Igazad van.

Bólintottam és halványan elmosolyodtam. Tudom.

*Lara POV*

Lassan elment mindenki és hármasban maradtunk anyuval és Yoongi-val. Sóhajtva dőltünk le a kanapéra ketten, míg anya, mondván, hogy a konyha nem várhat, azonnal belevágott az elpakolásba, mosogatásba és takarításba. Én a fejemet Yoongi vállára hajtottam, ő pedig a combomat simogatta lassan, fáradtan és a fejét az enyémre döntötte.

- Szerinted megbántottam a haverodat? - Kérdezte Yoongi reszketeg, mély hangon.

- Hm? - Kérdeztem vissza. - Mivel?

- Hogy azt mondtam, hogy a gyűrű nem megoldás - Felelt. - Nem akartam, hogy úgy jöjjön ki, mintha megcsalná őt a csaj.

Halkan felnevettem és megingattam a fejem annyira, amennyire Yoongi válla és a rajtam pihenő buksija engedte.  Én is a kezeimet a lábára tettem és puhán cirógatni kezdtem őt a fekete farmeron át.

- Igazad volt - Vontam vállat. - Ha megsértődik, az az ő baja, de nem az a fajta. Ne aggódj ezen.

- Nem aggódom - Nevetett fel halkan. - És remélem te sem úgy vetted le ezt, hogy nem akarom soha megkérni a kezed.

Mosolyogva felnéztem rá, mire ő kénytelen volt elemelni a saját fejét és ugyanúgy, egy halvány mosollyal visszanézni rám.

- Meg akarod? - Vontam fel a szemöldököm játékosan.

- Persze - Felelt Yoongi nyugodtan és egy sietős puszit nyomott a számra. - De nem most.

- Nem is gondoltam - Kuncogtam fel és visszahajoltam a vállára. - és tényleg úgy gondolod, hogy ez nem köt össze?

- Valamennyire biztos - Válaszolt és ő is visszadőlt rám. - Mivel ha elveszlek, nyilván szeretném veled leélni az életemet. De ha esetleg pár év múlva úgy dönt valamelyikünk, hogy nem ez az igazi, akkor sem fog kötelezően egymás mellett tartani egy gyűrű. Nem?

- Hm - Bólintottam, hümmögve igazat adva neki. - És a gyerek?

- Az már más tészta - Sóhajtott Yoongi. - Nem tudom, csak gondolom, hogy azért egy gyerek kedvéért sokkal többen maradnak együtt, mint anélkül. De az sem biztosíték. Hány elvált szülő van, aki egyedül neveli a gyerekét?

- Igazad van - Sóhajtottam most én, ahogy leért a téma.