Leláncolva /BTS-Yoongi/

3.

- Szia - Hallottam meg magam mögül Yoongi hangját.

Elmosolyodtam és hátra fordítottam a fejem, amennyire csak tudtam a kanapén való ülő helyzetemben. Semmire nem maradt időm, akár, hogy visszaköszönjek vagy csak nyögjek neki egyet, máris ajkai az enyémeken voltak és egy gyors, de annál finomabb kis csókot hagyott a számon üdvözlésképpen.

- Szia - Üdvözöltem, amikor szabad lett az ajkam. 

Yoongi megkerülte a kanapét, hosszú és nyugodt lépésekkel. fekete, térdnél szaggatott farmerja minden egyes lépésnél rásimult vékony, de izmos lábaira és a kis lukon, ami a térdén volt, látni engedte a bőrét. Egyszerű, lenge pólót viselt mellé, amit nagyon szeretett. Csak különleges alkalmakkor láttam ingben vagy öltönyben, hiszen itthon vagy félmeztelenül vagy ilyen egyszerű és kényelmes göncökben van, a munkahelyére pedig ha akar, akkor fürdőgatyában megy be, ha akar, akkor pedig kiöltözve. Végül is mindenkinek olyan mindegy volt, hogy a kis stúdióban mit visel. Csak az volt a fontos, hogy időről időre tökéletes zenéket és alapokat gyártson a kiadónak, ahol dolgozott, ez pedig egyszerű volt a számára, hiszen olyannyira a sajátjának tudta ezt a munkát, hogy egy egész zenét negyven perc alatt meg tudott egyszer írni olyanra, hogy akár ott és akkor piacra dobhatták volna.

- Mit csinálsz? - Foglalt helyet mellettem szorosan, majd a bal karját átlendítve a vállamon még jobban magához húzott.

Mosolyogva dőltem a vállának, ahogy kényelmesen elhelyezkedtem, a férfi pedig még egy gyors puszit nyomott a halántékomra, mielőtt ő is mély lélegzettel teljes kényelembe helyezte volna magát.

- Csak olvasok - Feleltem a kérdésére és megmutattam a kezemben lévő, piros kötetes könyvet. - Milyen volt a munka?

- Csak a szokásos - Vont vállat enyhén, hogy ne üssön meg engem, aki a vállán támaszkodtam. - Majdnem kész egy újabb dal is, már csak a felvett énekkel kell tökéletesen összehangolni.

- Az jól hangzik - Bólintottam mosolyogva. - A hétvégén mit csinálsz?

- Miért? - Nézett rám kérdőn a hirtelen témaváltás miatt.

- Csak jó lenne elmenni valahova - Ingattam a fejem közben, hogy semmi különös. - Kezd jó idő lenni végre egy sétához vagy kiránduláshoz.

- Kirándulás? - Kérdezett vissza olyan hangsúllyal és arccal, hogy csak nevetni tudtam rajta.

Ismertem már annyira a barátomat, hogy egy kirándulásra csak nagyon nehezen lehetett rávenni, hiszen neki egy tökéletes hétvége vagy szabadnap abból állt, hogy addig aludhatott, ameddig csak tudott, egész nap filmeztünk, lustálkodtunk és csak mosdóba és enni keltünk fel néha. Bár egyszer-egyszer neki is jól esett kimozdulni, azt is tudtam, hogy annyit dolgozik, hogy van, hogy egy ötlet eszébe jut és akár hajnal egykor kimászik az ágyból, hogy a gépére felvigye a fejében játszó hangokat, nehogy elfelejtse. Viszont ha már felkelt, miért ne csinálná ezt hajnal kettőig vagy háromig, vagy akár egész reggelig.

- Csak beszélgettünk róla ma a lányokkal - Vontam vállat.

- Akkor most velem akarsz elmenni vagy a lányokkal? - Vonta fel a szemöldökét.

Sóhajtottam és letettem a könyvet a másik oldalamra. A felszabadult kezemet a combjára toltam és finoman megsimogattam.

- Veled - Feleltem. - Csak a lányokkal beszélgettünk róla, ezért jutott eszembe egy kis kiruccanás. Ők is mennek a barátaikkal.

- És ha ők mennek, nekünk is kell? - Kérdezett vissza.

- Dehogy - Mosolyogtam rá. - Csak gondoltam megkérdezem.

- Ha akarsz, menj el velük - Mondta unottan.

- Nem akarsz semmiképp?

- Dolgozni akarok - Felelt.

- Jól van - Sóhajtottam. 

- Elmész? - Kérdezett vissza.

- Miért? - Vontam fel most én a szemöldököm kérdőn.

- Hát, ha már itthon vagyok, gondoltam itthon maradsz - Felelt. - Itthon fogok dolgozni. Persze ha van valaki, akivel el akarsz menni, menj!

- Nem akarok senkivel - Sóhajtottam megint, hiszen tudtam, hogy arra megy ki a játék, hogy megtudja, tényleg nincs e valaki a dologban, akiért ennyire menni akarok.

- Akkor itthon maradsz?

- Persze - Feleltem egy kicsit unottan.

Szívesen töltöttem időt a barátommal, de ha ő dolgozni fog, valószínűleg tíz órán keresztül nem fog kimozdulni a kis sarokból a szobában, amit ideiglenes stúdióként használ. Én pedig unatkozni fogok, szóval inkább csatlakoztam volna a barátnőimhez egy kis kiruccanásra, akárhogy egyedül lettem volna a sok pár között. Viszont azt is tudtam, hogy utána jött volna egy jelenet, hogy kivel voltam, hol voltam, mit csináltam, kell e nekem az, akivel voltam és a többi. Na meg út közben legalább egy óránként egy hívás, hogy hol vagyok, kivel vagyok és ugyanaz a sztori csak mindig mobilon keresztül. Ez pedig nem hiányzott, így inkább punnyadtam idebent, csak vele legyek és ne legyen probléma.