Leláncolva /BTS-Yoongi/

9.

- Paprika, húsok, szalvéta.. - Olvastam vissza a bevásárlólistát, amin sorra húzkodtam ki a tételeket, amik már a kosarunkba kerültek.

Yoongi csendesen és hősiesen tűrte a sorok közötti cikázást, majd a visszafordulást, ha elfelejtettem valamit, a tanakodást valamiről, hogy melyik legyen vagy egy ötlet felvetését, amikor elhaladtunk valami mellett, megláttam és kellett. Ha ő nem lenne ott, már rég egy másik kocsit szerezhettem volna, hogy aztán valahogy két, tele púpozott bevásárlószekérrel manőverezzek a pénztárakhoz.

- Olaj van? - Kérdezte fáradt hangon.

- Mm - csücsörítettem kicsit, ahogy elgondolkodtam a konyha képén, ami a fejemben volt és a képen volt e olaj. - Egy kevés van még - bólintottam rá.

- Ne vegyünk egyet, hogy ne kelljen sürgősen rohangálni, ha elfogyott?

- De - Bólintottam rá és már be is fordítottam a kocsit a megfelelő sorba. - Végül is, elfér.

Yoongi levette a szokásos kiszerelést a polcról és a sok dolog tetejére fektette, amiknek a csomagolása csörögve és ropogva adták meg maguknak az újabb, rájuk érkező súlytól. 

- Na - Toltam tovább a kocsit egy kézzel, miközben a másikban a listát tartottam.

- Add, majd tolom, mielőtt kinyírsz valakit vakon - Vette át a szerkezet irányítását Yoongi. 

Nevetve álltam arrébb, hiszen igaza volt, majdnem neki mentem egy néninek, amíg a listára figyeltem. Sietve átnéztem a dolgokat és azokat, amiket már a kocsiba tettünk, majd kihúzkodtam azokat is, amiket tudtam, hogy felírtam, de semmi szükségünk rá most. 

- Oké, akkor még szerezzünk zöldségeket és készen vagyunk - Mutattam az üzlet hátulja felé, ahol a zöldségek és gyümölcsök sora állt.

- Végre - Sóhajtott Yoongi és arra vette az irányt, amerre mutattam.

Én csak egy bocsánatkérő mosollyal néztem rá, mire ő csak egy halvány félmosollyal megforgatta a szemeit.

- Mázlid, hogy ilyen aranyos vagy - Mormogta a bevásárlókocsi fogantyújára támaszkodva.

- Nem vagyok aranyos - Biggyesztettem le az alsó ajkam. - Felnőtt nő vagyok.

- Na látod? - Simogatta meg az arcom. - Mondom, hogy aranyos vagy.

- Yoongi - Sétáltam mellette és átkaroltam a derekát, hogy végképp megakadályozzam őt a rendes mozgásban. - Nem vagyok kislány.

A férfi megállította a kacsázó járművet, amit már csak egy kézzel tudott tolni, mivel én a másikat lefogtam, ahogy az oldalához bújtam. Nevetve megállt egy olyan részen, ahol szerencsére nem volt senki, így nem akadályoztunk meg senkit a haladásban. Kihúzta a kezét alólam és átölelt. Én is átcsúsztam a mellkasára és ráhajtottam a fejem a sötétkék pólóba bújtatott felsőtestére.

- Cuki vagy - Simogatta a hajam.

Sóhajtottam és felnéztem rá. 

- Cuki vagy felnőtt nőt akarsz? - Kérdeztem.

- Kicsit mind a kettőt - Ingatta a fejét mosolyogva. - A lényeg, hogy se a cuki, se a felnőtt nő ne akarjon engem elhagyni.

- Tudod, hogy nem foglak - Forgattam meg a szemem komoly hangsúllyal. - Bízz bennem, légy szíves!

- Bízom benned, csak szeretem hallani - Túrt a hajamba egy kicsit, majd a homlokomra adott egy puszit. - Tudom, hogy tisztában vagy azzal, mennyire szeretlek és mennyire magam mellett akarlak tudni.

- Tudom, de ne vidd túlzásba! - Engedtem el a szorítását, hogy rendesen a szemébe tudjak nézni. - Nem vagyok olyan, aki megcsalna mást, tudod jól. Ráadásul nem téged, Yoongi - Mosolyogtam rá.

- Remélem is - Hajolt le egy újabb pusziért, de ezúttal feljebb fordítottam a fejem és a számra kértem az apró csókot. 

- Fojtathatjuk a bevásárlást? - Kérdeztem.

- Megölöd a romantikát - Sóhajtott a férfi.

- Ez nem volt romantika - Tájékoztattam róla és elléptem előle, hogy tényleg menni tudjunk, mert már fáradtam és éhes is voltam.

- Nekem tetszett - Vont vállat és kezeit a kocsi fogantyújára tette, hogy újból mozgásra bírja azt. - Szeretem hallani, amikor ilyeneket mondasz.

- Ha nem is mondom ki mindig, akkor is szeretlek és nem hagylak el. 

- Pedig jobb, ha kimondod. Jól hangzik.

- Túl nyálas - Húztam el a szám.

- Biztosítás - Ingatta a fejét, mire értetlenül néztem rá. - Biztosítás kettőnkről. Szeretem hallani és ha nem hallom, nem tudom, hogy csak magadban tartod vagy már nem érzed.

- Ha nem érezném, hidd el, hogy azt észre vennéd - Karoltam belé, ha már a kezét nem tudtam megfogni.

- Hát, nem akarom érezni - Mondta mély hangon.

- Nem fogod - Biztosítottam róla. - Csak akkor hidd el, hogy ha nem mondom, akkor is úgy van.

- Oké - Bólintott. - De azért mondjad, jó?

- Hihetetlen vagy - Nevettem fel.