" Magamnak akarlak. Csak és kizárólag a saját, kibaszott szívemnek! "
Min Yoongi, Oh Lara és egy beteges szerelem. Meddig lehet elviselni, ha valaki szinte kalitkába zár?
- Fagyizunk egyet? - Néztem fel csillogó szemekkel Yoongi-ra.
A férfi felvonta a szemöldökét és lenézett rám. Összekulcsolt kezeinket a kabátja zsebébe dugta és kicsit közelebb lépett hozzám.
- Lara, minusz tíz fok van - Tájékoztatott.
- És? - Kérdeztem vissza. - Legalább jó fagyos lesz az a fagyi.
- Nem tesz jót ilyen hidegben - Közölte mély hangon, amit mindig is imádtam.
Felelősségteljesebb lett, komolyabb és elővigyázatosabb is, amióta megtudtuk, hogy gyereket várok. Visszatért az őrző-védő Yoongi, de egy sokkal finomabb, aranyos változata. Felhívott naponta többször is, de csak azért, hogy tudja, minden rendben van és mert tudta, hogy otthon unatkozom egyedül. Nagyon sokszor maradt otthon inkább ő is dolgozni, hogy együtt legyünk és ne hagyjon annyit magamra az utolsó hónapokban. Vigyázott rám és mindig hosszasan veszekedtünk a ruhákról, amiket fel akartam venni, de csak azért, mert Yoongi nagyon féltette a pocakomat és a babát a hidegben. Mert amióta megnőtt a hasam és haladt az idő, bizony beköszöntött a hűvös idő és lassan a tél is. Bár december volt, nagyon hideg uralkodott az utcákon és Yoongi soha nem engedett el kevesebb, mint négy réteg ruha nélkül és plusz egy takaróval a hasam körül. Óvatos és elővigyázatos volt, nagyon meg akart óvni mindentől engem is és a kicsit is.
- Akkor menjünk el boltba, vegyünk jégkrémet és otthon megeszem - Ajánlottam. - Otthon meleg van - Tettem hozzá mosolyogva.
- Hisztizni fogsz, ha nem eszel jégkrémet? - Kérdezte unott hangon és szerintem tökéletesen tudta rá a választ.
- Naná - Bólintottam vigyorogva.
- Mást nem kívánsz? - Kérdezte és nekiindultunk az utca másik oldalára, hogy ott folytassuk a kis sétánkat. - Mondjuk forró teát? Meleg kakaót? frissen sült kaját?
- Nem kívánok meleget - Biggyesztettem le az ajkaimat egy pillanatra. - Csak fagyit.
- Szuper - Forgatta meg a szemeit Yoongi. - Azért a jégkrém mellé vegyünk csirkét, jó? Tudod, azt a fűszeres sültet, amit ott csinálnak a sarkon.
- Jó - Csillantak fel a szemeim és az étel említésére máris megkordult a gyomrom.
- Csak fagyit, mi? - Nézett le a hasamra Yoongi mosolyogva, majd felvont szemöldökkel vissza, rám.
Megvontam a vállam és nevetve húzódtam hozzá még közelebb. A fejemet a kezének döntöttem, miközben sétáltunk és kicsit beledörgöltem a homlokom a meleg kabátjába.
- Na jó, a csirkét is - Vallottam be az éhségemet.
- Még valami? - Kérdezte mosolyogva a férfi.
- Majd eszembe jut, ha meglátom - Feleltem mosolyogva.
Alig volt hátra másfél hónap az időpontig, amikorra a kisfiút jósolták nekem. Amikor megtudtuk, hogy fiú lesz, soha nem hittem, hogy megélem, de Yoongi felpattant a székéből és nevetve elsírta magát. Ettől én is elérzékenyültem és csak néztem a boldog arcát. Neveken még vitatkozunk, hiszen Yoongi mindenképp gengsztert akar csinálni belőle, én meg normális neveken gondolkodom. Ráadásul az én anyukám és Yoongi szülei és ötletelnek folyamatosan, ami még inkább megkeveri a dolgokat. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű döntés, de nem hittem, hogy ilyen családi háborút szül majd egy név kiválasztása. Mindenesetre imádtam minden pillanatát, még akkor is, ha bőgve ültem a tévé előtt, mert egy telefon reklámban nem vette fel a gyerek a mobilt az anyjának. Eddig minden jól sikerült, szinte zökkenőmentesen zajlott le és nagyon reméltem, hogy ezek után is így marad. Reméltem, hogy a gyerek csak még jobban összekovácsol minket Yoongi-val és annak ellenére, hogy nem vagyunk házasok, sokáig együtt maradhatunk még.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
