Leláncolva /BTS-Yoongi/

26.

Úgy izgultam, mintha csak az első találkozásunk lenne. Mintha egy buta tiniként ismeretlenek meghívására érkeztem volna egy címre és azt sem tudnám, mire számítsak. De lehet, hogy ez rosszabb volt. Mert tudtam, kihez jövök, tudtam, mi áll mögöttünk, mi fog történni és mit veszíthetek. És legutolsó álmaimban sem szerettem volna azt mondani, hogy viszlát. 

Előkerestem a kulcsom, amikor befordultam a lépcsőfordulóban, hogy amíg felbaktatok az utolsó lépcsőfokokon, addig a kezembe tudjam venni és azonnal bemenni a lakásba. Nem akartam filmekbe illő módon még az ajtó előtt ácsorogni és azon gondolkodni, kopogjak e. Az én lakásom is volt és hiába álldogáltam volna az ajtó előtt, csak egy perccel kitoltam volna az időt, amikor úgyis be kellett sétálnom és addig is csak nőtt volna bennem a feszültség.

- Szia - Köszönt rám Yoongi, amikor felértem a lépcsőn.

Úgy megijedtem a hirtelen hangtól, hogy megtorpantam és egy néma 'O' betűt formált a szám. A kulcs megakadt az ujjaim között és csak néztem az egy méterre lévő férfit, akit csupán négy napja nem láttam, de mégis úgy hiányzott, mintha hetek vagy hónapok teltek volna el.

- Hallottam a kapucsengőt - Magyarázta a ki nem mondott kérdést, hogy miért tudta, hogy jövök.

- Ja, tényleg - Bólintottam és megint megindultam.

Yoongi félreállt az ajtóból és beengedett, mintha csak vendégségbe jönnék. Örültem, hogy nem akart azonnal leteperni, nem nyújtózkodott azonnal ölelésért vagy csókért. Tudtam, hogy ha egyszer hozzám ér és megkapom a csókját, azonnal leblokkol az agyam és mindent elfelejtek neki.

- Hogy vagy? - Kérdeztem, amikor lerúgtam magamról a cipőmet és befelé indultam a nappaliba.

- Szarul - Felelt morgós hangon és követett befelé. - Te?

- Hasonlóképpen - Válaszoltam és sóhajtva letettem magam a kanapéra.

Megvártam, amíg Yoongi is helyet foglal mellettem. Oldalra fordultam és felhúztam a felé közelebbik eső lábamat, hogy teljes testtel felé legyek fordulva. Az ölembe kaptam egy díszpárnát, hogy azt szorongassam idegességemben, ha szükségem lesz rá. Yoongi némán ült és vett egy mély levegőt, ahogy rám nézett.

- Remélem tudod, hogy nem azért csináltam mindezt, hogy ne beszéljünk vagy ne találkozzunk egyáltalán - Kezdtem bele halkan.

A férfi csak lehajtotta a fejét és nem válaszolt, ezért megnyaltam a számat és folytattam.

- Szerettem volna, ha átgondolod a dolgokat és nem csak a levegőbe beszélünk - Mondtam halkan. - Mind a ketten tudjuk, hogy hányszor ígérted meg, hogy felhagysz a gyerekes féltékenységeiddel és semmi nem változott.

- Tudom és nagyon sajnálom - Válaszolt végre először. 

Felnézett rám és láttam, hogy a szemei apró, pirosas fényben úsznak, ahogy a sírás kezdetleges formájában ott csüngött már a szeme sarkában, de ő makacsul visszatartotta.  Tisztában voltam vele, hogy neki valószínűleg nehezebb ez a beszélgetés, mint nekem, hiszen ő nem az érzelmek embere. Jeges tekintettel képes végignézni egy hidegvérű gyilkosságot és egy könnyfakasztóan megható jelenetet is.

- Én sem akarom, hogy azt hidd, játszom veled - Mondta halkan, szinte motyogva a szavakat. - Olyan ez, mintha nem tartottam volna be a szavam és... - Megingatta a fejét és újból lehajtotta az öle felé. - Sajnálom, hogy így viselkedtem.

- Én csak tudni szeretném, hogy miért van ez - Vontam vállat. - Én tettem valami félreérthetőt, amiért féltékenykedsz, vagy veled történt valami, ami miatt ezt csinálod? Láttál valami félreérthetőt, amit nem beszéltünk meg?

Yoongi megnyalta a száját és lassan rám emelte a tekintetét. Nyelt egyet láthatóan, majd a fejem mellett elnézett zavartan, de megpróbálta visszavezetni a tekintetét az enyémbe. Én csak türelmesen vártam, hiszen nem tudtam semmit, lehet, hogy tényleg látott valami olyasmit, amit félreértett, pedig nem is úgy volt? Halott valamit rólam, ami talán nem is igaz, csak sose kérdezett rá? 

- Én csak nem tudtam megint bízni valakiben - Suttogta a szavakat.

- Megint? - Kérdeztem vissza és kicsit lejjebb hajoltam, hogy keressem a tekintetét, de ő makacsul elfordította a fejét. 

Vállat vont és újból megnyalta a száját, de csendben maradt. Úgy gondoltam, idő kell neki, amíg összeszedi magát, hiszen tényleg nem az érzelmei kinyilvánításáról volt híres. 

- Mi történt veled régen? - Kérdeztem rá halkan és kedvesen. - Hm? Megbántott valaki?

Yoongi csak bólintott egyet, de nem válaszolt. Sóhajtottam egyet és megigazítottam a párnát az ölemben.

- Yoongi, ha nem beszélsz róla, nem jutunk megint sehova - Közöltem vele keményen, de mégis visszafogottan. - És nem szeretném ezt így itt hagyni, érted? Meg akarom veled beszélni, mert szeretlek.

Yoongi elmosolyodott és bólintott egyet. Feje megint lefelé landolt, de nem izgatott, tartsa, ahogy neki jó, ha végre elárulja, mi okozza nála ezt a sok szarságot.

- Előtted volt egy barátnőm - Kezdett bele elhaló hangon. - Négy és fél évig voltunk együtt, még a kezét is megkértem - Újságolta, majd nevetett egyet és kezével a szeméhez kapott, ami arra engedett következtetni, hogy kigördült egy könnycsepp az arcára.

Hagytam némán az egészet és én is nyeltem egy jókorát. Erről sose beszélt nekem. Sose említette az exeit, sose mondott semmit a múltbéli kapcsolatairól. Annyit árult el, hogy tizenhét volt, amikor elvesztette a szüzességét, mert ezt tőlem is megkérdezte. Ilyen kérdés talán minden hosszú távú kapcsolatban előfordul, nem? De eljegyzésről szó sem volt. Vettem egy mély levegőt és előre nyúltam, hogy a szabad kezét megfogjam, amelyikkel nem éppen a szemét igyekezett szárazra törölni. Érintésemre rám emelte a tekintetét egy pillanatra, majd vissza a kezeinkre.

- Nagyon szerettem és el tudtam volna vele képzelni a jövőmet, amikor négy és fél év után kiderült, hogy megcsalt - Folytatta a sztoriját. - Vagyis két éven keresztül folyamatosan csalt. Felbontottuk az eljegyzést és a fejemhez vágta, hogy sose figyeltem rá, sose hívtam fel és sose vettem észre a jeleket - Vállat vont és megsimogatta a kezében lévő ujjaimat.

- Akkor ezért csinálod? - Kérdeztem rá halkan. - Azt hiszed, hogy én is megcsalnálak?

Egy másodpercig csend volt. Yoongi szipogott egyet és a száján keresztül kifújta a levegőt.

- Én csak félek - Felelt. - Megint szerelmes lettem és nem akarom, hogy megint úgy végezzem, ahogy előtted. 

Sóhajtottam és megingattam a fejem.

- Yoongi, egyszerűen meg kell tanulnod bízni bennem, ha nem akarod, hogy elmenjek - Közöltem vele a tényeket. - Nem vagyok az exed és nem csalnálak meg, soha. Ha egyszer téged szeretlek és veled vagyok, nem megyek máshoz. Ne hasonlíts hozzá, oké?

- Hittem neki is - Közölte szárazon. - Aztán ez lett belőle.

- Tudod, ez fáj - Sóhajtottam. - Én nem vagyok ő és nem jutna eszembe megcsalni téged. Viszont már elviselhetetlen, amit csinálsz, ezt te is érzed, remélem. Azzal, hogy az exedet így tudtad volna visszafogni, engem a sírba kergetsz, komolyan. Én nem szorulok arra, hogy óránként felhívj, hogy ellenőrizgess, hogy kiabálj velem nyíltan a kinézetem miatt és hogy lehordj mindennek mindenki előtt. Én más vagyok, ezt csak meg kéne értened. Én akkor is ugyanott maradok, ha nem ellenőrzöl, akkor is szeretlek, ha nem hívsz fel tíz percenként és akkor sem foglak megcsalni, ha meleg van és véletlenül eszembe jut szoknyát húzni. 

Elcsendesedtem és vártam, hogy leülepedjen a dolog.