Leláncolva /BTS-Yoongi/

17.

Mély levegőt vettem és azonnal felkúszott az a mámorító, férfias illat az orromba. Yoongi mellkasán feküdtem, egyik kezemmel átkarolva őt és az egyik lábammal rajta, míg ő a hátán feküdt és a bal kezével átkarolt, jobbjával pedig az őt átölelő kezemet simogatta. Kirázott a hideg a puha simításoktól és a gyengéd cirógatásoktól és belemosolyogtam a mellkasába.

- Mi az? - Kérdezte, ahogy belebújtam a bőrébe és kezét a hajamba vezette.

Jólesően beletúrt a tincseimbe és a hátam mögé szórta őket, ahogy az ujjai kitaláltak a rengetegből. Megingattam a fejem és hangosan sóhajtottam.

- Semmi, csak nagyon jó így - Feleltem és egy kicsit még jobban hozzá préseltem magam, ha ez még lehetséges volt.

Yoongi felkuncogott és egy gyors hasizom gyakorlatként felemelte a felső testét, hogy egy sietős puszit tudjon nyomni a fejemre. Mosolyogva fogadtam és felnéztem rá. Azonnal találkozott a tekintetem az ő sötétbarna íriszeivel, amik szintén mosolyogtak, akárcsak az a rózsaszín, telt száj. Mély levegőt vettem és hagytam, hogy ujjai megint elinduljanak a bőrömön és puha karikákat rajzolva befessék az egész karomat.

- Lehetne ilyen többször is - Sóhajtott Yoongi.

- Hát, igen - Bólintottam. - Jó lenne, ha nem kéne dolgozni és csak küldenék a pénzt azért, hogy így fekszünk - Mosolyogtam rá.

- Nem lenne rossz - Húzta el a száját egy kicsit Yoongi, majd ő is rám mosolygott. - Nem kéne dolgozni, nem kéne eljárni a kollégákkal, nem kellene összejövetelekre járni, a család is ide, helybe jönne látogatni.

Megforgattam a szemem és azonnal kivettem a belecsempészett utalást a holnap esti összejövetelre, ahová nem akarta, hogy elmenjek. Sóhajtottam és megvontam a vállam.

- De sajnos ha nem dolgozunk, megenne itthon a fene egy idő után, ha nem járunk el összejövetelekre, akkor buktuk a kapcsolatainkat és a lehetőségeinket és ha a szüleinket rohangáltatjuk folyton, az sem jó - Foglaltam össze a válaszokat neki.

- Miért ne lehetne kapcsolatokat tartani a munkahelyen kívül? - Ragadta meg a lényeget, hogy egyre jobban elmenjünk az igazi téma felé.

- Mert attól, hogy vannak barátaim a munkahelyemen kívül, nem biztos, hogy előny, ha feljebb akarok kerülni a ranglétrán vagy esetleg szükségem van valami olyasmire, amiben azok az emberek tudnak segíteni.

- Hm - Ingatta meg a fejét Yoongi és a száját is összepréselte egy pillanatra. - Ez hülyeség. Én se megyek el soha, senkivel a cégtől, mégis feljebb kerültem saját magamtól és ha kérek valamit, ugyanúgy megfontolják.

- Oké, annál a cégnél a te pozíciódban vagytok öten, tehát ha kirúgnak, valószínűleg nagy bajban lennének - Magyaráztam. - Ellenben az én cégemnél az én posztomban és a hasonló hatáskörben dolgozunk kétszázan, tehát pont le fogják szarni, ha nekem kell valami.

- Pedig ugyanúgy meg kellene hallgatniuk, akár van még másik kétszáz ember, akár nincs - Vont vállat egy kicsit, hogy ne rángassa a mellkasán lévő fejemet a hirtelen mozdulattal. - Ezek a közös vacsorák hülyeségek. Kajáltok a cég pénzén, mindenki jópofizik egymással, aztán másnap ugyanúgy nem fogtok egymáshoz szólni és le se szarjátok már egymást.

- Akkor is elmegyek holnap és végigülöm azt az egy vagy másfél órát, amíg mindenki kaját, gyorsan felköszöntjük a kolléganőmet és kész. Jövök haza. Hidd el, nekem sincs kedvem olyan emberek társaságában baszakodni, akik eddig pletykáltak mindenkiről - Ingattam meg a fejem most én, ahogy a végére értem.

- Akkor meg minek mész el, ha nincs kedved? - Kérdezett rá megint.

- Mert muszáj - Feleltem egyszerűen. - Egyrészt már van nekem foglalva asztal, másrészt meg nem lehetek akkora antiszociális egyed, hogy egy éve mindent visszamondok, hogy nem megyek sehova.

- Én se megyek sehova, mégse érdekel senkit - Válaszolt Yoongi.

- Oké, szívem, ez két másik munkahely, több száz más emberrel és elvárással.

- Az elvek akkor sem változnak - Szált vitába. - Fasznak kell elmenni azért valahova, hogy nézzenek valakinek? Ismerjenek el a munkádért, ne azért, mert egy este megettél velük egy tányér levest és megittál velük egy pohár kólát.

- De, Yoongi, ez pontosan erről szól - Sóhajtottam. - Sajnos  ez van, az a tányér leves nélkül maradhatok ugyanabban a székben évekig.

- Hülyeség.

- Akkor is elmegyek és szeretném, ha megértenéd.

- Nem akarom, hogy elmenj! - Motyogta. - Azt se tudom, kik lesznek ott.

- TaeSun-t ismered már - Néztem rá megint. - Az a lány, akiről meséltem neked, akivel egy irodában leszek, ő is ott lesz. A többieket meg én sem tudom, hogy ki fogadta el és ki nem. 

- TaeSun, mi? - Nevetett fel gúnyosan. - Miatta mész?

- Ne kezdjük ezt, jó? - Hunytam le a szemeimet és megint inkább a fejem búbját mutattam neki, ahogy elhelyezkedtem a mellkasán. - TaeSun jó fej srác, de semmit nem akarok tőle. A barátom és ennyi.

- Mi is barátok voltunk először - Mormogta Yoongi kelletlenül.

- Oké, de te nagyon is tetszettél nekem - Mondtam. - TaeSun meg, nem akarom megsérteni, de nem egy helyes alkat. Biztos, hogy nem cserélnélek le rá.

- Rá? - Fogta meg a lényeget.

- Senkire, Yoongi - Forgattam meg a szemem. - És ne menjünk bele jobban, inkább aludjunk. Késő van és holnap dolgozni kell.

- Hm - Ennyi választ adott, mielőtt teljes csend uralta volna a szobát.