Leláncolva /BTS-Yoongi/

21.

Jól elbeszélgettünk, miközben a torta lassan összes szelete egy-egy tányérra került. Két kisebb, gyümölcsös, habos és csokis tortát rendelt TaeSun, ami a kinézetével ellentétben nem volt valami finom, de legalább torta volt. Mindenki jóízűen falatozott az édességből, miközben egyre fesztelenebbül beszélgettünk egymással, azokkal is, akikkel egy órája még azt sem tudtuk egymásról, hogy létezik. Bár ebben benne volt a keze a sok sörnek és koktélnak, amit mindenki saját kontóra felhajtott. Én csupán kólát ittam és egy nem túl erős, alig alkoholos, narancsos koktélt, mert egyrészt tudtam, hogy nem bírom az alkoholt, másrészt Yoongi sem szereti, ha beállva jutok haza. 

Hátrapillantottam a mobilomra, ami nem egészen egy méterre tőlem, a konnektorba csatlakoztatva feküdt egy kis asztalon egy virág mellett, miután engedélyt kértem a töltésére a személyzettől. Láttam, ahogy a bal felső sarokban villog a zöld kis lámpa, ami értesítést jelez. Sóhajtottam, hiszen anélkül, hogy megnéztem volna, tudtam, hogy Yoongi megannyi nem fogadott hívása köszönt majd rám, ha egyszer feloldom a billentyűzárat. Nyeltem egyet és kicsit rosszul éreztem magam, hogy így bánok vele, de értse meg, hogy nem lehetek mindig vele, nem felügyelhet mindig. Felnőttek vagyunk, nem kisgyerekek, akiknek felügyelet kell. Ráadásul tanuljon már meg bízni bennem egy év után lassan, mert kezdem feladni a harcot. Nagyon kevés választ el attól, hogy kiabálva mondjam meg neki a magamét, amit már hosszú hónapok óta csak finoman közölgetek vele. 

- Elnézést! - Kértem bocsánatot mindenkitől, majd kitoltam a székemet.

Felálltam az asztaltól, hogy a mosdóba induljak, hiszen majdnem két órája már nem látogattam meg a helyiséget és elég sok vizet és kólát ittam ahhoz, hogy most már esedékes legyen. 

- Mosdóba mész? - Kérdezte az egyik kollégám.

- Igen - Néztem vissza rá mosolyogva és bólintottam egyet.

- Várj meg, én is megyek - Mondta, majd lenyelte az utolsó falat tortát, ami a szájában volt és ügyetlenül kikecmergett a székek forgatagából. 

Kicsit ingatagul, már szerintem eléggé becsiccsentve kerülte meg az asztalt, hogy mellém tudjon lépni. Halkan nevetve figyeltem, ahogy megtámaszkodik az egyik széken, majd amikor az azon ülő férfi felnézett rá, csak intett neki egyet és a nevetését visszatartva spurizott felém. Óvintézkedésként megfogtam a vállát és magam mellett tartva vezettem el őt a mosdóig, ahol már kénytelen voltam szabadjára engedni, hogy egyedül csinálja a dolgát. Én is sóhajtva gomboltam ki a nadrágom, egyrészt a felemelő érzéstől, hogy végre pisilhetek, másrészt a kis csend miatt a vendéglő kinti hangzavara után, amit tompított a két bezárt ajtó. Odakint észre sem vettem, mert benne ültem, de most, hogy csend van, eljutott a tudatomig, milyen csörömpölés és beszédkavalkád van is kint. 

- Oh Lara? - Dugta be a fejét az egyik pincér a mosdó ajtaján, amikor már megmostam a kezem és éppen törölgettem.

- Én vagyok - hajoltam ki az ajtó takarásából, majd kinyitottam az ajtót.

- Telefonon keresik - Mondta a fiatal srác, amikor elindult velem kifelé a mosdóktól.

- Ki az? - Kérdeztem, de sajnos nagyon is tisztában voltam vele, hogy ki lehet az.

- Nem tudom, csak annyit mondott, hogy önt keresi és sürgős - Vont vállat a pincér, majd a pulton átnyúlva kihúzta nekem a vezetékes telefon kagylóját és a kezembe adta.

- Köszönöm - Mosolyogtam fel rá, majd egy fejbiccentés után ott is hagyott. - Haló? - Szóltam a telefonba.

- Minden rendben van? - Jött az ismerős hang a készüléken át. - Nem vetted fel azt a rohadt telefont.

- Megmondtam, hogy nem fogom felvenni, mert töltőn lesz - Mondtam halkan, nehogy valakinek szemet szúrjon.

- És töltőről nem lehet levenni egyszer, hogy megnézd a hívásaidat és visszacsörögj?

- Nevetséges vagy, Yoongi - Közöltem vele. - Most megnyugodtál, hogy az étteremben vagyok? Minek hívtad fel őket?

- Mert nem vetted fel a saját telefonodat és igen, képzeld megnyugodtam - Felelt mély és reszketeg hangon a visszafojtott indulatoktól.

- Tudod, hogy milyen ciki ez nekem? - Suttogtam. - Basszus, két óra alatt legalább negyvenszer hívtál, ráadásul a vendéglőt is kikutattad, hogy felhívd őket és leellenőrizz?

- Mit tehettem volna?

- Mondjuk ülsz a seggeden és megvárod, amíg én hívlak fel, ahogy megígértem - Sóhajtottam, hogy kiengedjem a gőzt.

- Jó - Felelt. - Mikor mehetek érted?

Elmosolyodtam és megforgattam a szemem.

- Ne gyere értem - Jelentettem ki.

- Mi? - Lepődött meg. - Már elindultam a kocsihoz, fél kilenc van. Azt beszéltük meg, hogy fél kilenckor végeztek.

- Akkor fordulj vissza és menj haza! - Mondtam határozottan. - Majd hazamegyek egyedül, te meg addig gondolkodjál el a tetteiden.

- Lara, elindultam érted - Közölte és hallottam, ahogy becsukódik a kocsi ajtaja.

- Felesleges - Mondtam. - Mire ideérsz, már a buszon leszek.

- Lara, ne legyél ilyen, kérlek! Megyek érted.

- Nem jössz! - Mormogtam a telefonba és visszatettem a helyére.

Vettem egy mély levegőt, majd nyeltem egyet, hiszen majdnem elsírtam magam. Nem hittem el, hogy Yoongi komolyan ilyenre képes. Kinyomozza a netről a vendéglő telefonszámát és felhívja, hogy ellenőrizze, tényleg itt vagyok e? Mert nem vettem fel neki a mobilt, amit egyébként mondtam is, hogy töltőre teszek és nem fogom felvenni? És ráadásul csak két óra telt el? Hihetetlen és még neki áll feljebb.

- Ne haragudjatok, nekem mennem kell - Mosolyogtam a kollégáimra.

- Minden rendben? - Nézett rám TaeSun.

- Persze - Mosolyogtam rá és magamra kaptam a kabátom. - Csak rosszul lett az édesanyám, de minden rendben, valószínűleg nagyobb az ijedség, mint a baj. De azért átmegyek, nehogy tényleg legyen valami.

- Persze - Bólintott megértően a férfi. - Köszi, hogy eljöttél, örülök, hogy velünk voltál egy kicsit.

- Én köszönöm és nagyon jó volt - Mosolyogtam rá hálásan. - Sziasztok - Intettem a kollégáknak.

Mindenki egy egybefüggő köszönéssel búcsúzott el tőlem, majd elindultam kifelé a vendéglőből. Minél előbb a buszmegállóban akartam lenni, mert tudtam, hogy ha Yoongi idegesen vezet, akkor nagyjából negyed óra alatt itt van. Ha annyit várok, még bejön és perpatvart csap, ha pedig a buszmegállóba sétálva vagy ott várakozva lát meg, a nyílt utcán is kicsapja a biztosítékot és nem akartam jelenetet. Inkább minél előbb a buszon akartam lenni, onnan már kevés esélye volt, hogy megpillant.