Leláncolva /BTS-Yoongi/

16.

Yoongi valami romantikus és horror keveréket választott a moziban, amit nem tudtam, hogy hogyan tudtak kivitelezni a rendezők, de kíváncsi lettem rá. A leírás szerint egy csajt elrabolnak, szexrabszolgaként tartanak fogva, majd a maffia vezér kezébe kerül, aki nem mellesleg egy baromi jó csávó és mellette ő is főnök lesz. Nem tudtam, hogy mi sülhet ki ebből, de mindenesetre elég jónak hangzott a többi moziműsor mellett, amik vagy elcsépelt, nyálcsorgatós romantikák voltak vagy undorítóan kiszámítható horror. Volt egy sejtésem, hogy Yoongi miért pont ezt a filmet szerette volna a legjobban megnézni, de nem háríthatom rá ezt teljesen, hiszen én okéztam le végül ezt a vetítést. 

Végre sorra kerültünk, és kikérhettük a pattogatott kukorica adagjainkat a hatalmas kólákkal. Közben minden oldalról egy kisebb tévén keresztül más és más előzetesek mentek, hogy gondolom még innen is kívánatossá tegyék a lehetőségeket, ha valaki nem döntötte volna el, hogy mire is üljön be. Felkaptam a két üdítőt, Yoongi pedig ügyesen egyensúlyozva megtartotta a két teletömött dobozt, amiből akaratlanul is kihullott egy-egy darabka kukoricaszem. Bár az egész folyosó szinte popcornnal volt díszítve, ilyenkor mégis rosszul éreztem magam, hogy még jobban bepiszkítjuk a szőnyeget. 

- Ez lesz az? - Kérdezte a férfi és fejével a nyolcas szám felé biccentett, ami a falra volt festve az egyik terem ajtaja mellett.

Lenéztem a két ujjam között tartott jegyre és bólintottam.

- Aha - Tettem még hozzá. - Tizenhatos sor, hármas és négyes szék - Egészítettem ki a mondandóm, hogy ne bent kelljen majd jobbra balra forogva keresgélni a sötétben az ülőhelyeinket.

- Oké - Bólintott Yoongi és maga elé engedett a terembe.

Már halkan szóltak a reklámok és más filmek előzetesei, amikor beléptünk. A terem szinte még üres volt, hiszen volt hátra negyed óra a kezdésig, de ez minket nem zavart, egyrészt utáltuk mind a ketten, ha az utolsó pillanatban kellett beesni és mindenkin átmászni, másrészt szerettük végignézni a készülő filmek reklámjait és elkönyvelni, hogy a húszból legalább tizenkettőt megnéznénk. 

- Tedd csak le oda! - Biccentettem a lábamhoz, amikor felém nyújtotta az egyik pattogatott kukoricás dobozt Yoongi, pedig épp, hogy letettük a fenekünket.

- Oké - Mondta és letette a lábaink közé a nasit.

Én betettem a tartóba a kólát és az övét is becsúsztattam ügyesen a kialakított lukba. Yoongi átnyúlt hozzám és megfogta a kezem, én pedig rámosolyogtam. Szőke haja szinte világított a gyér fények, a hatalmas kivetítő által kibocsátott villogások és az enyhén sötét terem miatt. Közel hajoltam hozzá és felvontam a szemöldököm, hogy mondja, mit szeretne.

- Jó, hogy eljöttünk - Mondta halk, mély hangon, amit alig lehetett hallani a még halk, de máris fülsüketítő effektektől.

Bólintottam beleegyezően és egy puszit nyomtam a szája szélére.

- Rég tudtunk már randizni egy jót - Sóhajtottam.

- Sokat dolgozom, de szeretek veled lenni és igyekszem mindent elkövetni, hogy minél többet sikerüljön - Motyogta kettőnk közé a férfi.

- Eleget vagyunk együtt, ne aggódj! - Biztosítottam róla, hiszen tudtam, hogy folyamatosan azon aggódik, hogy keveset van velem, ezért majd el fogom hagyni valakiért, aki rajtam lóg.

Pedig ismerhetne már annyira, hogy tudja, utálom, ha folyamatosan a nyakamban liheg valaki. Ez pont jó volt nekem, pont elég ahhoz, hogy egyensúlyt tartsunk.

- Belőled sose elég, tudod - Mosolyodott el aranyosan.

- Édes vagy - Adtam egy újabb puszit a szájára, amit készségesen viszonzott.

----

A film egész jó volt, jobb, mint amire számítottam. Bár néha túl átlátszó volt, hogy Yoongi pont akkor szorított rá a combomra vagy a kezemre, éppen hol volt a tenyere, amikor a főhősök olyanokat mondtak, hogy "A tiéd vagyok", "örökre veled leszek" vagy "Inkább veled maradok, minthogy visszamenjek oda". Az elejétől kezdve tudtam, hogy a film azért jó választás, mert a főszereplő lány görcsösen ragaszkodik a maffiavezérhez, nyálasan szerelmes belé és minden percét vele tölti, és vica verza. Igen, nagyon aranyos volt és olyan dolog, amit minden ember megkívánhatna magának. Szép volt, de egy film. Én is folyamatosan Yoongi nyakán lógnék, ha közben tisztában lennék azzal, hogy halálos játékot játszik minden nap és ki tudja, mikor fogják kinyírni. Nagyon átlátszó volt, de élveztem a filmet. Yoongi lelkesedése és aranyos volt, hiszen akárhogy idegesített az újabb próbálkozása, hogy nemet mondjak minden felkérésre egy összejövetelhez, találkához vagy vacsorához, mégis imponálónak találtam, ahogy mindig is. Tetszett, hogy ennyire magánál akar tartani, éreztem, hogy mennyire szeret. Ha ilyen szinten tartaná, semmi bajom nem lenne, de tudtam, hogy két nap múlva megint elérkezik a pont, amikor kiabálásig fog fajulni a kérése, miszerint maradjak otthon. De nem tehettem meg. nem mondhattam le minden munkahelyi ebédet, vacsorát, szülinapot és kiruccanást miatta. Még csodálkoztam, hogy egyáltalán meghívtak valahová, annyiszor mondtam nemet.