Leláncolva /BTS-Yoongi/

13.

- Milyen napod volt? - Kérdezte Yoongi halkan, szinte csak a fülembe suttogva, amikor átölelt.

Megint értem jött a munkahelyemre, de ezt nem bántam, mert már amolyan megszokott dolog volt. Ezt nem könyveltem féltékenységnek, habár annak is lehetett volna, hogy tudja, tényleg dolgoztam, tényleg abból az épületből jövök ki és tényleg haza megyek egyből. Inkább csak figyelmességnek mondtam, hogy nem kellett hazabuszoznom, amikor éppen ő is ráért és el tudott jönni értem.

- Borzalmas - Feleltem sóhajtva és elváltam az ölelésből. 

- Miért? - Kérdezett vissza és egy gyors csók után már be is szállt az autóba.

Én is megkerültem a kocsit és az anyósülést foglaltam el. Becsuktam az ajtót és vártuk, hogy mikor lesz annyi hely két kocsi között, hogy Yoongi kényelmesen és biztonságosan tudjon kikanyarodni a parkolóból.

- Csak sok a hülye - legyintettem. - Olyanokért hívogattak folyamatosan, ami nem is az én feladatom, hanem elvileg az övék, de én tudtam jobban, hogy mit kell csinálni. Meg nekem kellett átnézni olyan anyagokat, amiknek a témája nem is az én fennhatóságom alatt van, mégis csak én voltam az egyetlen, aki ért hozzá. Viszont emiatt nem tudtam a saját munkámmal haladni, ami most felhalmozódott, úgyhogy holnap siethetek vele, hogy ne kelljen túlóráznom - Meséltem tömören az aznapi aggályaimat.

Yoongi csendben és figyelmesen hallgatta az amúgy rém unalmas beszámolót, miközben az útra is figyelt.

- És miért neked kell más helyett dolgozni? - Kérdezett vissza mély hangon.

- Tudom is én - Sóhajtottam lemondóan. - Mert mindenki hülye.

- Hm - Bólintott Yoongi.

- És veled mi volt ma? - Kérdeztem vissza mosolyogva és bal kezemmel átnyúltam a sebváltót fogó jobbja alatt, hogy a combját tudjam simogatni.

Yoongi elmosolyodott és azonnal elvette a kezét a váltóról, hogy az enyémre simíthasson helyette. Amióta sikerült elölről és hátulról is megbeszélni mindent és kijelentettem, hogy ha nem hagyja abba a féltékenykedést és a bizalmatlankodást, akkor elhagyom, azóta nagyon igyekszik nyugton maradni és kedveskedni. Három napja egy rossz szót nem szólt, nem hallottam, hogy megcsalom vagy másnak öltöztem fel úgy, nem hívogat feleslegesen óránként és mindig igyekszik csókokkal és érintésekkel elhalmozni. Nem mondom, nagyon tetszett ez az oldala és ez a nyugis kapcsolat, de tudtam, hogy nem fog sokáig tartani. Yoongi nem ilyen volt és nem tudtam megváltoztatni egyik pillanatról a másikra. Attól, hogy nem szólt semmit, amikor rövidnadrágban voltam, láttam a száját, hogy mondani akarja, láttam a szemén a nem tetszést és láttam a megfeszült izmait, ahogy görcsösen erőlteti magát arra, nehogy megszólaljon. tetszett, igen, tetszett, hiszen ezt akartam. De tisztában voltam vele, hogy nem tudja örökké csinálni ezt.

- Csak új dalba kezdtem - Vont vállat a korábbi kérdésemre válaszolva. - Nincs kész és nagyon az alapoknál tartok, de legalább van újabb ötlet. 

- Az jó - Bólintottam. - Te sose fogsz kifogyni az ötletekből - Mosolyogtam rá.

Yoongi is egy pillanatra oldalra fordult, hogy villantson nekem egy aranyos mosolyt. Imádtam ezt a szelíd oldalát, amikor csak nyugodtan ült vagy feküdt, simogatott vagy csókolt, lágyan mosolygott és nem kellett egyikőnknek sem megszólalnia, hogy tudjuk, ez így jó, ahogy van.

- De ugye neked nem kell holnap bent maradni túlórázni? - Kérdezte visszafogott indulattal.

- Nem tudom - Vontam vállat. - Remélem, hogy nem.

Tudtam, hogy nem szerette, ha bent kellett maradnom munka után még, mert mindig az volt a kifogása, hogy kevesebbet tud velem lenni. De én tudtam, hogy valójában nem hitte el, hogy valóban a munkahelyemen vagyok plusz egy órát és valóban dolgozom e bent és nem a főnökömmel vagy valamelyik munkatársammal hetyegek.

- Én se szeretném - Sóhajtotta. - Helyette elmehetnénk a hangszer plázába, ha van kedved elkísérni.

- Mi kell onnan? - Kérdeztem.

- Egy új fejhallgató meg kijött egy fejlettebb változata annak a programnak, amit használok - Mondta számomra is érthető nyelven.

- Oké - Mosolyogtam, mert tudtam, hogy boldoggá teszi, ha vele vagyok.

- Szuper - Bólintott rá és megsimogatta az ölében lévő kezemet.

Egész jól sikerült ez az elmúlt három nap veszekedés és féltékenykedés nélkül. Kíváncsi leszek, hogy meddig tudunk még ilyen békésen élni.