Áldás és átok °BEFEJEZETT°

°1°

- Tori! Tori! - hallottam Lily hangját.
- Alszok - mondtam, miközben a fejemre húztam a takarómat. Ekkor valaki rám ugrott.
- AUUU! - kiáltottam fel. Justin ugrálni kezdett rajtam.
- Hagyd! Abba - mondtam szaggatottan, mert folyton ugrált rajtam. Justin tovább ugrált a hátamon. Nem volt jó érzés.
- Kelj fel! Kelj fel! - skandálta Lily. Álmosan kibújtam a takaró alól.
- Oké, fent vagyok - adtam meg magam.
- Jeee! - rohantak ki a szobámból. Mosolyogva öltöztem fel. Anya a konyhában csinálta a reggelit.
- Szia, anyu - köszöntem mosolyogva.
- Jó reggelt, Tori - adott egy puszit az arcomra. Apa is kijött a konyhába.
- Jó reggelt, aprónép - köszöntött minket.
- Két centivel vagy nagyobb nálam - csapott nevetve anya apa vállára.
- Az a két centi is számít - mondta apu, majd felénk kacsintott. Lily és Justin nevetni kezdtek.
- Hülye! - csapta nyakon anya apát. Leültünk reggelizni. Reggeli után elmentem az erdőbe. Anya mesélte, hogy régen ő is sokat járt ki. Leültem a sziklaperemre. Jól esett a friss erdei levegő. A tájat csodáltam (mint mindig), amikor egy faág reccsenésre lettem figyelmes. Rémülten néztem hátra. Sehol senki. Különös. Váll vonva fordultam vissza. Levél zizegés. Oké, ez már kezd ijesztő lenni. Felálltam, hogy megnézzem ki szórakozik velem. Ekkor egy nagyobb barna folt szerű valami rohant el előttem.
- Ki vagy? - kérdeztem. Semmi válasz, de láttam két smaragdzöld szempárt kivillanni a bokrok közül. Rémülten mentem hátrébb. Ahogy hátráltam, a barna valami úgy jött kijjebb. Az árnyékban állt. Már könnyebben kitudtam venni a körvonalait. A barna valami nem más volt, mint egy...