Áldás és átok °BEFEJEZETT°

°15°

- Tori, jól vagy? - kérdezte aggódva Adam. Nem tudtam válaszolni. Nagyon fájt a fejem. Cikáztak a fejemben az emlékek. Minden. Közben a tudatomban volt az is, hogy megkell tennem egy kegyetlen dolgot is. Megkell tennem különben végem.
- Victoria, válaszolj - térdelt előttem Adam. Ránéztem. Adam csodálkozva nézett rám.
- Miért vörös a szemed? - kérdezte.
<Tedd meg! Öld meg az anyádat, különben te halsz meg!>
Csak ez járt a fejemben. Lehunytam a szemeimet.
- Tori, mi van veled? - kérdezte értetlenül Adam. Nem válaszoltam.
- Tori, válaszolj - rázta meg gyengén a vállam Adam.
- Segíts - suttogtam magam elé.
- Mit? Mit segítsek? Megijesztesz - fogta a két keze közé az arcomat.
- Nem akarom! Nem akarom megölni! Nem akarok gyilkos lenni! - fúrtam a fejem Adam vállába.
- Tori, nézz rám - tolt el gyengén, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Mi a baj?
- A kórházban az egyik orvos nagyon hasonlított az apádra, és azt akarja, hogy megöljem anyát - mondtam. Adam elképedve nézett rám.
- Vigyázz az apjával! - susogta a szellő.
- Te nem hallod?
- Mit?
- A szellő azt susogta, hogy vigyázzak az apáddal! Te nem hallottad??
- Nem hallottam - mondta Adam.
- Az apád úgy irányítja az embereket, mint a marionett bábukat - mondta a... farkas.
- Beszél - ugrottam Adam karjaiba ijedtemben.
- Ne félj, Tori - mondta a farkas.
- Miért beszél? - kérdezte Adam.
- Nem tudom - mondtam még mindig a karjaiban.
- A srác apja képes irányítani az embereket. Édesanyád bátyja is ezért ölte meg a nagyanyádat.
- Mi? Anyámnak egy öccse van.
- Meg egy bátyja. Ő rabolt el a múltkor.
- Igen? Anya miért nem mondta? - kérdeztem miközben Adam lassan letett a földre.
- Mert azt hitte, hogy öngyilkos lett. Én is ott voltam a temetésén. Azaz az ál temetésén.
- Egy farkast beengedtek a temetőbe? - kérdezte Adam.
- Egy farkast nem, de így igen - mondta, és átváltozott egy emberré. A vadász aki megmentett a fekete farkastól!
- Logan vagyok - mondta a férfi.