°10°

919 81 1
                                    

- Gyilkos vagy! Egy utolsó féreg! - mondta anya.
- Miért? - kérdeztem.
- Válaszolj a lányodnak, Jessi. Tudni szeretné az igazságot - fordult felém. Anya könnyes szemmel nézett rám.
- Senki. Csak egy gyilkos. Egy hideg vérű gyilkos - mondta anya. Megfogta a kezem, és kifelé vezetett. Beültünk az autóba, és hazamentünk.
- Anya, ki volt ez a férfi? - kérdeztem hátulról.
- Tori, szerintem ne most - nézett hátra apa az anyós ülésből. Anyán látszott, hogy sík ideg.
- Ne vezessek? - kérdezte óvatosan apa.
- Nem kell - mondta anya idegesen.
- Jessi, állj félre - kérte apa. Anya sóhajtva nézett apára egy pillanatra, majd vissza az útra.
- Jól vagyok - mondta anya.
- Ööö, nem kellene lassítani? - kérdeztem, mert anya 80-nal ment, a megengedett sebesség korlát, pedig 50 volt.
- Köszi, hogy szóltál - mondta anya. Lassan nyomta a féket. Nem lassultunk.
- Jessi, megfognak büntetni a rendőrök - mondta apa.
- Nyomom a féket, de semmi - mondta anya. Már taposta a féket, de még mindig semmi.
- Nem jó a fék! - mondta pánikolva anya.
- Kanyar! - mutattam előre. Túl gyorsan vettük be a kanyart. Az autó az árokba borult. A légzsákok kinyíltak. A fejemet az ablakba vertem be. Éreztem a meleg véremet a fejemen végig folyni.
- Hé! - hallottam tompán egy idegen hangot.
- Valaki hívja a mentőket! - hallottam ismét. Esküszöm, hogy füst szagot éreztem.
- Anya? Apa? - kérdeztem elhaló hangon. Nem válaszoltak. Engem ekkor elnyelt a sötétség.

Áldás és átok °BEFEJEZETT°Where stories live. Discover now