Áldás és átok °BEFEJEZETT°

°12°

- Jelenleg kómában van - mondta a férfi.
- Ön ki? - kérdeztem a férfitől.
- Ez nem vicces, Tori - mondta a férfi. Connor megköszörülte a torkát.
- Nem viccel - nézett a férfire halál komolyan. A férfi rám nézett.
- Tényleg nem tudod, hogy kik vagyunk?
- Nem.
- Daniel vagyok. Az egyik nagybátyád a sok közül - mondta.
- Hány nagybátyám van?
- Négy. És van hat nagynénéd - mondta mire kikerekedtek a szemeim.
- Mit szólsz 18 uncsitesóhoz? - kérdezte vigyorogva Connor.
- Mennyi?!
- 18 - mondta Sabrina. Ekkor egy fehérköpenyes férfi jött be.
- Jó napot, látom felébredt a kis hölgy - mondta a férfi.
- Igen - mondtam halkan.
- Dr Martínez vagyok - mondta a doki, és kezet fogott velem.
- Megkérném önöket, hogy menjenek ki amíg megvizsgálom a beteget - mondta a doki. Kimentek.
- Emlékszel valamire? - kérdezte a doki.
- Nem.
- A balesetre sem?
- Arra se.
- Helyes - mondta a doktor úr, és valami maszkot tett az arcomra. Valami gáz jött belőle.
- Lassan elálmosodsz - mondta halkan. Minden kezdett homályba borulni.

<másnap>

Lassan kinyitottam a szemeimet. Sabrina ült az ágy mellett.
- Jól vagy? - kérdezte Sabrina.
- Kicsit igen.
- Szuper.
- Milyen nap van?
- Szerda, miért?
- Csak érdekelt. A szüleimmel mi van?
- Apukád még mindig kómában van, anyukád pedig valamelyik kórteremben van. Most hirtelen nem tudom melyikben.
- Értem.
(...)
Ma is jött a doki vizitre.
- Emlékszel valamire?
- Nem.
- Jó - mondta, de nem tett maszkot az arcomra.

*2 héttel később*

Apa elvileg tegnap felébredt a kómából. Nem tudom mi van velük. Mindennap bejött hozzám Dr Martínez. Semmire sem emlékszem. Ha minden jól megy jövőhéten hazamehetünk.

*2 nappal később*

Valaki kopogott az ajtón, majd benyitott.
- Szia - köszönt egy sötétbarna hajú férfi.
- Jó napot - köszöntem bátortalanul. A férfi döbbenten nézett rám utána elnevette magát.
- Jó vicc volt, már majdnem elhittem - mondta a férfi. Értetlenül néztem rá.
- Milyen vicc? Nem is mondtam semmi vicceset - mondtam értetlenül. A férfi beljebb jött, és leült az ágy melletti székre.
- Tori, én vagyok az - mondta a férfi.
- De, kicsoda maga?
- Az apukád vagyok. Kislányom nem emlékszel rám? - kérdezte a férfi, azaz az apám.
- Nem - mondtam könnyes szemmel. Apa a kezével letörölte a kósza könnycseppeket az arcomról.
- Sajnálom - húzott magához egy ölelésre.