Áldás és átok °BEFEJEZETT°

°21°

- Ne hagyj itt! Kelj fel, Tori! - hallottam tompán egy hangot, miközben valaki a mellkasomon végzett szívmasszázst.
- Kelj fel! Nem hagyhatsz itt! - mondta megint a hang. Valami rám cseppent.
- Kelj fel! Fel kell kelned! - ismét egy csepp.

'Adam'

- Tori, muszáj felkelned! Ne tedd ezt velem! Kérlek, ne! - mondtam könnyezve. Szívmasszázst végeztem rajta. Nem lélegzett. Tovább próbáltam.
- Tori, kérlek! Nagyon szépen kérlek! Victoria, kelj fel! - mondtam. Nem lélegzett. Az arcomat a kezembe temettem. Ott sírtam az élettelen teste mellett.
- GYŰLÖLLEK APA! - kiáltottam az égnek dühösen. Egy ág reccsenést hallottam a hátam mögül. Hátra néztem. Egy fekete farkas nézett rám. Ösztönösen Tori elé álltam.
- Csak a holttestemen keresztül - mondtam a tekintetét állva. A farkas közelebb jött. Nem morgott. Kikerült, és szaglászni kezdte Tori arcát. Leült mellé, és az ég felé fordítva a fejét, vonyítani kezdett. Több farkas jött. Körbe álltak minket. Rémülten néztem körbe. Egy szürke farkas jött felénk. Megszaglászta Torit, majd megnyalogatta az arcát. Nem történt semmi. Esni kezdett az eső. A farkasok egytől egyig vonyítottak. Értetlenül néztem az állatokat. Végül szomorúan néztem Torit. Miért? Miért kellett neki meghalnia? Miért?! Ahogy néztem az élettelen alakját, feltörtek az emlékek róla.

„- Hogy hívnak? - kérdeztem tőle.
- Attól függ.
- Mitől?
- Ki kérdi - nézett rám.
- Adam Black - mondtam.
- Nem rokonod Andy?
- Hát, de. Ő az apám.
- Értem.
- Téged, hogy hívnak?
- Victoria Benedict - mondta.”

„ - Hé, vigyázz már jobban - mondta, mikor majdnem fellöktem.
- Bocs - vetettem oda.”

„Egy faággal dobtam hátba.
- Au - fordult hátra.
- Te ki vagy? - kérdezte Tori.
- Nem emlékszel rám?
- Nem.
- Adam Black vagyok, tudod a savant táborból.
- Mi? Mi az a savant?
- Képességgel élő emberek. Neked is van.
- Igen? Mi?
- Irányítód az időjárást.
- Hű. Egyébként mit csinálsz itt?
- Csak megszerettem volna kérdezni, hogy hogy vagy.
- Jól, köszi.”

„- Várj - fogtam meg a karját.
- Miért?
- Csak mert.
- Figyelj, lehet, hogy ismertelek lehet, hogy nem, de még bizalmatlan vagyok veled. Ne haragudj ezért.
- Nem haragszom, de ha szeretnél újra megismerni, akkor holnap egykor itt várlak. Jó?
- Oké - mondta mosolyogva. A mosolya gyönyörű volt. Akárcsak ő maga.”

„- Szia, csinos vagy - mondtam mosolyogva, mikor megláttam.
- Köszi - tűrt zavartan a füle mögé egy előre lógó tincset. Annyira aranyos, amikor zavarba jön.”

„- Miért jöttünk ide? - kérdezte értetlenül.
- Mert itt nyugisabb - mondtam.”

„- Beszél - ugrott a karjaimba Tori.
- Ne félj, Tori - mondta a farkas.
- Miért beszél?
- Nem tudom - mondta még mindig a karjaimban.”

„- Ne tedd! Kérlek, hagyj meghalni!
- Nem foglak! Szeretlek, Victoria Benedict!”

„- Nem mondhatod meg, hogy mit érezzek! Akkor is szeretni foglak! - mondtam, és közelebb hajoltam felé. Megcsókoltam! Megcsókoltam, Torit! Először meglepődött, de visszacsókolt. Ez volt életem legjobb csókja! Kicsit, mintha perzselő lett volna. Mikor eltávolodtam tőle halványan halványan elmosolyodtam. Tényleg szeretem. Nagyon.”