Áldás és átok °BEFEJEZETT°

°14°

- Várj - fogta a karom Adam. Kérdőn néztem rá.
- Miért?
- Csak, mert - mondta.
- Figyelj. Lehet, hogy ismertelek lehet, hogy nem, de még bizalmatlan vagyok veled. Ne haragudj ezért.
- Nem haragszom, de ha szeretnél újra megismerni, akkor holnap egykor itt várlak. Jó? - kérdezte Adam.
- Oké - mondtam mosolyogva. Adam elindult, én pedig bementem a házba. Beslisszoltam a szobámba. Becsuktam az ajtót, és felültem az ágyamra.

<másnap>

- Szia - köszöntem Adamnek.
- Szia, csinos vagy - mondta mosolyogva Adam.
- Köszi - tűrtem zavartan a fülem mögé egy előre lógó tincset. Elindultunk valamerre. Egy erdőbe mentünk.
- Miért jöttünk ide? - kérdeztem értetlenül.
- Mert itt nyugisabb - mondta Adam.
- Ha te mondod - hagytam rá. Egy sziklaperemnél voltunk. Adam leült a szélére. Követtem a példáját. Gyönyörű volt a kilátás. Mélyet szívtam a levegőből. Jól esett a friss erdei levegő.
- Mit szeretnél tudni rólam? - kérdezte mosolyogva Adam.
- Mindent.
- Oké. Egyke vagyok. Az apám volt a tábor „vezetője”. Röviden ennyi - mondta.
- Sokat tudtam meg rólad - mondtam mosolyogva.
- Ugye? - kérdezte nevetve. Ekkor valami morgást hallottam a hátam mögül. Hátra néztem, és egy farkas volt ott.
- Nyugi - mondta Adam.
- Szép farkas - mondtam, és lassan felálltam. A farkas felém indult. Félve álltam meg. Elém ugrott, és Adam felé nézve morgott.
- Mit csinál? - kérdezte Adam.
- Nem tudom.
- A te farkasod??
- Nem tudom! - mondtam a fejemet fogva. A farkas rám emelte a smaragdzöld szemeit. Elkezdte nyalogatni a kezemet.
- Lassan menj el - tátogtam a döbbent fiúnak. Tette amit mondtam. Óvatosan megsimítottam a farkas fejét.
- Jó farkas vagy - mondtam mosolyogva. A farkas boldogan csóválta a farkát.
- Vigyázz a Black gyerek apjával! - susogta a szellő. Értetlenül néztem fel az égre. Adam jött felém, de a farkas ismét morogni kezdett.
- Nyugi, haver - emelte fel védekezően a kezeit Adam.
- Nyugi - mentem lassan a farkashoz közelebb. Adam megpróbált visszatartani, de nem ment.
- Tori, vigyázz - mondta Adam.
- Vigyázok - mondtam. A farkas már nem morgott, csak nézett. Mélyen belenéztem a smaragdzöld szemeibe. A fejemet elárasztották a feltörő emlékek. Gyorsan és hirtelen történt. Ekkora mennyiségű emlék áradattól megfájdult a fejem. A lábaim összecsuklottak alattam, és a fejemet fogtam.