Áldás és átok °BEFEJEZETT°

°23°

< 4 évvel később >

Hihetetlen, hogy eltelt négy év azóta az öngyilkosos időszak óta. Négy éve együtt vagyunk Adamel. Még abban a hónapban jöttünk össze, amikor meghaltam egy kis időre. Kiderült, hogy lélektársak vagyunk. Szeretjük egymást. Andy nem bukkant fel többet. Adam nem akar beavatni ebbe, de van egy olyan érzésem, hogy jobb ha nem tudom. Tavaly összeköltöztünk Adamel.
- Kész a vacsora - mondta Adam.
- Honnan rendeltél kaját? - kérdeztem mosolyogva, miközben kimentünk a konyhába. A konyhában egy gyönyörű látvány fogadott. Gyertyafényes vacsora. Egy vörös rózsa az egyik tányér mellett.
- Tetszik? - ölelte át a derekam Adam.
- Ez gyönyörű! - mondtam ámulva. Megfordultam, hogy megtudjam ölelni Adamet.
- Egésznap ezen dolgoztam - suttogta a fülembe.
- A kaját sem rendelted?
- Nem. Kóstold meg - mondta. Kihúzta nekem a széket. Mosolyogva ültem le. A vacsora finom volt.
- Nem is tudtam, hogy tudsz főzni - mondtam a vacsora után.
- Mostmár tudod - mondta nevetve Adam.
- Mit szeretnél csinálni? - kérdezte.
- Nézünk filmet?
- Oké, mit?
- Válassz valamit -mondtam. Amíg ő filmet választott, addig én csináltam popcornt. Mikor kész lett leültünk megnézni az Ötödik hullám-ot. Adam vállára hajtottam a fejem, ő pedig a hajamat simogatta. Nekem a film közepénél leragadtak a szemeim. Még annyit érzékeltem a világból, hogy Adam erős karjai óvatosan felemelnek, és bevisz a szobánkba. Letett az ágyra, és befeküdt mellém. Mosolyogva öleltem át.
- Jó éjt, Tori - puszilt bele a hajamba.
- Neked is - mondtam csukott szemmel. Mellette biztonságban éreztem magam. Mondjuk, ki ne? Mélyen beszívtam a férfias illatát, és jó érzéssel léptem át az álom világ küszöbét.