Áldás és átok °BEFEJEZETT°

°6°

- Nem jó, próbáld meg újra - mondta Andy.
- Ennyi megy - mondtam. Az volt a feladatom, hogy csináljak egy kis hófelhőt.
- Ez egy hópihe. Koncentrálj a hófelhőre.
- Igyekszem - mondtam csukott szemmel.
- Koncentrálj! - utasított Andy. Erősen koncentráltam. Egy erősebb szél jött ekkor.
- VIGYÁZZ - süvítette a szél.
- Victoria, nem szelet kértem, hanem hófelhőt! - mondta Andy.
- Bocsi - mondtam, és ismét koncentrálni kezdtem.
- Na végre - mondta Andy. Végre sikerült egy hófelhőt kreálnom!
- Most jöjjön egy kis napsütés - kérte Andy. Ez már könnyebben ment.
- Eső - adta a következő utasítást. Ezt is megcsináltam.
- Rendben, holnap folytatjuk - mondta Andy. Bólintottam, és elmentem. Connor és a haverjai a fűben ülve röhögtek valamin.
- Hali, srácok - ültem melléjük én is.
- Szia, Tori - köszönt Connor.
- Helló, kislány - köszönt egy világos barna hajú fiú.
- Nem vagyok kislány - mondtam higgadtan.
- Elárulod a neved hercegnő? - kérdezte egy kék(?) hajú srác.
- Anyád a hercegnő - válaszoltam csípőből.
- Ezt apám is megkapta régen az anyádtól - röhögött Connor.
- Vajon miért? - kérdeztem.
- Hogy hívnak? - kérdezte a brit akcentussal rendelkező fiú.
- Victoria, de szólítsatok Torinak - mondtam mosolyogva. Várj, mi? Elmondtam a nevem? Ráadásul mosolyogva??
- Ez az haver! - pacsiztak le a brit sráccal.
- Na jó, ez meg mi a franc volt? Nem akartam elmondani a nevem.
- Nem érdekes, Tori - legyintett Connor.
- Idegesítőek vagytok!
- Nem is - mondta a világos barna hajú.
- Most, Louis - mondta Connor. Nem értettem miért mondta.
- Félek az egerektől - mondtam, majd a szám elé kaptam a kezem. A négy fiú vigyorogva nézett engem.
- Nem, ez nem igaz!
- Biztos?
- Nem, mert rettegek tőlük - mondtam az igazat. A fiúk röhögni kezdtek.
- Baszódjatok meg! - mondtam, és dühösen elmentem. Vigyáznom kell azzal a brit gyerekkel.