Áldás és átok °BEFEJEZETT°

°24°

Reggel Adam mellettem aludt. Óvatosan kikeltem az ágyból, és kimentem a konyhába valami reggelit csinálni. Végül teát, pirítóst és rántottát csináltam. Mikor kész lett szólni akartam volna Adamnek, hogy kész a reggeli, de a mellkasába ütköztem.
- Jó reggelt, Tori - mondta mosolyogva Adam.
- Neked is - adtam egy puszit az arcára.
- Csináltál reggelit?
- Nem, a föld alól ástam elő. Még szép, hogy én csináltam!
- De harapósak vagyunk reggel - nevetett Adam.
- Akarod, hogy megharapjalak?
- Inkább a reggeliből harapj, az úgyis finomabb, mint én - ült le az asztalhoz Adam. Mosolyogva követtem a példáját. Reggeli után leültünk filmet nézni.
- Mit nézzünk? - kérdeztem.
- Most válassz te - mondta. Elkezdtem válogatni a filmek között. Végül a Deadpool-ra esett a választásom. Betettem a DVD lejátszóba, és egy tál popcorn társaságában nézni kezdtük a filmet. Miután vége lett neki láttam ebédet főzni. Épp a répát daraboltam, amikor két kezet éreztem a derekamon.
- Mi lesz az ebéd?
- Zöldség leves, és spagetti.
- Mikor lesz kész kb?
- Egy óra alatt megvan, miért?
- Csak kérdeztem - adott egy puszit az arcomra, és elment. Váll vonva folytattam a zöldség szeletelést.
(...)
- Kész az ebéd - mentem volna be a szobába, de Adam rögtön kijött.
- Oké, már farkas éhes vagyok - mondta, és kiment a konyhába.
- Hát, jó - mondtam magamnak. Leültünk enni.
- Mm, ez finom! - mondta Adam.
- Köszi - mondtam mosolyogva. Ebéd után felvetettem, hogy mehetnénk sétálni.
- Merre menjünk? - kérdezte Adam.
- Nem tudom, menjünk amerre szeretnél.
- Rendben - mondta, és elindultunk. Az erdőbe mentünk.
- Szeretlek, Tori. Régóta szeretlek téged. Négy éve együtt vagyunk, és ezalatt az idő alatt jobban megismertelek. Már tudom mit szeretnék - mondta Adam.
- Mit? - kérdeztem visszatartott lélegzettel.
- Csak két dolgot. Téged és a szerelmedet. Victoria Benedict, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? - térdelt le, és előhúzott a zsebéből egy piros bársony dobozt. Kinyitotta, és egy gyönyörű gyűrű volt benne. Könnyezve bólintottam.
- Igen! Igen, és még milliószor is igen! - öleltem meg boldogan. Adam felhúzta az ujjamra a gyűrűt utána megcsókolt. Boldog voltam. Nagyon is.