Áldás és átok °BEFEJEZETT°

°26°

< 1 hónappal később >

Reggel a napomat a wc-n kezdtem. A héten már harmadjára. Adam a hajamat hátra fogta, amíg kiadtam magamból mindent.
- Nem kéne orvoshoz menni?
- Nem. Jól va... - kezdtem volna, de ismét hányni kezdtem.
- Látom.
- Mostmár jobb. Biztos, csak összeettem valamit az este - álltam fel a wc csészétől, és lehúztam. Kimentem a fürdőbe fogatmosni. Adam követett. Mikor befejeztem Adam aggódó tekintetével találtam szembe magam.
- Öltözz, irány az orvos!
- Nem kell, jól vagyok - kerültem ki.
- Nem akarom, hogy bármi bajod legyen. Kérlek - kért Adam.
- Oké - adtam be a derekam. Felöltöztem utána kimentünk a kocsihoz. Adamnek van jogsija, és kocsija is. Elmentünk az orvoshoz.
- Victoria Benedict - mondta az asszisztens. Mély levegőt vettem, és bementem.
- Vegye le a felsőjét, és feküdjön fel - mondta a doktornő. Tettem amit kért.
- Mi a panasza?
- Reggelente hányok.
- Mióta?
- Ma harmadik napja.
- Értem - mondta, és egy zselét kent fel a hasamra. A monitorra néztem.
- Gratulálok, anya lesz - mondta a doktornő.
- Tényleg?
- Igen.
- Istenem - mondtam könnyezve. A doktornő egy kéztörlőkendőt adott. Letöröltem a hasamról a krémet. Elmondta, hogy legközelebb mikor menjek vissza utána kimentem. Adam fel alá járkált. Mikor meglátott rögtön odajött hozzám.
- Mi volt?
- Kint elmondom. Friss levegőre van szükségem - mondtam, miközben kimentem.
- Rosszul vagy?
- Nem, csak friss levegő kell, mert melegem van - mondtam. Kint Adam kinyitotta a kocsit, és beszálltunk.
- Mit szólnál ahhoz, ha nem ketten lennénk? - kezdtem a kocsiban ülve.
- Mire gondolsz? - kérdezte Adam. A hasamra tettem a kezem.
- Na ne!
- De, terhes vagyok.
- Ez csodálatos! - nézett rám boldogan Adam.
- Akkor örülsz?
- Miért ne örülnék? Mit hittél? - nézett rám egy pillanatra.
- Hát, hogy azt fogod mondani, hogy... vetéljek el - mondtam halkan az utolsó két szót. Adam hirtelen fékezett, és rám nézett.
- Megőrültél? Miért kérném ezt? - nézett rám Adam.
- Nem tudom, csak eszembe jutott.
- Tori, én örülök annak, hogy lesz egy közös gyerekünk.
- Én is, csak félek.
- Mitől?
- Hogy nem leszek elég jó anyja a picinek.
- Nálad jobb anyukát kívánni se lehet - mondta, és megcsókolt. Sikerült megnyugtatnia.
- Köszönöm, hogy bízol bennem.
- Nincs mit, ez természetes - mondta, és tovább mentünk.