Áldás és átok °BEFEJEZETT°

°5°

- Hogy hívnak? - kérdezte a vacsoránál egy sötétbarna hajú srác. Kb velem egyidős lehetett.
- Attól függ - válaszoltam.
- Mitől?
- Ki kérdi - néztem rá. Mogyoróbarna szemei voltak.
- Adam Black - mondta a srác.
- Nem rokonod Andy?
- Hát, de. Ő az apám - mondta.
- Értem.
- Téged hogy hívnak? - kérdezte Adam.
- Victoria Benedict - mondtam. Andy ment el mögöttünk.
- Szép neved van - mondta Adam.
- Köszi, a szüleimtől van - mondtam poénosan.
- Kik a szüleid? - kérdezte Adam.
- Miért akarod tudni? - kérdeztem értetlenül.
- Mert érdekel. Itt mindenki tudja, hogy ki kinek a gyereke. Ennyi.
- Igen?
- Igen.
- Értem.
- Elmondod?
- Az apám Cody Benedict, az anyám pedig Jessica Benedict.
- Mi anyukád leánykori neve?
- Collins. Jessica Collins. Miért?
- Csak érdekelt - mondta. Csendben folytattuk a vacsorát. Vacsora után mindenki ment a saját faházába aludni.

<másnap>

Reggel mindenki magától kelt. Nem volt se ébresztő, se semmi. Kimentünk reggelizni a lányokkal. Ismét jött egy szellő.
- Vigyázz a Black gyerek apjával! - susogta a szellő.
- Miért? - kérdeztem értetlenül. A lányok rám néztek.
- Mit miért? - kérdezte Katie (a fekete hajú rózsaszín tincses lány).
- Ja, semmi, csak hangosan gondolkodtam - mondtam gyorsan. Gyanakodva nézett rám, majd tovább mentünk. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. A reggeli szendvics volt.
- Mizu, Vick? - kérdezte Connor.
- Semmi, Conni - vigyorogtam rá. A haverjai röhögni kezdtek ezen.
- Conni? - kérdezte röhögve az egyik. Brit akcentusa volt.
- Victoria! Ne hozz ilyen helyzetbe a srácok előtt!
- Oh, bocsi. Nem tudtam, hogy pasizni jöttél - vigyorogtam továbbra is. A fiúk mégjobban röhögtek.
- Tori!
- Köszönöm, Connor - mondtam, majd elmentem. Távolról is lehetett hallani a három fiú vihogását.
- Vigyázz! - susogta a szellő megint. Mire kell vigyázzak? Nem értettem semmit. Miért kell vigyázzak Andyvel? Válaszokat szeretnék a kérdéseimre. Ráadásul minél hamarabb!