A meg nem fosztott

3.fejezet

- Te megvesztél?! - Azt hiszem Szofi kiborult.

- Csak egy kávé. Lehet, hogy nem is randi, csak tényleg érdekli. - Ennél bénább választ még nem adtam.

- Igen, mert férfiak sora nem próbálkozott még ugyebár ilyen módszerrel. - Mondta ezt érződő iróniával. - Nem hozzád való. Még bajod eshet. Csak aggódom miattad.

Szofi szárnyai remegnek a dühtől, amit meg is értek, ebből is látszik, hogy tényleg törődik velem.

- Nem lesz semmi baj. Ha annyira rossz lesz, elmegyek. Tudok magamra vigyázni, te is tudod.

Mondjuk, nem bánnám, ha leteperne. Jó ezek azt hiszem nem az én gondolataim.

...

Viszonylag hamar eltelt a nap. Mr. Donovannál megszereztem a szokásos 5-ösöm. Francia órán Ms. Anna továbbra is pikkel rám, mert év elején beszéltem az óráján. A többi óra túlságosan is unalmas volt, hogy említésre kerüljön. Talán még a tesi, ahol sikeresen pofára estem megint gerenda közben.

Fizika után Kenny ott várt kint. Furcsa mosollyal az arcán. Ezt még nem hiszem, hogy láttam volna tőle. Az osztályban sem láttam, hogy így tett volna. Érdekes.

- Mehetünk? - Kérdezte érdeklődve.

- Persze. Elviszlek a La' Starbucks-ba. - Több kávézót nem is ismerek.

- Nagyszerűen hangzik. A neve tetszik.

Ahogy haladtunk egymás mellett majdnem elsírtam magam a szárnyain. Vagy a nyomain.. Ennél csúnyábbat nem láttam. A kórházakban is szebbek voltak az embereknek. Belegondolni, hogy én minden reggel, amikor tükörbe nézek, és a szárnyaimat kezdem ócsárolni, miközben nekem legalább vannak, és épek, "szépek", legalábbis valaki biztos annak tartaná.

- Hát megérkeztünk.

- Ha már elkísértél, igazán elfogadhatsz egy kávét.

Pont erre gondoltam. Micsoda úriember.

- Ha már úgyis itt vagyok, persze miért is ne.

Beültünk az ablak mellé.

- Tudom, alig ismerjük még egymást. De kérdezhetek valami személyeset?

Ez eléggé letaglózott. Vajon mit akarhat?

- Persze, csak nyugodtan. - Válaszoltam őszintén.

- Miért nézel rám úgy, mint egy doboznyi kiskutyára, akiket kiraktak az esőben egy dobozba?

Hogy mi?

- Én.. te miről beszélsz? Semmi ilyesmiről szó sincs. - Nem tudtam, hogy ez ennyire feltűnő.

- Ugyan kérlek. Hallottad a háttér történetem és megsajnáltál? Nem kell a sajnálatod, ezt jobb, ha tisztázzuk. - A hangneme is megváltozott, félelmetes lett.

Azt hiszem elsírom magam.

- Nem sajnáltalak meg. - Talán egy kicsit. De nem ez a lényeg. Pont, hogy megakarom menteni. - Én csak próbállak megismerni.

- Istenem. Pont ugyan olyan vagy, mint a többi. Nem engem kéne sajnálnotok, hanem magatokat. Az ilyen libákat. Hé még nem vég..

Nem hallgattam tovább. A könnyeim már kijöttek. Felálltam és kisétáltam. Kenny? Nem jött utánam. Azt hiszem így lesz a legjobb. A szemem sarkából megint láttam. Ezúttal a kávézónál. Vörös lehullott tollak. Véresek. Az enyémek volnának? Nem hiszem, nincsenek ekkora tollaim...