A meg nem fosztott

30.fejezet/ Mindennek vége

A testvérpár elbukott, arányainkban is vesztésre állunk... Qunz pedig halhatatlan.

Nem tudom mit tudnék még tenni.

- Itt a vége Kathrin. Üdvözlöm Tiarát. - A gúny arcon ütött.

Qunz énekelt. Nem! Nem hagyom ismét!

Énekelnem kell. Hangosabban és erősebben!

Én csak egy lány vagyok,

Néha előjönnek szomorú napok,

Ekkor én is szomorú vagyok,

És általában hisztit csapok.

Eléneklem neked a szomorú lány dalát,

Bár ne hallottad volna soha hangját,

Füled képtelen feldolgozni amit hall,

Mire reagálnál halált sugall.

Hát nyugodj le szépen,

Elbuktál már régen,

A szomorú lány ismét boldog,

Hisz elmúlnak a gondok.

Ez bevált! Qunz nem jut szóhoz. Itt az esélyem!

Ametiszt. Egy végső csapást!

Szárnyaim összefonódtak Ametiszttel. A legvégső hurrikánt hoztuk létre mely elsöpörni képes Qunz-t.

Átment rajta.

Qunz vérzik.

Qunz összeesik.

Qunz meghalt.

Qunz szövetségesei mind meghaltak. Viszont tőlünk is összesen 2 angyali szövetséges maradt. Ők visszamentek jelentést tenni. Luke és Szofi is kimerültek.

- Akkor tényleg ennyi lenne? - Kérdezte Szofi.

- Úgy látszik tényleg megölted Kath! Szép munka! - Mondta Luke elismerően.

Nagyon örültem Luke bókjának.

- Nélkületek nem ment volna srá...

Egy kés fúródott belém.

Kettő.

Három.

Négy.. Nem tudom megszámolni. Hirtelen elkapott a sötétség.

Luke és Szofi szintén a szemem előtt estek térdre.

Luke ne..! Szofi és a baba!

- Tényleg azt hitted egy kis fuvallattal megölhetsz? Nem tudom mit gondoltál rólam, de ezt sértésnek veszem. - Qunz hangja járta be az egész alvilágot.

Minden elsötétült. Nem hallottam és nem láttam többé semmit.

A sötétség magával ragadt...