A meg nem fosztott

26.fejezet

Muszáj hatnom az őrangyalára.

Tudok segíteni Leylának. Mi a neved?

Kalcit vagyok. Hogy tudnál segíteni neki?

Megtisztítom. Visszahozom a régi Leyla-t. A 16 éves korait aki még élvezte az életet. Tudott boldogan nevetni.

Hogy tudnád ezt megcsinálni?

Bíznod kell bennem.

Mit kellene tennem?

...

- Leyla te jobb ember vagy ennél. - Elkezdem a tervem.

- Nem ismersz engem! Senki nem ismer! - Leylából már csak az ideg beszél.

- Nem akartam idáig folyamodni, de muszáj leszek.

- Nem tudsz nekem fizikailag ártani. Rémlik?

- Nem is fizikailag fogok.

Ekkor elkezdtem. Az első saját igézetem:

Ébredj Kalcit,

Leckéztessük meg a gazdit,

Ki elvesztette reményét,

Ma ismét megleli kincsét.

Szíve még jégbe fagyva,

Qunz által megátkozva,

Most tisztításon átmegy,

És lerombolódik a benne kialakult hegy.

Szólok hozzátok sötét álmok,

Most már tovább nem várok,

E lélek újra tiszta lesz,

És közelebb kerül szeretteinkhez.

Amint elmondtam az utolsó sort szárnyaimból a fénycsóva elkapta Leylát. Körbevette. Megtisztította. Újra eszébe jutott a barlangban történt dolog. Könnyezett. Őszintén és tiszta szívből.

Leyla leszedte rólam a bilincset, de még mindig nem szólt egy szót sem.

Megidézett egy portált. Qunz dimenziójából a kiutat.

Én átmentem rajta. Ő nem jött velem...