A földön fekszem. Gyomromból kiálló kés azt hiszem artériát talált. Elvérzem.
Nagy fényt látok a szemeim előtt. Lerogyok a földre. Ezt elszúrtam. Várom a halált. Vajon gyors lesz? A távolból még mindig Walter kuncogása ivódik a hallójáratomba. Már itt is van. A sötétség egyre erősebb. Teljesen elfed. Végül csak a sötétséget látok és álomba szenderülök.
...
- Ébredj kicsim. - Egy lágy hang szól hozzám.
Kinyitom a szemem. Hol vagyok? Talán a mennyország? Minden fehér és ragyog. Anyát látom magam előtt. Gyönyörű és ragyog. Mint aki még most is élne.
- Fel kell ébredned kicsim. Ez nem a valóság.
Anya. Csak most találkoztunk újra! Ne küldj el kérlek. Még annyi kérdésem van!
- Harcolnod kell az emberekért! Ez a te feladatod. Nem uralkodhat el a gonosz. Menj vissza és mutasd meg nekik ki az a Kathrin Syrum. A lányom.
Anya...
...
Felriadtam. Walter épp készült volna belém még egy kést szúrni. A végső döfést. Még mindig érzem az előző kés okozta fájdalmat. Talán ha használom az erőm. Nem jutott eszembe semmi, ezért maradt a legmeggondolatlanabb erő amit elképzelhettem. 3. szem nyitva. Érzéstelenítés. Gyomor. Fájdalomreceptorok kikapcsolás. Meg is történt. A fájdalom elmúlt, mintha nem folyt volna eddig ki legalább 2 liter vérem a földre, mintha nem lenne a kés a gyomromba. Minden erőmet összeszedtem. Ha el is bukom Waltert magammal viszem a halálba.
Fényesség. Tisztító tűz. A purgatórium maró fénye. Megidéztem a sötétséget elnyomó fényt. A szárnyaimból izzott. Bevilágította az egész szobát. Ekkor Walter felgyulladt. A tükörmágiájával sem tud a fény elől elbújni. Nincs menekvés Walter. Te itt elbuktál.
Walter a földre rogyott, majd mikor a tűz elaludt, úgy ő is. Örökre.
Érzem ahogy az erőm felhagy. A földre rogyok, de mielőtt arcom a földhöz csapódna érzek egy kezet. Valaki elkapott. A karjában tart. Lerogy mellém. Érzem, ahogy remeg. Talán már zokog?
- Te idióta...
Luke az, már a könnyeit is érzem, ahogy rám esnek...
Majd belém nyílalt az újabb fájdalom. A fájdalom kikapcsoló visszaállt. A vérhiány is beütött. A sötétség ismét átveszi a helyet. Végül teljesen sötét lesz. Már Luke-ot sem hallom. Hát ennyi lenne? Legalább Szofi jól van... Őt sikerült megmentenem.
YOU ARE READING
A meg nem fosztott
FantasyKath már 3 éves kora óta tudja, hogy különleges. Sokkal másabb, mint a társai. Ő ugyanis látja, amit egy átlagember nem. Az őrangyalok jeleit az embereken. Minden embernek van egy láthatatlan szárny a hátából kiindulva. Ezek a szárnyak az alapján f...