A meg nem fosztott

13.fejezet

Minden félelmet hátrahagyva beléptem Walter szobájába. Ő már várt rám.

- Hamar kiütötted Szofit. Nem gondoltam volna.. ejnye ejnye milyen barátnő vagy te?

- A legjobb, akkor is ha ő nem tud róla, és ezt most demonstrálni fogom.

- Mégis mivel? Semmi támadó erőd nincs. Ohh és szerinted kinek van? Pontosaaan. Nekem!

- Nem tudsz megijeszteni Walter. Nem tudom pontosan mi vagy mik a képességeid, de hiszem hogy letudlak győzni, és le is foglak. Elpusztítalak. Nem fogsz senkinek ártani a barátaim vagy a családom közül. Ezt garantálom.

- Nagyon eszesnek hiszed magad. - Ezt próbálta huncutul mondani? Csak még parásabb tőle.

Előcsaptam a szárnyaimat ismét. Ez viszont más ritmus volt. A 3. szemet kinyitottam. Elképzeltem, ahogy kisebb tornádókat csapok amik eltalálják Waltert és széttépik.

A szárnyaim reagáltak. Erősebben kezdtem csapkodni. A tornádók kezdtek létrejönni.

Elindítottam őket. Mindkettő tornádó eltalálta. Walter előre térdelt.

- Ezt hogy csináltad? - Ő is megijedt az erőmtől.

- Nem hagyom, hogy árts bárkinek is!

Walter elkezdett röhögni. Csináltam a szárnyakkal egy tornádót ami erősebb volt. Elindult felé. Betalált. Ekkor Walter összerogyott. Viszont még mindig hallottam a nevetését..

Walter teste tükörként tört össze a szemem előtt. Csak játszott velem?

A szemem sarkából megláttam. 3 lebegő kés. Nem tudtam reagálni. Azonnal lecsaptak rám.

Az elsőt kikerültem.

A második súrolta a derekam.

A harmadik betalált...