Időugrás - Az erő, amit a Sötét Nagyúr nem ismer

1. fejezet, amelyben hőseink találkoznak

A baleset után Sophie és Lily elkeverednek egymástól.

* * * * * * * *

Valami hiba történhetett. Szemben álltam egy őszülő halántékú fiatalemberrel, akinek a vonásai annyira ismerősek voltak nekem. A hirtelen felismeréstől közelebb léptem hozzá, és meg szerettem volna simogatni a vonásait. Ő mégis elhúzódott tőlem. Remus? Remus Lupin, igaz?Miért vagy ilyen...

- Idős? - Azt hiszem, kimondtam a gondolataim egy részét. Legalábbis ezt vettem le mimikájának változásából. - Idős lennék? Hozzád képest igen. Nem vagyok több negyvenkettőnél. Innen nézve te vagy túl fiatal. Nem is értem. - Ó, ha nem ért valamit, akkor baj van. Mikor ezt megmondtam, ő felnevetett. - Gyere, menjünk el az igazgatóhoz.

- Ó te jóságos Merlin, Dumbledore! - Nem mondhattam ki azt, amire gondoltam, mivel illetlenség. Évtizedekkel idősebb volt ez az alak annál, akit én Dumbledore-ként ismertem. Az igazgató csak derűsen nézett rám, és kuncogott. Kezdett megdőlni az a feltevésem, hogy Remusszal valami baleset történt. Nem történhetett két emberrel egyszerre ugyanaz a baleset!

- Igen, kedves Sophia, az idő... nos, az idő megváltoztat sok mindent. Szinte mágikus erővel bír.

Egy ideig elnéztünk egymás feje felett, illetve én a kinti birtokot vizsgáltam, és az emlékeimen töprengtem, amíg Remus és a diri sustorogtak. Éppen összevesztem Jamesszel... most nagyon jó lenne beszélgetni vele. Miért is futottam el előle?

Ahogy pityeregtem abban a sosem látott szobában, egyszerre Lily nyitott be. Azt mondta, beléptem a birodalmába, ő szokott itt elbújni néha, ha szomorú a testvére, vagy valamelyik fiú miatt. Mire én nevetve meglöktem őt, hogy Perselus miatt nem is érdemes szomorúnak lenni és tuti, hogy azért lógott vele, mert jó bájitalfőző. Nevettünk, mert tudtuk mindketten, hogy ezt azért mondom, ne legyen szomorú. Így hát, elindultunk bájitaltanra.

Az órán mindig James mellett ültem korábban a tanár úrnak is köszönhetően, aki megszabta az ülésrendet. Az RBF óta azonban négyen voltunk egy asztalnál. Új projektbe fogtunk bele, én, Lily, Peter, és James kerültünk össze.

- Pettigrew! Megvan! Tanár úr. Éppen egy bájitalt készítettünk... szóval éppen dolgoztunk egy bájitalon Peterrel, amikor véletlenül csápfű helyett citromfüvet tett a főzetbe. Az reagálhatott rosszul vagy a mákonybabra, vagy a... vagy a holdkőre.

- Miféle bájitalt készítettetek?

- Azt nem értem... hogy mindent beborított a füst. Az üstből egyszerűen kirobbant a nyák, és hatalmas füst volt, Lily miért nincs itt?

- Nos... lehetséges, kedves Sophia. Lehetséges, hogy nem volna szabad elmondanom az elméletemet, mert az új, sokkoló információ lenne Önnek. Befolyással lenne az egész életére. De még az is kiderülhet, hogy más áll a dolog hátterében.

- Nem... - megráztam a fejem. A legrosszabbra gondoltam. Ha nem tudhatom, mert befolyásolnám az idő kerekét az két dolgot sejtet. Az egyik, hogy tényleg idődimenziókon át utaztam, a másik, hogy Lilyvel történt valami. - Ugye nem halt meg? - Egész közel léptem hozzájuk és leültem. - És James? James ugye nem... beszélnem kell vele! - Segítséget kértem tőlük. Segítségre vártam, de csak gyászos tekintetükkel találkoztam. - Piton! - Hátrahőköltem a székben, mert ekkor benyitottak az irodába. - Húzz sorszámot, ha ide vársz! - Zsigerből jött a beszólás, miközben leesett, hogy Piton nem is lehetne ott, ahol én. De ez a Piton, bár kísérteties mása volt annak, akit én ismerek, idősebb volt. - Elnézést, igazgató úr.

**

- Hermione, azt hiszem hallucinálok. - A megszólított lány, egy hosszú, göndör hajú, barna szemű roxfortos diák felvonta a szemöldökét. - Anyámat látom mindenhol, mintha követne. Állandóan Jamesnek szólít és megpróbál meggyőzni, hogy béküljek ki Sophieval.

- Ki az a Sophie?

- Fogalmam sincs. - Fojtott hangon súgja.

- Tehát azt állítod, egy vörös hajú, zöld szemű lány követ téged, aki roxfortos talárt visel és rózsaszín pólót alatta?

- Igen, de hát honnan tudod?

- Én is látom őt, ott van! - A folyosó végére mutatott, miközben azt mondta, hogy ez biztos nem szellem. - Sosem láttál még szellemet? - Lily éppen Félig fej nélküli Nickkel beszélgetett.