Időugrás - Az erő, amit a Sötét Nagyúr nem ismer

9. fejzet, amelyben sosem lesz már semmi ugyanaz, mint volt

Kedves Lányok!

Ha ezt a levelet el tudjátok olvasni, akkor már elég időt töltöttetek ott, ahol most vagytok. A borítékban van némi hopp por keverék, használjátok fel mind!

A mi hamarabbi viszont látás reményében,

Maradok: barátotok.

- Ezt csak Dumbledore írhatta!

- Hát tudja! – Suttogta barátnőm. Tudtuk, mit jelent ez a levél. – Sietnünk kell. – Bólintottam, miközben az utolsó szavakat firkantottam a két ív végére.

- Engedjetek be! – Kintről behallatszódott Remus türelmetlen hangja, ahogy arrébb hessegette Harryéket. Éppen a port szórtuk a tűzbe. Lily már bent állt, amikor szálltam be. – Ne!- Még intettem Remusnak, és kimondtam az első szót, ami eszembe jutott:

- Rosszban sántikálok! – Láng. Forróság. Szomjúság.

*****

Állítólag a padlón hevertünk ájultan, amikor megtaláltak minket a Tekergők. Ők hozhattak be minket a gyengélkedőre, ahonnan nem is szabadultunk... Madame Pomfrey nem értette, hogy mitől ájulhattunk el.

- Olyan, mintha... mintha nem ettek és ittak volna húsz éve.

- Ejnye, Poppy, az elég képtelenségnek hangzik... nézze, ébredeznek!

- A betegeimnek pihenésre van szüksége Albus.

- Minden rendben? – hajolt fölém egy üstök. Meg akartam szólalni, de ehelyett csak az ujjamat bírtam megmozdítani. A kezemet se emelhettem fel.

- Ré... - sóhajtottam. – Rémes... szomjas vagyok.

- Ne mozdulj! – Hallottam egy hangot.

- Nem tud, pajtás! – hallottam egy másik, vidámabb hangot.

- Sophie! Sophie, nyisd ki a szemed! – kinyitottam a szemem, és egy hatalmasat sikítottam. Magamra rántottam a takarót és összegörnyedtem egészen picire. Mint a villám, fájdalom hasított a hasamba, és felnyögtem.

- Sophie! – Egy nagy kezet éreztem a hátamon. - Hé, ennyire nem vagyok ijesztő.

- Hol vagyunk? Lily? Lily!

- Nyugodj meg, Sophie. Látnod kellett őket. Csak egy rossz álom volt, amit gondolsz. Nem árnyak.

- Honnan tudod?

- Én is ezt hittem, de már meggyőztek. – Rámosolygott Jamesre, és elpirult.

- Hé, elpirultál! – szóltam a takaró alól. Naná, hogy szóltam. 

* * * * *

Még napokat töltöttünk a gyengélkedőn. A fiúk rendszeresen bejártak hozzánk, aminek mindketten nagyon, a javasasszony már kevésbé örült. Mégis, változás illata volt a levegőben... 

* * * * *

- James egészen más lett. – Lily elmosolyodott, ahogy gyógynövénytanra menet beszélgettünk. Épp arról, hogy mi minden megváltozott. Én is megváltoztam egy kicsit.

- Nos, én ezt nem hiszem – a fejem csóváltam-, te lettél más egy kicsit. Meg egy kicsit én is. Mindketten változtunk.

- Igen, rajtad látszik. Nagyon látszik. Miért vagy olyan ellenséges Peterrel?

- Hogy? De én nem... - éppen ellenkezni akartam, amikor, mintha egy emlék lenne, felkúszott egy hangfoszlány a tudatomba: „Peter Pettigrew meghalt, Sirius Black darabokra robantotta őt, mikor rátalált! Nem sokkal a szüleim halála után." „Peter Pettigrew márpedig él, az tuti. A két szememmel láttam." – James. Létezik, hogy Jamesnek zöld szeme volt? - Lily először elgondolkodva nézett rám, majd kerekre tágult a szeme a döbbenettől.

- Az én álmomban Harrynek hívták. És az anyja voltam. 

- Hát persze! Lily! Tudtam, látod? Nem lett volna szabad megtudnom, vagyis megtudnunk, semmit, de Harry elmondta! Így kezd összeállni a kép.

- Mi? Milyen képről beszélsz? - Közeledtünk a csoporttársainkhoz, így már óvatosabban kellett fogalmaznom. Halkabba válaszoltam barátnőmnek.

- Azt hiszem, ugrottunk az időben. Várj! Azért gondolom ezt, mert szentül meg voltam győződve, hogy az idős Remus került ide... hogy valami baj történt. Aztán Dumbledore felvilágosított, hogy nem ő, én vagyok eltévedve! Hogyan álmodhattuk volna mindketten ugyanazt? Gondolkozz már! – Az óra végéig nem esett szó köztünk, egyet kivéve.

- Nem hiszem el, hogy megint muskátli! – Egyszerre fintorogtunk, ahogy új kesztyűnket felhúztuk. Egyikünknek se hiányzott, hogy végigmarják a kezünk.

- Miről beszéltek? - Mary volt a harmadik társunk. – Most látok először ilyet. – Lily szeme villanásából szinte biztos voltam benne akkor, hogy valami beugrott neki, és igazat ad nekem.