Időugrás - Az erő, amit a Sötét Nagyúr nem ismer

22. fejezet, amelyben mindenki tervet forral

– Én csak azt szeretném tudni – szólalt meg nemsokára James-, hogy mi folyik itt?

* * *

Sophie már ott is volt a házban.

– Mi történt? - kérdezte, ledobva magát a fotelba.

– Rájöttünk, mi az utolsó horcrux. - Regulus kezdett bele a történet mesélésébe, egészen a roxforti csínyüktől, odáig, hogy rájöttek. A kígyóra. - Sophie sokáig hallgatott, miután Reg befejezte a történetet. Álmában sem jutott eszébe, hogy lélekdarabot egy élőlénybe is bele lehet tenni. Hogy bele merte tenni. Ez már túl ment minden gonoszságon, amit -bárki- el tud viselni.

– Nem húzhatjuk tovább. Végeznünk kell vele. - Állt fel a fotelból.

– Van valami, amit nem mondtam eddig. - Regulus tekintete tele volt bűntudattal. - Drew sejt valamit. Megkeresett, és megsúgta, hogy nem tudja, mit kerestem Ott, mármint mind tudjuk, hol, mert nem voltam beosztva oda, utána nézett. Nem bízik bennem és bármelyik pillanatban rákérdezhet a Nagyúrnál...- Tehát bármikor összeállhat a kép a Nagyúrban Peter és Drew jelentései alapján. Sophie hümmögni kezdett. A sebei csaknem teljesen begyógyultak.

– Perselus mit is mondtál, kiket szokott megetetni a kígyóval a Nagyúr?- kérdezte elgondolkodva.

– Nem. Sophie, nem. - A kérdezett férfi egyből tudta, mit akar a kérdésével a fiatal nő. De nem hagyhatta! Ő maga sem értette magát néha, de ez a két tökfej, még Black is - állapította meg döbbenten- fontossá váltak számára. Fontossá, hiszen látta jól, egy csónakban eveznek.

– De.

– Nem.

– Nem.

– De!

– Na ugye – mosolyodott el a nő.

– Nem és nem! Ebbe én sem egyezem bele!- Szólt Reg a vitájukba. Sophie visszaroskadt a fotelba.

– Akkor? Mi legyen? Van más ötletetek?- Egyik férfi sem szólt egy szót sem.- Csak úgy kerülhetünk a kígyó közelébe. És figyeljetek, ha már ott vagyunk, Vele is végeznünk kell. Figyeljetek, nem, nem, figyeljetek jól. Ott lesz mindenki. Amíg velem lesznek elfoglalva – Sophie nyelt egy nagyot, hiszen jól emlékezett rá, milyen volt-, ti szépen blokkoljátok le a területet. Amint a kígyó a közelembe ér, én elpusztítom. Reg, Pers ügyeljetek rá, hogy minden el legyen pusztítva, rendben?- Reg tekintete elkínzott volt, és ha lehetséges, Perselust is megviselte a terv. Közel kerültek hozzá mind a ketten, a közös céluk kis közösséget csinált hármukból.

– De ki kell iktatni a többieket is.

– Igen – bólintott Sophie is.- Tudom is, hogyan.- Elhallgatott, és nem szólt többet.

– Nem hagyhatsz ki minket ebből!

– Szólok a rendnek. Ott hagyom nekik a galleonom, és megbűvöljük zsupszkulccsá! Ha belekarcolsz egy x-et, megfogják, és odakerülnek – bumm! Ez az! Az x fogja aktiválni a zsupszkulcsot. Szuper.

– Az eredeti terv az, hogy ördögtüzet használunk, Perselus. - Adta ki a tájékoztatást. - Te hogy állsz vele?

– Viccelsz, ugye?- Kérdezett vissza pökhendien. Sophiék vállat vontak.

– Rendben. Reg, te vagy az első számú tűzfelelős. A második én. Perselus, ha mi nem tudnánk... ha nem – nem bírta folytatni. Elcsuklott a hangja.

– Én vagyok a harmadik. Rendben.- Fejezte be.- Vigyázzunk magunkra.

– Mikor kezdjük?

– Reg... előfordulhat, hogy nem jutok ki, mert nem engednek ki a lakásból, ha bemegyek újra.