Egy Akatsukis Szerelme 2.évad: Iwagakure Akina /BEFEJEZETT/

6:Akkor most én is Jinchuuriki vagyok?

Reggel az ajtó nyitódását és záródását hallottam.
Nem kelltem fel rá.
Éreztem, hogy valaki befekszik mellém az ágyba.
Lassan nyitottam fel szemeimet, és megnéztem váratlan vendégemet.
- Seichi?
- Ne haragudj nővérkém, de nem tudtam már vissza aludni.
Elmosolyodtam, hiszen még kicsi, így hagytam, hogy mellettem feküdjön.
- Jól van, ha vissza tudsz még aludni, ngugodtan aludj vissza.
Seichi szemei lassan és fáradtan csukódtak le.
Megvártam míg mélyen elalszik, csendben kimásztam ágyamból fogtam ruháimat, mindent ami kell, átmentem a fürdőszobába, és elrendeztem reggeli rutinomat.
Ezután leszaladtam a konyhába.
- Jóreggelt anya. Jóreggelt apa.
- Jóreggelt Akina
- Jóreggelt, hm
Anya mellé álltam aki elkészítette reggelimet, tükört tojás piritós kenyérrel.
Leültem apa mellé, és elkezdtem reggelizni.
- Hogy aludt a mi kis Geninünk? Hm?- simogatta meg fejemet.
- Jól aludtam. Aludtam volna még tovább is, de egy váratlan vendégem lett.
- Kicsoda? - ült le mellém anya.
- Seichi, jött át hozzám. Nem tudott vissza aludni, így mondtam neki, hogy ha vissza tudd aludni, akkor aludjon vissza. - ettem tovább reggelimet.
- Köszönöm szépen, a reggelit anya. - pusziltam meg arcát, majd utánna apáét.
- Vigyázz magadra
- Vigyázok. Sziasztok.
Kiléptem az ajtón, majd magamba szippantottam a friss levegő illatát.
- Nah, hát akkor kezdődjön el, ez a nap is.
Elindultam megkeresni Konohamaru-senseit, Borutot és Saradát.
- Szia Akina
Nevem hallatán, hátra fordultam.
- Sasori mester.
- Hallottam, hogy legyőzted a Kazekage fiát. Gratulálok.
- Köszönöm Sasori mester.
- Hova ilyen sietősen korán reggel?
- Megkeresni Konohamaru-senseit, Borutot és Saradát. Aztán  edzünk.
- Elkísérlek egy darabig, ha nem bánod. - mosolygott rám.
- Nagyon örülnék neki Sasori mester, legalább nem kell egyedül mennem.
Sasori mesterrel elindultunk.
- Várod már, hogy küldetésre menj?
- Igen. Már nagyon várom, de legjobban annak örülök, hogy végre letudtam a Chunin vizsgát.
- És mennyire féltél, hogy nem fog sikerülni.
- Igen. És tessék, ninjából Genin lettem.

*Pár perc sétálás után*
- Ott van Konohamaru-sensei, Boruto és Sarada. - pillantottam meg őket.
- Akkor menj csak. Jó edzést Akina.
- Köszönöm Sasori mester, hogy elkisért.
- Nincs mit, még összefutunk. Szia. - mosolyodott el, majd elment.
- Viszlát Sasori-mester. - köszöntem el tőle. De már nem voltam benne biztos, hogy hallotta, így oda mentem a többiekhez.
- Jóreggelt mindenkinek.
- Neked is Akina. - mosolyodott el Konohamaru-sensei
- Neked is.
- Akkor gyerekek, kezdhetjük az edzést?
Mindhárman bólintottunk, és elkezdődött az edzés.
Bemelegítésként, most is kunai és shuriken dobálás.
Ezután Konohamaru-sensei, felmérte csapat munkáinkant.
Ami tökéletes volt, hiszen nem is csodálom, hárman nagyszerű csapatot alkottunk.
Elővettem, egy kis robbanó agyagot, megformáltam és felrobbantottam.
- Muszály neked mindig robbantgatnod?!
- Mi bajod már megint Boruto?!
- Shannaro, fejezzétek be.
- Nem fejezem be. Elegem van, hogy mindig bele kell szólnia mindenbe.
- De ha egyszer, nem művészet.
- Gyerekek, elég legyen! Unokatestvérek vagytok, ne veszekedjetek!
Szemeimet becsuktam. Éreztem, ahogy testemet, egyre jobban és jobban elönti a düh.
Szemeimet, felnyitottam.
- A-Akina a-a sz-szemed.
Testemet vörös chakra, ölelte körül?
Olyan érzés volt, mintha a chakrám 2x-re nőtt volna.
Mikor lenyugodtam, újra normális lettem.
- E-ez meg mi volt?
- Ez meg, mi volt? - igazitotta meg szemüvegét Sarada.
- Öhm, nem tudom. De most én megyek. Viszlát sensei, sziasztok.
Megse vártam, hogy ők is elköszönjenek haza szaladtam.
- Ez mégis mi volt? Mégis honnan, lett nekem vörös chakrám? Mi folyik itt?!
Minden féle gondolatok jártak fejemben.
Siettem haza, hogy egyedül legyek gondolataimmal.

Mikor hazaértem, szó szerint berontottam a házba, fel egyenesen a szobámba.
Szombám ajtaját bezártam, majd ágyamra feküdtem.
Lépteket hallottam, majd valaki kopogott szobám ajtaján.
- Tessék?
Anyám lépett be szombámba.
- Akina. Kincsem, mi a baj? - ült le mellém, én pedig megöleltem.
- Ki bántott?
- Senki.
- Akkor mi a baj kincsem? - simogatta fejemet.
- Anya, Boruto felidegesített, mert megint leszólta a művészetemet. És, és dühömben, vörös chakra ölelte körbe testemet, és olyan érzesem volt, mintha a chakrám a 2x-re nőtt volna.
Anya egy kicsit eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen.
- Kincsem, el kell mondanom, neked valamit.
- Mit?
- Tudod kincsem, bennem van a kilenfarku rókadémon egyik fele.
A másik pedig Narutoban, így mi Jinchuurikik vagyunk, összesen 9-en vagyunk, mert a batyám és én egynek számítunk, mindkettőnkben ugyanaz a róka van. Mikor te megszülettél, kaptál Kurama chakrájából, ezért ölelt téged körbe vörös chakra.
- Akkor most én is Jinchuuriki vagyok?
- Nem, te nem vagy az. Csak Kurama chakrájából kaptál.
- Szóval, akkor, Kurama chakrája gyógyította be, a bordáimat?
- Igen, kincsem. Ha megsérülsz, akkor a chakra begyógyítja.
- Ez jól hangzik.
- Nem, mész akkor ma edzeni?
- Ha nem gond anya, itthol maradnék és pihennék.
- Rendben kincsem. Pihenj csak. - puszilta meg homlokomat, majd elhagyta szobámat.

*Azulabszemszöge*
- Ez jól hangzik. - visszhangzott fejemben.
- Azt hittem, hogy kifog borulni. De nagyon is jól fogadta.
Elmosolyodtam.
Visszamentem a konyhába, és folytattam a főzést.
- Nem hittem volna, hogy ilyen jól fogja fogadni. De büszke vagyok rá, nagyon jól fogadta. - ekkor erős kezeket éreztem, derekam köré fonódni, és egy édes csilingelő hang ütötte meg fülemet:
- Már kintről éreztem a finom illatokat kedvesem, hm. - csókolt bele nyakamba az én szeretett férjem.
Szembe fordultam férjemmel.
Megöleltem.
Kezei derekamra vándoroltak.
Ránéztem.
Lassan hajolt ajkaimhoz, majd érintette őket össze.
Vad, de mégis szenvedélyes csók volt.
Nyelve vágyakozóan, simított végig alsó ajkaimon, bebocsátást kérve.
Résnyire, kinyitottam számat, Deidara nyelve átsiklott számba, felfedezve a terepet, és nyelvemet kutatva.
Nyelve táncra hívta enyémet. Kezeim nyaka köréfonódtak, ő pedig szorosan ölelt magához mintha óvni szeretne mindentől.
Levegőhiány miatt, kénytelenek voltunk elvállni egymástól, de továbbra is ölelt.
- Még mindig ugyan olyan a csókod, mikor először találkoztunk, hm. - csókolt bele nyakamba.
Elengedtem, majd a szemébe néztem.
- Drágám, elkell mondanom valamit.
- Baj van szivem? Hm?
- Üljünk le, és elmesélek mindent.
Kérdőn nézett rám, leült velem szembe egy székre, majd a kezét nyújtotta.
Kezemet, kezébe helyztem, és gyengéden simogatni kezdte.
- Mi törtent szivem,hm? Rosszul vagy?  Akina vagy Seichi beteg?
- Jól vannak, és én is. Akináról lenne szó.
- Mitörtént vele, hm?
- Boruto leszolta megint a művészetét, Akina pedig bedühödött, és vörös chakra ölelte körül. Azt mondta, hogy olyan érzés volt, mintha a chakrája a 2x-re nőtt volna. Én pedig elmeséltem neki Kuramát, és azt is, hogy kapott a chakrájából.
- Hogy fogadta, hm?
- Egész jól fogadta, nem is zavarta. Azt hittem, ha megtudja kifog akadni. De nem.
- Miért akadna ki? Hm?
- Nem tudom
- Ugyan szerelmem. Elfogadta, és csak ez számit, hm. - simogatta kezemet az én szeretett férjem.

*Akina szemszöge*
Egy furcs helyen sétálgattam... hirtelen szuszogásra lettem figyelmes... megálltam.
Lábaim remegni kezdtek.
Féltem...nem is kicsit, remegő lábbakkal elindultam a hang irányába.
Mikor oda értem, nagy szemekkel és tátott szájjal figyeltem, az előttem fekvő rókát, aki felnyitotta szemeit, és felállt.
- Hm, te vagy Azula és Deidara lánya?
- I...igen én vagyok. A nevem...
- Akina, igen tudom
- És te lennél, Kurama a kilencfarkú rókadémon?
- Igen én vagyok.
Végig néztem négyszer is Kuramán, nagyott nyeltem. Nem is volt kicsi, éppen hatalmas egy róka volt.
Lábaim remegni kezdtek.
- Nyugodj meg kölyök, nem foglak bántani téged. - feküdt vissza.
Bátorságomat összeszedve oda mentem, kezemet felemeltem, és megsimogattam.
Minden félelmem megszünt.
- Látod? Mondtam, hogy nem foglak bántani, nem kell félned kölyök.
- Sajnálom, hogy féltem tőled ahogy megláttalak. - mosolyodtam el.
Még egy pár percig ott voltam Kuramával, majd így szóltam:
- Mostmár mennem kell Kurama.
- Menj csak nyugodtan.
Mikor felültem ágyamon, csak vigyorogtam magamban.
Esküszöm, ha valaki bejött volna a szombámba csak nézett volna rám.
Hanyatt feküdtem az ágyon, és próbáltam visszaaludni.