Egy Akatsukis Szerelme 2.évad: Iwagakure Akina /BEFEJEZETT/

33: 17-dik születésnap

Hajnalban az oldalamon csapódó apró nedvességre ébredtem.
Meleg, és ragad. Tenshi elég szaporán szuszog mellettem.
- Magömlése volt, vagy mi?
Oldalra nyúlok egy zsepkendőért, és lassan levezetve a kezem, megtörölgetem.
De kemény még...
- Tenshi. Ébredj. - nyomkodom meg nadrágon keresztül forró makkját.
- Akinah...neh... - nyöszörgi, én pedig csak elmosolyodva folytattam.
- Akinah...hm...mit csinálszh? Hagydh abbah! - próbálja eltolni magát, de ráfogok hegyére amitől ajkába harap.
- Hagyd! - kapta el kezem, majd lefejtette ujjaimat róla.
- Tenshi...
- Olyan lettél?
- Igen. - szó nélkül levette pólómat, és kipirult arccal a fürdőszobába ment.
Sóhajtva állok fel, majd bekopogok az ajtón:
- Tenshi...
- Ne haragudj. - engedi meg a vizet a zuhanyból.
Ellenkezést nem tűrve benyitok, majd levetem ruháimat és háta mögé állok.
Kezeimmel átkarolom hátulról, fejemet hátára hajtom.
- Kincsem...együtt vagyunk, nem?
- Igen.
- Akkor miért sajnálod?
- Akina... - fordult szembe velem, majd szemeimbe nézett.
- Nem történt semmi. Most olyan lettem, akkor olyan lettem, kilehet mosni. Az ilyen előfordul, nem kell előttem szégyelned. Talán kinevettelek, vagy valami?
- Nem.
- Nah látod. Az ilyen természetes dolog.
- De...
- Tenshi, nem történt semmi.
- Imádlak. - hajolt ajkaimhoz, majd szenvedélyes csókba vont.
Ugrottam egyett, lábaimat dereka köré fontam, kezeimet nyaka köré.
Hátam hideg dolognak ütközött, a víz csopogása hallatszódott.
Kezét combomra csúsztatta, majd simogatni kezdte.
A simigotás után, combomba markolt amitől csókunkba nyögtem.
Ágyéka nőiességemhez nyomódott.
- Tenshih...neh...
- Ne aggódj szerelmem, nem teszlek most magamévá. Majd leközelebb. - hajolt nyakamhoz, majd végig nyalt rajta.
Leszáltam öléből, megtörölköztem vissza vettem ruháimat.
Tenshi követte példámat, majd együtt vissza mentünk a szobába.
Bekefüdtem az ágyba, és vissza aludtam.

*Tenshi szemszöge*
Akárhogyis próbáltam vissza aludni, nem ment.
Felkelltem, felöltöztem. Kinéztem az ablakon a nap sugarai bevilágították a szobát.
Csendben lementem, felhúztam ninja szandámat, majd egy reggeli sétára indultam.
A reggeli eseten gondolkoztam....azon, hogy Akina újra megérintett ott.
Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Jóreggelt, hm.
- Jóreggelt uram.
- Csak nem rosszban sántikálsz, hm? Akina hol van, hm?
- Uram félre érti a helyzetet, nem sántikálok rosszban, csak egy reggeli sétára indultam. Akina otthol van, pihent amikor eljöttem.
- Azt hittem, hogy valamiben sántikálsz, hm!
- Nem uram. Ha szabad érdeklődnöm, ön hova tart?
- Nos fiam, én ajándékot veszek a lányomnak, hm.
- Ajándékot?
- Igen, hm. Ma van a 17-dik születésnapja, hm!
- Hogy ma?!
- Igen, hm.
- Ha megbocsát uram, szaladok! - megse várva a választ szaladtam egy közeli ajándék boltba.
Szerencsémre pénzt mindig tartok magamnál, hiszen a bajt sose tudni vagy valami más.
- Jóreggelt uram.
- Jóreggelt.
- Segíthetek valamiben?
- Igen, a barátnőmnek ma van a 17-dik születésnapja, és valamilyen csodás ajándékot szeretnék neki adni.
- Ha megengedni uram, mutatnék önnek egy csoda szép nyakláncot. - vett elő egy dobozt ami egy gyönyörű ezüst nyakláncot rejtett.
- Gyönyörű. Megveszem. Ha megkérhetem önt becsomagolná nekem?
- Hát persze. - mosolygott kedvesen az eladó, majd szépen becsomagolta a dobozt.
Elővettem pénztárcámat, és fizettem.
- Köszönöm. Viszlát. - vettem el a dobozt, majd távoztam az üzletből.
Utamat haza felé vettem, mikor találkoztam egy személlyel:
- Jóreggelt Sumaru.
- Neked is. - mormogta.
- Lehangolt vagy.
- Nem csodálom. Amúgy mit keressel itt ilyen korán?
- Akinának vettem ajándékot.
- Hm?
- Ma van a születésnapja.
- Most csak viccelsz!
- Nem viccelek, mert az apja mondta nekem is.
- Nincs időm veled beszélgetnem. Szia!- rohant el amilyen gyorsan csak tudott.
Megvontam vállamat, majd haza indultam az én kis egyetlenemhez.

*Akina szemszöge*
Lassan nyitottam fel szemeimet, majd kikelltem az ágyból.
Felöltöztem, lementem a konyhába és csináltam magamnak két szendvicset.
Az ajtóra néztem amin Tenshi lépett be:
- Hol voltált?
- Tettem egy kis sétát. - rejtett valamit háta mögé, amire felvontam a szemöldököm.
- Mi az?
- Valakinek vettem.
- Valakinek?! Kinek?!
- Azt én tudom. - ment fel a szobába.
Mi?! Miaz, hogy valakinek vette?! Van valakije? Megtetszett neki valaki? Letettem a szendvicset, és most én indultam egy kis sétára, hogy kiszellőztessem fejemet.
- Szia Akina
- Sasori mester, Kisama mester.
- Boldog születésnapot! - adott át egy szépen becsomagolt dobozt Kisame.
- Boldog születésnapot! - nyújtott át szintén egy szépen becsomagolt dobozt Sasori.
- Köszönöm szépen. - öleltem meg őket, majd kibontottam azt az ajándékot amit Kisametól kaptam.
Egy kép keret volt benne, rajta Kisame, Sasori és én amikor 13 éves voltam.
- Köszönöm Kisame mester. - öleltem meg, majd elengedtem és a másikat bontottam ki.
Sasoritól is szintén egy képet kaptam, csak azon ő és én voltunk éppen hülye fejeket vágtunk rajta.
- Annyira köszönöm. - öleltem meg őt is, majd rájuk néztem.
- Szívesen. Gondoltuk, hogy örülni fogsz neki.
- Nagyon. - mosolyodtam el.
Elbúcsúztam tőlük, és a képeket tanulmányozva mosolyogva indultam tovább.
- Akina-chan
- Oh, Sumaru. Szia
- Szia. Sok boldog születésnapot. - nyújtott át egy dobozt, amit kinyitottam és egy arany karkötőt tartalmazott.
- Sumaru ez csoda szép. Nagyon szépen köszönöm. - öleltem meg, majd szemeibe néztem.
- Becsatoljam?
- Kérlek
Sumaru kivette a dobozból a kis ékszert, és becsatolta.
- Nagyon csodásan áll Akina-chan.
- Köszönöm szépen.

*Este*
Tenshi és én úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a szüleimhez.
Oda érve benyitottunk, és ami ott fogadott:
- Boldog 17-dik születésnapot! - kiabálták szüleim, rokonaim és a barátaim.
Szemeim könnyekkel lettek tele, amit gyorsan megtöröltem.
- Köszönöm mindenkinek.
- Gyere kincsem, fújd el a gyertyákat és kívánj valamit, hm.
- Azt kívánom, hogy Tenshi, a családom és barátaim mindig itt legyenek mellettem. - fújtam el a gyertyákat.
- Sokáig éljen a szülinapos. - veregetett vállba Boruto.
- Köszönöm mindenkinek.
Először felvágtam a tortát, mindenki kapott egy-egy szeletett, majd ezután jöhetett az ajándék osztás:
Szüleimtől egy családi albumot kaptam.
A kis öcsém egy gyönyörű szép övtáskával ajándékozott meg, aminek nagyon örültem.
Inojin, Chocho, Mitsuki, Metal Lee, Sarada, Boruto, Shikadai egy baráti fénykép albumot készítettek, amiben minden hülyeségünk benne volt, amit valaha is csináltunk.
Nagyszüleim új ruhákat vettek nekem, amitől még a szavam is elállt.
Naruto bácsikám, Hinata és Himawari szintén fénykép albumot adtak, de ebben mindenki benne volt.
Végül Tenshi következett:
- Remélem tetszeni fog egyetlenem. - nyújtotta át ajándékomat, amit kibontottam.
Kezemet számhoz kaptam, szemeim könnyekkel lettek teli.
- Tetszik?
- Nagyon, köszönöm. - pusziltam meg arcát, majd kivettem a dobozból a nyakláncot átadtam Tenshinek, aki becsatolta nekem.
- Nagyon szép.
- Igen, nagyon jól áll kincsem, hm.
- Mindenkinek köszönöm az ajándékokat. Nagyon szép egytől egyig, mindenkinek mégegyszer köszönöm. - töröltem meg arcomról könnyeimet.
- Nah, szivem. - fordította fejemet maga fele Tenshi, majd megcsókolt.
- Khm...khm. Azt hiszem ideje inni egy pezsgőt, hm! - választott minket ketté az én szeretett apám.
- Deidara!!
- Tessék szivem, hm?
- Most miért választottad el őket? - kuncogott bácsikám.
- De...én csak...
- Deidara, a lányunk már felnőtt!
- De...
- Nincs semmi de!
- De szivem, hm. Végig sem hallgatsz, hm.
- Inkább gyere, segíts poharakat hozni és pezsgőt!
- Igen szivem, hm! - követte lehajtott fejjel anyát.
Tenshi és én kuncogva néztünk egymásra, majd hozzá bújtam.
Nem haragudtunk apámra, hiszen Tenshi és én is tudom, hogy azért csinálja ezt mert félt, és nem akar elveszíteni.
Hiszen akárhány éves is leszek, nekem ő mindig az én drága apám marad, és én az ő kicsi lánya maradok.
Apa és anya nem sokára vissza tértek, poharakkal és pezsgőkkel.
Öntöttek mindenkinek, majd koncintottunk és fenékig megittuk a pezsgőt.
Ezután mindenki elbúcsúzott, és haza indult.
Tenshi és én vittük az ajándékokat, nem volt szívem otthol hagyni őket.