Egy Akatsukis Szerelme 2.évad: Iwagakure Akina /BEFEJEZETT/

24: Örökkön örökké, várni fogok rád Iwagakure Akina

- Akina. - kopogott valaki ajtomon a hang alapján ítélve anyám volt az.
- Igen?
- A reggelid az asztalon, megyek kiterítem a ruhát.
- Rendben van.
Elvégezten reggeli rutinomat, lemenetem a konyhába megreggelizni.
Reggelim befejeztével elköszöntem szüleimtől, felhúztam ninja szandámat és elindultam Tenshi házához.
- Jóreggelt Akina-chan.
- Neked is Sumaru.
- Hova ilyen sietősen?
- Tenshihez
- Öhm...Akina-chan nem megyünk el valahova?
- Sajnálom Sumaru, de nem.
- Tenshi olyan fontos?
- Sumaru...Tenshi és én együtt vagyunk.
Fordultam felé, de csak nézett rám dermedten.
- Sumaru de attól barátok maradhatunk.
- Akina-chan...én...én...szeretlek.
- Én is téged, de én nem úgy ahogy te engem! Most mennem kell! - szaladtam el.
- Örökkön örökké, várni fogok rád Iwagakure Akina! - kiabált utánnam.
Nem fordultam vissza, csak futottam megállás nélkül Tenshi házához.
Odaérve bekopogtam semmi válasz.
Megnéztem, hogy nyitva van-e az ajtó, és igen nyitva van.
Csendben nyitottam be, biztosra vettem, hogy még alszik...hát akkor itt az ideje, hogy meglepjem.
Halkan sétáltam fel szobájába.
Nagyon csendben benyitottam, és igen igazam volt...Tenshi békésen alszik.
Ágyához léptem, majd óvatosan bebújtam mellé.
Elkezdtem nyakát csókolgatni.
Elmosolyodott, majd lassan nyitotta fel szemeit tekintetünk pedig találkozott.
- Bárcsak, minden reggelem ilyen csodásan indulna, mint a mai. - mosolyodott el perverzen, majd magára húzott.
- Jóreggelt álomszuszék. - pusziltam meg homlokát.
- Neked is cicám.
- Hogy, hogy még ágyban?
- Nehezen tudtam elaludni az éjjel.
- Beteg vagy? - néztem meg homlokát.
- Nem.
- Fáj valamid?
- Nem.
- Akkor?
- Hiányoztál.
- Jajj te. - csókoltam meg ajkait.
Nyelvem vágyakozóan simított végig alsó ajkain bebocsátást kérve, rögtön megis adta.
Nyelvem szájába siklott, felfedezve a terepet.
Tenshi kezeit csipőmön éreztem, majd fordított magunkon egyet.
Így én kerültem alulra, ő pedig felettem térdepelt.
Ajkaimtól elválva nyakamra tért át, lágyan csókolgatni kezdte néhol gyengéden szívta meg.
Nyakamon piros foltok jelentek meg.
Tekintetünk újra egybefort, majd Tenshi azt a bizonyos perverz mosolyt csalta arcára.
- Min mosolyogsz ilyen perverzen?
- A nyakadon lévő piros foltokon ami azt jelenti, hogy az enyém vagy senki másé! A másik pedig, hogy alattam fekszel. - mosolygott perverzen.
- Igen? - kezemet nyakára tettem lehúzva magamhoz, majd elkezdtem csókolgatni nyakát és gyengéden megis szívtam.
- Akkor ez úgy látom kölcsönös cica. - nézett szemeimbe, mikor abba hagytam "munkámat"
- Igen. Hiszen te az enyém vagy, senki másé.
- Csakis a tiéd hercegnőm.
- Ideje lenne felkellni nem gondolod?
- Nem, nem gondolom már hogy gondolnám? Mikor itt vagy velem és alattam fekszel. - mosolygott perverzen
Lelöktem magamról, így a földön találta magát.
- Áu.
- Így jár az aki perverz, cica.
- Ne hívj cicának, csak én hívhatlak téged cicának cica!
- Nekem nagyon tetszik, hogy így hívlak cica.
- Most az egyszer elnézem neked, hogy így hívsz.
- Nah, gyere mutasd mit teszel ha továbbra így hívlak cicus.
- Oh, nem akarod te azt tudni!
- Akarom tudni cicus! - állatam fel az ágyról, majd az ajtóhoz léptem.
- Nah megállj!
- Ne, ne, ne gyere közelebb! - nyitottam ki az ajtót.
- Előlem nincs menekvés asszony! - majd lassan közeledni kezdett de én futásnak eredtem ő pedig követett.
Befutottam a nappaliba, és egy sarokba ugrottam ami rossz ötlet volt, mert Tenshi előttem termett kezeit fejem mellett támasztotta meg, ezzel is elzárva menekülési útvonalamat.
- Nah, erre mit lépsz asszony?
- Asszony?
- Igen. Mert egyszer a feleségem leszel.
- T-Tenshi. - pirultam el.
Ajkaimhoz hajolt, majd lágyan csókolni kezdte ajkaimat.
Elváltunk egymástól.
- Nyomás öltözni, én addig készítek neked reggelit.
- Igenis főnökasszony.
- Mit készítsek?
- Tükört tojás megfelel.
- Rendben.
Egy gyors csókot nyomott ajkaimra, majd felment öltözni én pedig neki álltam elkészíteni reggelijét.

Ahogy készítettem a reggelit, erős kar fonta át derekamat.
- Ühm, milyen finom illatok. - csókolt bele nyakamba.
- Ülj le, nem sokára kész!
- Igenis.
Ahogy elkészültem reggelijével, egy tányérra tettem, hozzá egy evő eszköz és kenyér.
- Parancsolj. - tettem elé a tányért.
- Köszönöm. - kezdett el enni.
Leültem vele szembe, és Sumarunk gondolkoztam meg amit mondott:
"Örökkön örökké, várni fogok rád Iwagakure Akina" ugye nem gondolta komolyan?
- Valami baj van kedvesem?
- Nem
- Drágám...ismerlek már.
- Reggel összfutottam Sumaruval.
- Mit mondott? - fejezte be reggelijét és rám nézett.
- Elakart hívni valamerre, de elmondtam neki hogy te és én együtt vagyunk. Mondtam neki, hogy attól barátok maradhatunk, erre azt mondta hogy szeret. De én megis mondtam neki, hogy én is szeretem őt csak én nem úgy ahogy ő engem...
- Igen?
- Aztán elszaladtam, és utánnam kiabálta, hogy örökkön örökké, várni fogok rád Iwagakure Akina.
- Szivem...gyere ide. - intett kezével.
Felálltam, majd oda mentem hozzá. Megfogta csipőmet és ölébe ültetett
- Szivem, szeretlek. Ígérem neked, hogy mindentől és mindenkitől megvédelek. - simogatta meg arcomat.
- Mindentől és mindenkitől?
- Igen.
Fejemet vállára hajtottam, kezeivel hátamat simogatta.
- Senki nem fog téged bántani, amíg én melletted vagyok.
- Szeretlek.
- Én is téged. - puszilta meg fejemet.
- Mit csinálunk ma?
- Hm...mit szólnál hozzá, ha ma lustálkodnánk egy kicsit?
- Rendben van.
Mennyasszonyi pózban karjaiba kapott, és felsétált velem együtt szobájába.
Lefektett az ágyra, majd bebújt mellém kezét combomra tette és simogatni kezdte.
- Ezen kívül mit fogunk csinálni?
- Amit szeretnél hercegnőm.
- Nem tudom. - feküdtem hasára és szemeibe néztem.
- Akkor lustálkodunk.
- Amúgy Araya és Yodo? Velük mivan?
- Odahaza Homokrejtekben segítenek apámnak, vagy elmennek egy párszor küldetésekre. - kezdte el simogatni fejemet.
- Mielőtt nem jöttél vissza te is voltál?
- Igen de nem olyan sűrűn. Én általában otthol kaptam feladatokat, például figyelnem kellett a ninják edzését ami sokszor az őrületbe kergetett.
- Miért?
- Amikor segítenem kellett az edzésben voltak ott lányok is, és állandóan a nyomomban voltak! Idegesítőek voltak. Mikor például nem csináltam semmit, mert nem kaptam feladatot akkor sétára indultam, hogy tisztán tudjak gondolkozni, de akkor meg azok a lányok állandóan a nyakamon lógtak.
Felültem az ágyon, és csak néztem magam elé.
Nem tudtam, hogy Tenshi ilyen népszerű Homokrejtekben a lányoknál.
- Egyetlenem baj van? - karolt át, majd fejét nyakamba fúrta és csókolgatni kezdte.
- Nem.
- Ne hazudj!
- Azok a lányok...jelentettek neked valamit?
Abbahagyta nyakam kényesztetését.
- Nézz rám!
Felé fordultam és úgy tettem ahogy mondta.
- Nem jelentettek nekem semmit, mondtam hogy idegesítettek! Csak te jártál a fejemben, miattad jöttem vissza engem a Homokrejtekben lévő lányok sosem érdekeltek. Ha érdekeltek volna akkor nem lennék itt. - vágódott hanyatt az ágyon, és engem is magával húzott, majd hasára ültetett.
- Csak azt hittem, hogy valameik tetszet neked.
- Egyik sem. Nekem csak te tetszel, téged szeretlek.
- Én is szeretlek nagyon.
- Viszont, lenne egy kérdésem.
- Mi lenne az?
- Csak nem féltékeny voltál?
- De.
- Nincs rá okod mert én téged szeretlek. Téged akartalak mindig is. - nyomott egy puszit ajkaimra, majd fejét vissza tette a párnára.
Kezeit csipőmre helyezte, és egy kicsit lejjebb csúsztatott, hogy ne a hasán üljek.
Ajkába harapott, én pedig gyorsan kapcsoltam hogy "RAJTA" ülök
- M-mi a fenét csinálsz?! - pirultam el.
- Sajnálom szivem, de a hasamon ültél és nem olyan rég reggeliztem.
- D-de t-tudod hogy é-én hol ülök?! - dadogtam.
- Igen, és nekem tetszik.
- Nekem kényelmetlen. - szálltam le "róla", és az ágyba feküdtem háttal neki.
Kuncogását hallottam.
- Mégis min kuncogsz?
- Olyan édes vagy, amikor elpirulsz. - karolt át, majd teljesen hozzám simult.
- Ilyet mégegyszer ne csinálj!
- Ne haragudj egyetlenem.
- Nem haragszok. - fordultam vele szembe.
Észre se vettük de már, elszaladt az idő és azt jelentette:
- Lassan mennem kell haza. - ültem fel.
- Ahj, már?
- Igen. Sötétedésre haza kell érnem.
- Haza kísérjelek?
- Még világos van, haza érek hamar. De holnap haza kísérhetsz.
- Benne vagyok hercegnőm, de lekísérlek.
- Rendben
Megfogtam kezét, majd lesétáltunk az ajtóhoz.
Szembe fordultam vele, majd megcsókoltam.
- Jóéjt.
- Neked is.
Hazáig futottam.
Hazérve lehúztam szandámat, és bementem a konyhába
- Megjöttem!
- Nem sokára kész a vacsora, addig ülj csak le
Leültem apával szembe.
- Mivan a nyakaddal, hm?! - vette észre a szívás nyomot.
- Semmi.
- Drágám a lányodnak kivan szívva a nyaka, hm!!
- Akina hol voltál?
- Tenshivel. De nem történt semmi olyasmi nyugodjatok meg.
- Kiszívta a nyakad, hm!
- Te nem szívtad ki anya nyakát apa? - vágtam vissza mosolyogva, erre csak elpirult.
- Felrobbantom ha megmer bántani, hm!
- Apa! Hagyd abba!
- Hol lakik a gyerek, hm?!
- Házban.
- Azt gondoltam, hm! Adok én neki nyak kiszívást, hm!
- Apaa!
- Megkeresem azt a gyereket és kiherélem, hm!
- Anya! Segíts.
- Ezt rendézzétek el.
Apám gyengéden megfogta a csuklómat, és a nappaliba húzott.
Leültett a kanapéra, és egy kis lámpát világított arcomba.
- Válaszolj hol lakik az a gyerek, hm!
- Házban.
- Jó azon kívűl, hm? Hány éves, hm?
- 17
- Hozád ért, hm?
- Apa!
- Felrobbantom ha egy újjal is hozzád ért, hm!
- Elmehetek? - álltam fel.
- Nem, hm! - ültetett vissza.
- Hadd menjek.
- Oh, dehogy mész, hm. Kiengedte meg hogy kiszívja a nyakad, hm?!
- Én.
- És én megengedtem, hm?!
- Nem.
- Üzenem a gyereknek, hogy ha meglátom kiherélem és adok én neki nyak kiszívást, hm!
- Ugye ezt nem gondolod komolyan?!
- De igen, hm!
- Ezt nem teheted!
- De, mert az apád vagyok, hm.
Visszamentünk a konyhába és leültünk.
- Hát ez oltári. - esett ki nevetve székéből az én drágalátos öcsikém.
- Befejezni! Kész a vacsora.
Igazán csendben telt most a vacsora. Jóéjszakát kívántam mindenkinek, felmentem szobámba és úgyahogy voltam ágyba bújtam.
- Majd reggel letusolok. - csuktam be szemeimet.