Egy Akatsukis Szerelme 2.évad: Iwagakure Akina /BEFEJEZETT/

8: Egy új barát: Sabaku no Tenshi

- Akina, drágám, anyád elkészítette a reggelidet, hm. - kopogott szobám ajtaján apám.
Felkelltem, majd nyújtózkodtam egyet, utánna elvégeztem a reggeli rutinomat.
Lementem a konyhába.
- Jóreggelt.
- Jóreggelt, neked is
Leültem apa, mellé. Anya elém tette a tojás rántottát. Szeretem mikor reggelire ezt készít. Isteni finoman, eltudja készíteni.
Elkezdtem reggelizni.
- Nem is meséltél a tegnapi küldetésről.
- Igen, hm.
- Ne haragudjatok. Igazából csak egy falut kellett megvédeni, a banditáktól. Mindenki kapott egy zónát, én kaptam a kettest.
Alig telt el pár perc, 12 bandita jelent meg előttem. De nem voltak, olyan nagy számok, hamar elintéztük őket.
És apa, sokkal jobb vagyok, a művészetben mint te.
- Azt, nem hinném kincsem, hm.
- De igen, ez így van.
- Nem, nem hinném, hm.
- De
- Nem, hm
- Befejezni!
- Igen anya
- Igenis drágám, hm
Befejeztem a reggelimet, elköszöntem szüleimtől.
Mivel ma szerintem, úgysincs edzés a park felé vettem az irányt.
Szeretek ott időzni, megnyugtató.
Tisztán tudok gondolkodni, és látni, ha tehetem minden nap ott lennék.
Mikor odaértem a padon Tenshi ült.
Oda mentem hozzá:
- Szia.
- Szia.
- Leülhetek?
- Persze, nyugodtan. - csúszott odébb mosolyogva, én pedig mellé ültem.
- Köszönöm. - mosolyodtam el.
- Nincs mit. Jobban vagy?
- Igen. Már nincs semmi bajom.
- Ne haragudj, néha nehéz irányítanom a homokot.
- Nem történt semmi. Te se haragudj, hogy majdnem felrobbantottalak. Ugye nem esett bajod, mikor a falnak ütköztél?
- Nem semmi. De honnan tudsz ilyeneket?
Felmutattam tenyereimet.
- Neked a tenyereden egy egy száj van?
- Igen.
- Hogy, hogy?
- Apukámnak is található, tőle örököltem, meg az öcsém Seichi.
- Azta, és az amit használsz...?
- Az agygra gondolsz?
- Igen, arra. Bármivé megtudod formálni?
- Igen. Madár, pók, százlábú...
- Azta mindenit.
- De például, az unokatestvérem Boruto, mindig leszólja a művészetemet.
- Az a sárga hajú?
- Igen.
- De miért szólja le?
- Szerinte a robbantás nem művészet, holott nagyon jól tudja, hogy érzékenyen érint, ha rosszat szól róla.
- Szerintem elég művészeti.
- Igaz?
- Igen. Öhm... Akina.
- Tessék?
- Nem megyünk rámenezni?
- De mehetünk. Ahj...
- Mi a baj?
- Nem hoztam pénzt, nem számítottam rá, hogy összetalálkozok veled.
- Ki mondta, hogy te fizetsz?
- Öhm... hát az én részemet, gondolom én fizetem, nem?
- Nem, majd én állom.
- Köszönöm.
- Nincs mit. Akkor indulhatunk? - állt fel, majd kezét nyújtotta.
Kezemet, kezébe helyeztem. Gyengéden felrántott.
- Menjünk. - engedte el kezemet.
- Menjünk.
Elindultunk az Ichiraguba.
Mikor odaértünk, leültünk egymás mellé, közben megrendeltük a két ráment.
- Most, hogy vége a Chunin vizsgának, vissza mentek Homokrejtekbe?
- Igen. Apám azt mondta, hogy még ma elindulunk.
- Ilyen hamar?
- Sajnos igen. Mivel ő a Kazekage, tudod sok dolga van.
- Eltudom képzelni.
- Szívem szerint, én még maradnék. Nem mennék, ma még vissza.
- Hogy hogy?
- Most, mikor jobban megismerhettelek téged Akina?
Arcomra enyhe pír kúszott.
- Azt hiszem, szereztem egy új barátot.- mosolyodott el.
- Igen, én is.
- Parancsoljatok.
- Köszönjük szépen.
- Akkor jó étvágyat Tenshi.
- Neked is.
Elkeztük enni a ráment, közben beszélgettünk is egy egy falat után. Nem hittem volna, hogy a Kazekage fia ilyen kedves.
De, gazdagabb lettem egy új baráttal.
Mikor végeztünk, Tenshi fizetett, majd kimentünk.
- Sajnálom Tenshi, hogy helyettem is fizetned kellett.
- Ne sajnáld, szívesen megtenném máskor is. Hova szeretnél még menni?
- Menjünk sétálni
- Rendben
Séta közben Tenshi, sok mindent mesélt magáról, és én is meséltem neki magamról.
Mikor egy virágbolthoz, értünk Tenshi elém állt.
- Mindjárt vissza jövök. Te addig várj itt.
- Rendben.
Elmosolyodott, majd bement az üzletbe. Igazából, nem nagyon értettem, hogy miért is ment be.
Mikor Tenshi, kijött nem volt semmi sem a kezében.
Akkor miért ment be?
Ekkor elém lépett, és a háta mögül egy gyönyörű szép rózsát vett elő.
Elkerekedett szemekkel, néztem rá.
- T-Tenshi...
- A tiéd, Akina.
Elvettem a rózsát, majd megszagoltam.
- Köszönöm szépen. - léptem közel hozzá, és egy puszit nyomtam arcára.
- N-nincs mit. - pirult el.
- Hova menjünk most?
- Ahova, te szeretnél menni, oda megyünk.
- Tényleg nem tudom.
- Hm, akkor menjünk még sétálni.
- Benne vagyok.
Tenshi és én tovább sétálgattunk, nevetgéltünk, viccelődtünk és persze sok mindenről beszélgettünk.
Nagy meglepetésemre, érdeklődött a művészetem iránt.
Meséltem neki róla, ő pedig érdeklődve hallgatott végig, egy percre sem szakított meg beszédemben.

Az idő körülbelül, már dél körül járhatot, mikor felbukkant a Kazekage.
- Kazekage uram. - hajoltam meg tisztelet tudóan.
- Apám.
- Sziasztok gyerekek. Tenshi fiam, lassan indulunk. Yodo és Araya, már Konoha kapujánál várakoznak ránk a Hokagéval.
- Kazekage uram, nem bánna ha elkisérném én is önöket a kapuig.
- Örülnénk neki Akina
Hárman elindultunk Konoha kapuja felé, és lám Yodo, Araya és a bácsikám ránk vártak.
Gaara Kazekage elbúcsúzott bácsikámtól, Tenshi pedig felém fordult.
- Köszönöm ezt a mai napot, nagyon jól éreztem magam veled.
- Én is köszönöm, jól éreztem magam veled. És persze köszönöm, a meghívást és a rózsát is.
- Nincs mit, máskor is megtenném. - mosolyodott el.
Elbúcsúztunk, majd elindultak útjukon.
Naruto bácsikám vállamra tette kezét.
- Úgy látom Akina, szereztél egy új barátot.
- Igen bácsikám, öhm... vagyis Hokage uram.
- Mondtam Akina, hogy itt kint hívhatsz bácsikádnak.
- Tudom, de a tiszteletet akkor is megkell adni, hiszen te vagy a Hokage.
- De a bácsikád is.
- Igen, igaz.
- Ha megbocsátasz Akina, most mennem kell, sok még a dolgom
- Semmi baj.
Elköszöntem bácsikámtól, s én is haza vettem az irányt.
Elsem hiszem, egész jól éreztem magam Tenshivel.
Útközben végig a rózsát szagolgattam.
Megfordult a fejemben, hogy otthol anyának és apának mit mondok, honnan van a rózsa? És kitől kaptam?
Hát... inkább elmondom az igazat.
Mikor haza értem bementem.
Seichi a kanapén feküdt, és rajzolgatott.
Bementem a konyhába, anya és apa éppen Sasori mesterrel és Kisame mesterrel beszélgetett.
- Kincsem, máris itthol vagy?
- Igen.
Leültem anya mellé, a rózsát pedig az asztalra tettem.
- Kitől kaptad a rózsát? Hm?
- Tenshitől.
- Gaara fiától?
- Igen anya. Találkoztam vele a parkban beszélgettünk egy kicsit, utánna elmentünk rámenezni, és mivel nem számítottam rá, hogy összetalálkozok vele. Nem volt nálam pénz, így meghívott. Utánna elmentünk sétálni, és pont elmentünk egy virág üzlet mellett, bement és vett egy rózsát.
- Értem, hm.
- Igazán kedves volt tőle. - mosolyodott el Sasori mester.
- Igen az. De ha nem haragszotok, felemgyek és egy vázába teszem a rózsát.
- Várj csak kincsem, adok egy vázát és tedd az asztalodra
- Rendben anya.
Anyám adott egy vázát, felmentem a fürdőszobába megengedtem vízzel, bevittem a szobámba, ott az asztalra tettem a rózsát pedig beletettem.
Ablakomhoz lépve, elhúztam a függönyt, hogy a nap sugarai besüssenek szobámba.
Felültem az ablakpárkányra, és kifelé bámulgattam.
Szemeimet lecsuktam, élveztem, ahogy a napsugarai arcomra sütnek.
 

                       Szereztem egy új barátot, Sabaku no Tenshit.