Egy Akatsukis Szerelme 2.évad: Iwagakure Akina /BEFEJEZETT/

22: Hokage és Kazegake

*Akina szemszöge*
Bent feküdtem mikor szüleim és kisöcsém lépett be az ajtón
- Akina. - ugrott nyakamba anyám.
- Drágám jól vagy, hm?
- Igen
- Nővérkém
- Mit képzeltél, hogy szó nélkül elmész?!
- Sajnálom anya.
- Ezt majd később fogjuk megbeszélni.
- Tenshi?
- Kint van, hm. Egy másik fiúval.
- Egy másikkal?
- Tudod nővérkém. Sumaru csórival.
- Seichi!
- Bocsánat anya.
Még pár órát beszélgettem szüleimmel, majd kimentek, hogy Sumaru és Tenshi is bejöhessen.
- Akina jól vagy?
- Igen Sumaru.
Tenshi lehajtott fejjel állt ágyam előtt.
- Tenshi.
- Sajnálom Akina. - emelte fel fejét.
- Mit sajnálsz?
- Hogy megsérültél.
- Ugyan már. Jól vagyok nem? Csak ez számít.
- Úgy örülök, hogy jól vagy Akina-chan.
- Sumaru.
- Igen?
- Kimennél egy percre? Beszélni szeretnék Tenshivel négyszemközt.
- De...
- Sumaru...kérlek
- Rendben. - állt fel, majd kilépet az ajtón.
Felkelltem ágyamból és Tenshihez léptem.
- Ne sajnáld. Te is megtetted volna.
- Persze hogy meg.
Hirtelen magához vont, majd szorosan de mégis gyengéden ölelt magához.
- Nah, nincs semmi baj. - simogattam fejét.
- Nem tudom mi lenne velem, ha történne veled valami.
- Itt vagyok. Shh. - pusziltam meg arcát.
Az ajtó nyitódására elengedtük egymást.
- Akina.
- Igen doktor úr?
- Haza mehetsz, ha jól érzed magad.
- Rendben köszönöm.
Tenshivel az oldalamon kimentünk a korteremből.
Szüleim és kisöcsém kint várakoztak rám.
Elköszöntem Tenshitől és Sumarutól, és haza indultunk.

*Tenshi szemszöge*
Ahogy elhagytam a kórházt, apámat pillantottam meg.
- Apám.
- Tenshi. Hallottam a hírt.
- Mindent tudsz?
- Igen. Akina hogy van?
- Hihetetlen módon meggyógyult a sebe. A szüleivel ma haza ment.
- Egyikőtöknek sem esett komolyabb baja?
- Nem. Apám, hogy hogy itt vagy?
- Narutoval jöttem beszélni.
- Elkísérlek a Hokagéhoz.
- Rendben van fiam.
Elindultunk egyenesen a Hokage irodájához.
Az úton végig azon gondolkoztam, hogy Akina mit akarhatott mondani
- Az életemet adnám érted. M-mert - hangzott fejemben édesen csillingelő hangja.
Mégis mit akart mondani?
Vajon ha megkérdezném elmondaná?
A Hokage irodájához érve bekopogtam.
- Szabad.
Apám és én beléptünk.
- Hokage-sama. - hajoltam meg tisztelettudóan.
- Kazekage-sama.
- Hokage-sama.
- Hallottam a hírt. Mindketten jól vagytok Tenshi?
- Igen Hokage-sama, csak Akina sérült meg. De a sebe begyógyult.
- Hányan voltak a ninják?
- 26-an.
- Mit akartak fiam?
- Elakartak kapni és váltság díjat akartak volna kérni.
- Honnan tudták meg, hogy te vagy az akit keresnek?
- Felismertek.
- Fiam, ha megengeded beszélnék a Hokagéval négyszemközt.
- Igen apám. - tiszteket tudóan meghajoltam, és elhagytam az irodát.
Gondolataim még mindig Akinán járt.
Vajon mit akart mondani?
Megpillantottam a felém futo Saradát és Borutot.
- Szia Tenshi
- Sziasztok
- Hallottuk, hogy te és az unokatestvérem Akina...
- Ne aggódjatok jól van.
- Jajj de jó. Te is jól vagy?
- Igen Sarada. Mennem kell sziasztok. - megsem vártam, hogy elköszönjenek otthagytam őket.
Igazából nem mondhatni, hogy jól vagyok.
Szeretem Akinát...tiszta szívemből...dehogy ő mit érezz irántam nem tudom, és ez nagyon bánt.
Elmentem abba a parkba, ahol barátságot kötöttem Akinával.
Leültem a padra, és gondolkoztam.
- Lehet, hogy a köztünk történt csókok semmit sem jelentettek? Csupán...csak...fellángolás lett volna? De az is csak az én részemről? Nem tagadom, de Akina sokkal fontosabb a saját életemnél.
Gondolatmeneteimből egy édes hang szakított félbe:
- Szia
- Akina. - emeltem fel fejemet
- Leülhetek?
- Persze. - csúsztam odébb, hogy letudjon ülni.
- Tenshi.
- Igen?
- Bocsánatot szeretnék kérni.
Felvontam egyik szemöldökömet, és értetlenül néztem rá.
Miért haragudnék rá?
Sose tudnék.
Szeretem őt, tiszta szívemből.
Egyszerűen megőrjít ez a lány.
Iwagakure Akina...egyetlenem, szeretlek.
- Miért?
- Hogy a múltkor faképnél hagytalak a randin.
- Nem haragszom.
- Biztos?
- Igen biztos.
- De csúnya viselkedés volt tőlem, hogy... - nem hagytam, hogy befejezze mondatát.
Ajkaimat övének tapasztottam.
Érezni akartam őt.
Érezni akartam újra csókját.
Érezni akartam ajkait enyémen.
Nyelvemmel végig simítottam alsó ajkán bebocsátást kérve.
Résnyire kinyitotta száját. Nyelvem szájába siklott, felfedezve a terepet.
Kezeimet derekára csúsztattam, és magamhoz öleltem.
Kezeit nyakam köré fonta, majd hajamba túrt.
Nyelveink vad táncot jártak.
Szenvedélyesen csókoltam őt.
Nem számított senki, és semmi.
Csak ő és én.
- Khm, khm.
Elváltunk egymástól, majd "megzavarónkra" néztem.
- Apám.
- Öhm...én azt hiszem, hogy megyek. Kazekage uram, Tenshi. - állt fel mellőlem kipirult arccal, és elszaladt.
- Rosszkor jöttem.
- Igen apa. - motyogtam ellenségesen orrom alatt.
- Fiam... - ült le mellém.
- Igen?
- Holnap visszatérünk Homokrejtekbe.
- Nagyszerű.
- Nem szeretnél vissza jönni?
- Nem.
- Tenshi, egyszer te leszel a Kazekage.
- Apám. - néztem rá.
- Igen?
- Én nem akarok Kazekage lenni.
- Miért?
- Nagy felelősséggel jár, és én nem állok arra készen, hogy egyszer én legyek a Kazekage.
- Itt akarsz maradni?
- Igen. Szeretem Akinát apám.
- Ennyire?
- Igen ennyire.
- Értem. Gyere menjünk a házunkba, és pihenjünk le.
- Rendben.
Apám oldalán vissza mentünk a házunkba.

*Akina szemszöge*
Mielőtt nem értünk haza, elkéreszkedtem szüleimtől.
Megakartam keresni Tenshit...bocsánatot kell kérnem tőle.
Elindultam a park felé, hátha szerencsém van, és ott lesz.
Igen, és igazam lett. Tenshi annál a padnál ült, ahol 2 évvel ezelőtt beszélgettünk.
- Szia
- Akina. - emelte rám tekintetét.
- Leülhetek?
- Persze. - csúszott odébb, hogy letudjak ülni.
- Tenshi.
- Igen?
- Bocsánatot szeretnék kérni.
Felvonta egyik szemöldökét, és úgy nézett rám.
- Miért?
- Hogy a múltkor faképnél hagytalak a randin.
- Nem haragszom
- Biztos?
- Igen biztos.
- De csúnya viselkedés volt tőlem, hogy... - nem hagyta, hogy befejezzem mondatomat.
Ajkait enyémnek tapasztotta.
Újra éreztem ajkait.
Újra éreztem csókját.
Nyelvével végig simított alsó ajkamon bebocsátást kérve.
Résnyire kinyitottam számat. Nyelve számba siklott, felfedezve a terepet.
Kezeit derekamra csúsztatta, és magához ölelt.
Kezeimet nyaka köré fontam, majd hajába túrtam.
Nyelveink vad táncot jártak.
Szenvedélyesen csókolt.
Nem számított senki, és semmi.
Csak ő és én.
- Khm, khm.
Elváltunk egymástól, majd Tenshi "megzavarónkra" nézett.
- Apám.
- Nagyszerű! Pont a Kazekage kapott el minket.
- Öhm...én azt hiszem, hogy megyek. Kazekage uram, Tenshi. - álltam fel Tenshi mellől, kipirult arccal.
Amilyen gyorsan csak tudtam elszaladtam.
- Mit csináltam?! Megint viszonoztam Tenshi csókját! És...a KAZEKAGE kapott el minket!
Egy idióta vagyok.
Hazáig megse álltam.
Haza érve berontottam a házba, és egyenesen fel a szobámba.
Bezártam az ajtót, és az ágyamra ültem.
Valaki kopogott szobám ajtaján.
- Szabad
- Kincsem mi a baj? - lépett be anyám, majd mellém ült.
- Anya én annyira...de annyira hülye vagyok.
- Miért lennél te hülye?
- Tudod anya Tenshi miattam jött vissza. És nem is egy csókunk volt, most is megtörtént és...és...a Kazekage kapott el minket.
- Drágám attól, hogy szerelmes vagy nem leszel hülye. - simogatta meg arcomat.
Felkaptam fejemet, és anyára néztem.
- De én...nem...
- Kincsem figyelj. Ne tagadd le, hogy szerelmes vagy belé. Viszonoztad a csókot a többi alkalomkor is?
- Igen.
- Szeretsz vele lenni?
- Igen.
- Hiányzott mikor nem írt neked?
- Igen.
- Örültél mikor visszatért?
- Igen.
- Ez mind azt jelenti kincsem, hogy szerelmes vagy belé. Ezt nem érdemes tagadnod, mert előbb utóbb az érzéseid felszínre fognak törni. Tudod mit?
- Micsodát?
- Pihenj le, és holnap hidd el, hogy tisztán fogod látni a dolgokat. - puszilta meg homlokomat.
- Anya.
- Igen?
- Köszönöm.
Elmosolyodott, majd a kilincsért nyúlt.
- Szeretlek anya
- Én is téged kincsem. De most pihenj. - mosolygott, majd kilépet a szobából.
Lefeküdtem, az álom pedig fokozatosan nyomott el.