Egy Akatsukis Szerelme 2.évad: Iwagakure Akina /BEFEJEZETT/

41: Rémálom 3.rész

Vörös, kisírt, fáradt szemeibe néztem, amik fájdalomtól csillogtak.

Gyengéden letöröltem könnyeit, és egy lágy csókot nyomtam ajkaira.
- Drágám tényleg nagyon sajnálom. - nézet szemeimbe.
- Nem haragszom rád kincsem. - öleltem magamhoz, és dörzsölni kezdtem hátát.
- Nem vagy éhes?
- De.
- Mit szeretnél enni?
- Egy szendvics jó lesz.
Karjaim közé kaptam, majd leültettem az asztalhoz, és csináltam neki három szendvicset.
- Egyél csak bőven. - ültem le mellé, és gondolkodni kezdtem.
- Ha ez így megy tovább, hogy nem fog aludni, a szervezete nagyon lefog gyengülni. Mit tehetnék? Nem tudom pontosan, hogy Itachi mit csinál vele, vagy mit mondd neki az álmában. - tévedt tekintetem csuklójára.
Még mindig ott voltak a láncok nyomai.
- Tenshi baj van? - fejezte be reggelijét.
- Nem, semmi. Gyere. - kaptam újból ölbe, és felvittem őt a szobába.
- Próbálj meg pihenni. Itt vagyok melletted. - húztam magamhoz.
- Rendben van. - csukódtak le szemei, és álomba zuhant.

*Akina szemszöge*
Egy házban voltam. Körül néztem. Sehol senki. Egyedül voltam.
Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.
Kinyitva az ajtót, de rögtön vissza is csaptam.
- Azt hitted, hogy egyedül vagy?
- Hadj már békén!
- Nyisd ki az ajtót!
- Nekem te nem parancsolsz Uchiha! - próbáltam erőt erőltetni hangomra.
E pillanatban Itachi berugta az ajtót.
Lábaim összecsuklodtak.
- Légy szófogadó, kislány! - ragadta meg hajamat, és az ágyra lökött.
- Könyörgöm eressz el! - sírtam el magam.
Egy kunait vett elő amivel, végig vágta combomat.
- Áh! Hagyd abba!
- Ssh!
A kunai végig szántott belső combomon, majd lassan oldalamon éreztem.
Egy mély vágást ejtett oldalamon, amitől felsikoltottam.
Sebeimből szivárogni kezdett a vér.
Hirtelen abbahagyta.
Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, de túl korán örültem meg.
Kezeimet egy kötéllel megkötözte, elég durván.
- Te nyomorult Uchiha, ez fáj!
- Elhiszed, hogy rohadtul nem érdekell?
- Fulladj meg!
Gúnyosan elmosolyodott, és mégjobban megszorította a kötelet.
- Áh!
- Most legyen nagy szád. Mangekyou Sharingan!
Genjutsu.
Csak ezt ne!
Nem akarom.
Szüleim álltak előttem:
- Csalódtunk benned Akina.
- Sose leszel, olyan erős hogy bárkit is túl szárnyalj, hm.
Füleimet befogva, próbáltam nem hallgatni ezt az egészet.
Szüleim mellett Tenshi jelent meg.
- Tenshi. - suttogtam magam elé, majd kezeimet levettem füllemről.
- Sose szerettelek téged. Kihasználtalak téged az első perctől. Azt hitted, hogy szeretni fogok egy ilyen lányt mint téged?
Szemeimet marták sós könnyeim.
- Azt hitted, hogy anyád és én valaha is büszkék voltunk rád, hm?
- Sose voltunk rád büszkék.
- És én sosem, szerettelek téged.
Ekkor vége lett a genjutsunak.
Hangos zokogásban törtem ki, mindenem nagyon sajgott.
Fájt a szívem.
Fájt a kötél által szorított csuklóm.
Fájt a kunai által okozott sebeim.
Itachi kunaiával nyakamhoz hajolt, és ott is végig karcolta bőröm.
Hangos zokogásban törtem ki.
- Kérlek hadj békén. - hajolt nyakamhoz, és lágy csókókat lehelt rá.
- Maradj nyugton. - vágta meg arcomat, vállamat.
- Hadj kérlek!
Újra combomon karcolta meg bőrömet.
- Könyörgöm.
- Ne könyörögj, mert nem fogom abbahagyni. - mélyesztette combomba a kunait, és durván bőrömbe harapott.
Fájdalmasan felkiáltottam. Erőt véve magamon, lelöktem magamról Itachit.
Sajgó, vérző sebeimmel mit sem tőrödve rohantam el onnan.
Egy közeli fára ugrottam, és a faágakon tettem meg utam.
Hátranéztem. Itachi követett. Szemeim bekönnyeztek, sebeim sajogtak, de egy percre sem álltam meg. Nem lehet.
Testem nem sokáig bírta már, és ezt tudatomra is adta. Minden egyes mozdulatnál, fájdalom hasított sebeimbe, és testembe.
Leugrottam az ágról, és egy fának dőltem.
- Nem bírom tovább. - suttogtam magam elé.
- Nocsak. Szökéssel próbálkozunk, de nem jutunk messzire? - ugrott elém.
Megragadva torkom rántott fel a földről.
Körmömet próbáltam bőrébe vájni, de ezzel csak azt értem el, hogy egy fához dobott.
Számon vér kezd csorogni. Itachi lassan közelít felém.
Testem remeg a félelemtől.

*Tenshi szemszöge*
Remegést éreztem. Szemeimet kinyitva, Akinára nézek
Nyakán vágás nyom, és durva harapás nyom. Lerántva róla a takarót nézem meg testét.
Combján, oldalán vágások nyomai, a vér szivárog belőle. Száján szintén vér csorog. Kezein látszott, hogy durván megvolt kötözve.
- Akina, kedvesem! Ébredj! - ráztam meg gyengéden.
Szemei kipattantak, és köhögni kezdett. A levegőt elég szaporán vette.
Újra köhögni kezdett, de ezuttal vér is kijött a száján.
- Elég volt! Elmegyünk a kórházba!
- A-Az é-éjszaka kellős közepén?
- Igen. De először ellátom a sebeidet.
Átmenve a fürdőszobába, magamhoz vettem a fertőtlenítőt, és kötszert.
Lefertőtlenítettem a sebeket, és óvatosan bekötöttem. Száját letisztítottam vérétől. Vérem forrni kezdett a dühtől.
Karjaimba kapva őt mentünk a kórházba.
Törékeny, kis teste remegett kezeim között.
- Hogy tudott, eddig fajulni ez az egész?
A kórházhoz érve, berontottam. Szobát kaptunk. Az orvos rögtön vizsgálni kezdte Akinát.
Kint várakozva fel-alá járkáltam. Idegesen túrtam hajamba, várva az orvosra, hogy befejezze a vizsgálást.