Egy Akatsukis Szerelme 2.évad: Iwagakure Akina /BEFEJEZETT/

19: Mit is jelent számomra?

Iszonyatos fej fájásra kelltem, és megkell mondanom, hogy nem éppen kellemes dolog.
Mondhatni, épp erre vágytam, hogy a fejem is fájon.
Úgy döntöttem, hogy ágyban maradok, míg nem múlik el.
Elkezdtem tanulmányozni a plafont, nah nem mintha az változott volna.
Gondolataim Tenshire terelődtek.
Miért gondolok rá mindig?
Éreznék valamit iránta?
Talán több mint barát?
Ki vagy te nekem...Sabaku no Tenshi?
Mit is jelent számomra?
Az ajtó nyitódására lettem figyelmes.
- Hát te még ágyban? - mosolygott rám anyám.
- Igen. Fáj a fejem, így úgy döntöttem ágyban maradok, míg nem múllik el.
Anyám ágyamhoz lépet, kezét homlokomra tette.
- Lázasnak, lázas szerencsére nem vagy. Hozzak enni valamit? Csináljak neked egy jó meleg teát?
- Tea az jól esne.
- Mit szeretnél reggelizni?
- Nem vagyok éhes.
- Biztos?
- Igen anya.
- Azért csinálok neked piritóst, ha éhes leszel akkor megeszed. Rendben?
- Rendben.
- Te csak addig pihenj. - mosolygott rám anyám, majd kiment az ajtómon.
Alig telt ál pár perc, apa lépett be rajta.
- Anyád mondta, hogy fáj a fejed, hm. - lépett ágyamhoz, majd leült.
- Igen.
Kezét homlokomra tette ő is, és megnézte, hogy nem-e vagyok lázas.
- Lázasnak szerencsére nem vagy, hm.
Tegnap is fájt a fejed, hm?
- Nem, tegnap nem.
- Akkor ma maradj itthol és pihenj, hm.
- Beszélni szeretnék Saradával, hogy holnap nem-e megyünk valahova.
- Legalább addig pihenj, míg nem múllik el a fejfájásod, hm
- Rendben apa.
- Meghoztam a teát, és a reggelit.
- Köszönöm anya. - vettem el tőle a tálcát, és neki álltam reggelizni.
- Reggelizz nyugodtan, és pihenj, rendben?
- Rendben anya.
Mindketten megpuszilták homlokom, majd kimentek szobámból.
- Mit is jelent számomra? - gondolkodtam továbbra is, hátha választ kapnék kérdésemre.
Befejeztem reggelimet, megittam a meleg teát, elvégeztem reggeli rutinomat.
- Jé, márnem is fáj a fejem. - vittem le a konyhába a tálcát.
- Lehet éhes voltál, hm
- Igen, lehet. - húztam fel ninja szandámat.
- Hova kisasszony?
- Beszélni szeretnék Saradával.
- Rendben van, de utánna gyere haza. Nehogy mégis beteg legyél.
- Rendben anya. - léptem ki az ajtón, és elindultam Saradáék felé.
- Miért gondolok rá mindig?
Éreznék valamit iránta?
Ki vagy te nekem...Sabaku no Tenshi?
Mit is jelent számomra?
Cikáztak fejemben ugyanazok a kérdésekre, amikre talán sose kapok választ.
Vagy talán mégis?
De mikor?
Kitől?
Hogyan?
Szívverésem egyre gyorsabb és gyorsabb lett.
Mély levegőt vettem, bent tartottam, majd kifújtam.

Saradáékhoz érve, bekopogtam.
Az ajtó kinyilt, tekintetem Sasuke-kunéval találkozott.
- Jóreggelt Sasuke-kun. Sarada itthol van?
- Neked is Akina, igen. Gyere csak beljebb. - állt el az ajtótól, én pedig beléptem.
- Kiaz Sasuke-kun? - lépett be a nappaliba Sakura-chan.
- Jóreggelt Sakura-chan.
- Neked is Akina. Saradat keresed?
- Igen.
- Sarada, Akina téged keress.
- Foglalj addig helyett. - nézett rám Sasuke-kun.
- Rendben köszönöm. - leültem a kanapéra.
- Kérsz valamit?
- Nem, köszönöm szépen Sakura-chan.- mosolyogtam kedvesen.
- Azula és Deidara jól vannak?
- Igen jól vannak, köszönöm helyettük is a kérdést Sasuke-kun.
- Akina. Szia
- Szia Sarada.
- Gyere.
Felálltam, és követtem Saradát, egyenesen szobájáig.
Ott leültem egy székre, ő pedig leült ágyára, és rám nézett.
- Valami baj van?
- Azt szeretném kérdezni, hogy holnap ráérsz?
- Persze.
- Remek.
- De miért, kérdezed?
- Arra gondoltam, hogy holnap tarthatnánk egy csajos napot.
- Benne vagyok. De történt, valami más is?
- Ami azt illeti, igen.
- Mi a baj?
- Inkább holnap mesélném el.
- Ne csináld már.
- Majd holnap.
- Nah, jó. Kivel vagy kikkel kapcsolatos?
- Azt is holnap.
- Csak nem...?
Lehajtottam fejemet.
- Szóval ő.
- Ühüm.
- És a másik? Az a Izuna Sumaru, aki idejött?
- Ahj, ne is kérdezd egyiket se inkább.
- Nah, mi történt?
- Mondom, majd holnap elmesélek mindent.
- Hu, de egy izé vagy
- Tudom. - nevettük el magunkat, majd felálltam a székről.
- Már mész?
- Igen. Mielőtt nem megyek haza, sétálok egy jót.
- Ki kísérlek.
Elköszöntem Sakura-chantól, és Sasuke-kuntól.
Az ajtónál megöleltem barátnőmet, és elindultam sétálni.
- Mit is jelent számomra?
Járt továbbra is ez a kérdés fejemben.
- Akina. - hallottam meg hangját.
- Szia Tenshi.
- Szia. Hova tartasz?
- Sétálni egy kicsit, mielőtt nem megyek haza.
- Veled mehetek?
- Ha szeretnél, persze.
- Szeretném.
- Akkor gyere. - mosolyogtam rá kedvesen, és kettesben elindultunk sétálni.
- Akina, sajnálom a tegnapi perverz, meg gondolatlanságomat.
- Semmi baj Tenshi. Te se haragudj, hogy tegnap mérges voltam.
- Semmi baj. De történt valami? Mert te nem szoktál, hirtelen bedühödni, csak néha.
- Tegnap Sasuke-kunnal beszélgettem, elmondtam neki, hogy Itachi rabolt el. És hát tudod, én is menni szerettem volna, de Sasuke-kun nem engedett.
- Igaza is volt, hogy nem engedte. - fordult szembe velem, majd megfogta kezemet, és mellkasához emelte.
Tekintetem találkozott övével.
- Nem tudnám elviselni, ha valami bajod esne. - simogatta meg arcom.
Érintésére furcsa bizsergés futott végig testemen.
Tenshi egyre közelebb hajolt ajkaimhoz, majd lágyan és szenvedélyesen csókolt meg.
Szemeim elkerekedtek, ahogy nyelve végig simított alsó ajkaimon.
Kicsit tétovázva utat engedtem nyelvének, ami számba siklott, felfedezve a terepet.
Tenshi kezeimet nyaka köréfonta, kezeit derekamra csúsztatta.
Szemeim lecsukódtak, testemmel Tenshinek simultam.
Ne legyen vége ennek a pillanatnak, még ne.
- Uh, de cukik.
Ijedten kaptam, el ajkaimat Tenshiétől.
- Anzu, Yoru, Kazuki.
- Bocsánat, hogy félbeszakítottam ezt a szép pillanatot Akina-sama.
- Öhm...semmi baj Anzu.
- Azt mondta Akina kisasszony, hogy ők csak a barátai. - mire szóhoz jutottam volna Anzu, nyakon vágta Kazukit.
- Ne kérd számon Akina-samát.
- Igaza van Anzunak Kazuki, ez nem a te dolgod.
- Bocsánat Akina-sama és Tenshi-kun, ilyen többé nem fordul elő. - hajoltak meg mindhárman, és amilyen gyors léptekkel csak tudtak, elmentek.
Tenshi maga felé fordított.
- Hol is hagytuk abba? - hajolt újra ajkaimhoz, de most nem engedtem.
- Menjünk inkább.
Egy csalódott sóhaj hagyta el száját.
- Csak nem csalódott vagy? - kuncogtam.
- De, pont rosszkor jöttek.
- Ahj Tenshi. - kuncogtam.
- Mi az?
- Semmi.
A hátra lévő időt Tenshivel töltöttem.
Rengeteget nevetgéltünk, és beszélgettünk.
Észre se vettük, de már kezdett sötétedni, és ez azt is jelentett:
Ideje hazamenni.
- Akina, hazakisérhetlek?
- Persze.
Csendben lépkedtünk egymás mellett, csak lépteinket lehetett hallani.
- Jól éreztem ma veled.
- Én is veled. Köszönöm mégegyszer, hogy nem haragszol a tegnapiért.
- Rád nem tudnék haragudni.
- Köszönöm.
- De remélem, te sem haragszol.
- Nem, nem haragszom.
Haza érve, megálltam, és szembe fordultam Tenshivel.
- Köszönöm ezt a mai napot.
- Inkább én köszönöm Akina. - adott egy szoros ölelést, mit viszonoztam.
Elengedtem őt:
- Jóéjszakát.
- Neked is.
Bementem a házba, anyáék már az asztalnál ültek.
- Kész a vacsora, hm.
- Nem vagyok most éhes.
- Beteg vagy?
- Nem anya, csak fáradt vagyok.
- Akkor menj, és pihenj le.
- Rendben, jóéjszakát.
- Jóéjszakát.
Felmentem szobámba, pizsamára öltöztem, és a meleg ágyba bújtam.
Gondolataim a mai napon, Tenshin és a csókon járt.

       
              Jól éreztem magam vele.
            Mikor vele vagyok, minden
    megszűnni látszik.
  Nem számít más, csak ő és én.
Ketten a világ ellen.
Talán...mégis...?
Szerelmes lennék Gaara Kazegake fiába, Sabaku no Tenshibe?