Egy Akatsukis Szerelme 2.évad: Iwagakure Akina /BEFEJEZETT/

48: Ha megmered bántani, felrobbantalak!

*Akina szemszöge*
Mosolyogva bújtam Tenshihez, aki átkarolt, és egy puszit nyomott hajamra.
- Jó reggelt hercegnőm.
- Neked is. - ültem fel, majd felöltöztem.
Lementem a konyhába, elkezdtem készíteni kettőnk reggelijét.
- Mi lesz a reggeli?
- Tojasrántotta, jó lesz?
- Nagyon is jó lesz.
Elmosolyodtam, majd folytattam reggelink készítését.
- Hogy érzed magad? - karolt át hátúlról, lágy csókot lehelve bőrömre, ahol Itachi megharapta.
- Jobban érzem magam, amióta tudok aludni.
- Nagyon örülök neki.
- Sasorinak köszönhetem, hogy segített nekem.
- Én is neki köszönhetem, hogy vissza adta az én szeretett barátnőmet. - harapot gyengéden nyakamba, amitől egy kellemes sóhaj szakadt fel torkomból.
Tenshi nyakamba kuncogott.
- Min kuncogsz?
- Csak azon, hogy akármit is csinálok, vagy teszek kellemesen felsóhajtsz, vagy nyögdécselsz.
- Perverz Homokrejteki!
- Hm...talán.
- Nem talán, ez így van. - fejeztem be reggelink készítését.
- Hagyd csak! Majd én szedek.
- Rendben. - pusziltam meg arcát.

...

Kézen fogva sétálgattunk, mikor megpillantottuk Himawarit, és Sumarut kézen fogva (?!)
- Én látok rosszul?
- Nem! Az az én unokatestvérem! - mentünk oda hozzájuk.
- Tenshi, Akina.
- Himwari, mi folyik itt?
- Himawari, és én együtt vagyunk.
- Mióta?
- Tegnap óta. - ölelte át Sumarut.
- Akina... - fogta meg kezemet Tenshi.
- Gratulálok Sumaru.
- Köszönjük Tenshi.
- Köszönjük.
- Sumaru...
- Igen?
- Ha megmered bántani felrobbantalak!
- Ha megbántanám, akkor inkább megölném magam.
- Ajánlom is, hogy ne bántsd meg, mert ha miattad meglátom sírni...!
- Akina, nyugodj meg.
- De...
- Gyere ide. - ölelt meg Himawari amit viszonoztam.
- Gratulálok nektek, de tényleg. - engedtem el mosolyogva.
- Köszönjük.
- Köszönjük Akina-chan. - fogta meg Himawari kezét, majd tovább mentek.
- Aranyosak. - fogta meg derekamat Tenshi.
- Igen. Nem megyünk el meglátogatni a szüleimet?
- De menjünk. - majd elindultunk kézen fogva szüleimhez.
Hamarosan megis érkeztünk.
- Nee-chan.
- Öcsikém. - öleltem meg öcsémet, egy puszit adva arcára.
- Tenshi. - öklözött le vele. - Gyertek, anya és apa bent vannak. - majd beleptünk, és egyenesen a konyhába mentünk, ahol anya és apa volt.
- Kincsem, hm.
- Drágám.
- Sziasztok. - öleltem meg szüleimet. Tenshi kezet fogott apával, az asztalhoz ülve kezdtünk el beszélgetni.
- Hogy érzed magad kincsem, hm?
- Sokkal jobban apa.
- Nincsenek rémálmaid?
- Nincsenek anya.
- Nagyon örölünk neki, hm.
- Remélem, hogy jól megvagytok.
- Igen asszonyom, nagyon jól megvagyunk. - fogta meg kezemet.
- Amúgy anya, apa tudtátok, hogy Himawari Izuna Sumaruval együtt van?
- Igen kincsem, hm.
- Mégis honnan?
- A bátyám tegnap eljött látogatóba hozzánk, és ő mondta. És te, hogy hogy már nem vagy Saradával? Szoktatok még beszélni?
- Igen anya szoktunk, csak szerelmes.
- Kibe, hm?
- Nem tudtátok?
- Mit?
- Sarada és Boruto, ők is együtt vannak.
- Akkor Sasuke biztosan mérges lehetett. - majd elnevettük magunkat.
- Miről folyik a beszélgetés? - lépett be öcsém a konyhába.
- Szerelem kisöcsém.
- Fúj...
- Leszel még te is szerelmes, öcskös.
- Te csak azt hiszed Tenshi!
- Pedig egyszer majd leszel fiam, hm.
- Dehogy leszek!
- Aha persze. - simogattam meg fejét. - Majd egyszer jön egy olyan lány, aki megdobogtatja a szívedet.
- Fúj, ez nagyon nyálas Nee-chan! Hagyd abba! Ne is folytasd!
- Pedig egyszer így lesz fiam, hm.
- Fúj. - állt fel, majd a nappaliba ment.
- Majd nem lesz fúj. - kuncogtam el magam.
Még egy pár órát beszélgettünk szüleimmel, majd elbúcsúztunk tőlük, és haza mentünk.

...

- Van kedved tusolni velem? - karolt át hátulról.
- Igen.
- Akkor gyere. - kapott fel karjai közé, felsétált velem együtt a fürdőszobába.
Kezeit pólóm alá csusztatta, majd le is vette rólam.
Melltartómon keresztül mellembe markolt, amitől felnyögtem.
Oldalamon végig simítva, levette rólam nadrágomat bugyimmal együtt, amit melltartóm is követett.
- Most te jössz cicám.
Elmosolyodtam, szép lassan elkezdtem levenni Tenshi ruháit. Nem sokára az ő testét sem takarta semmi.
- Megfelel? - hajoltam vállához, gyengéden haraptam meg bőrét.
- Gyere cica. - léptünk a zuhany alá.
Tenshi megengedte a vízet, egy kis tusfürfőt nyomott tenyerébe, amit bőrömbe kezdett el masszirozni.
- Furcsa...
- Micsoda cicám?
- Hát, hogy Sumaru és Himawari ilyen hamar együtt vannak. Mármint érted...
- Értem. De ha az unokatestvéred szereti, akkor szereti, de ennek az egésznek van jó oldala is.
- Mi?
- Nincs vetélytársam, és soha senki nem választhat el minket. - simogatta meg arcomat, ajkaimhoz hajolva csókolt meg.
Nyelveink táncot jártak egymással, kezeimet nyaka köré fontam, míg ő kezeit csipőmre csusztatva húzott jobban magához.
A zuhanyból jövő víz lágyan cirógatta bőrömet, ezzel is megszabadítva a habtól.
Pihegve válltunk el egymástól.
- Menjünk pihenjünk le.
- Igen. Hirtelen olyan fáradság tört rám. - nyújtózkodtam egyet.
- Lehet most jön ki az, hogy sokáig nem aludtál, nem? - zárta el a csapokat.
- Lehet. - kezemet megfogva lépet ki a tusoloból. Zárazra megtörölve adta rám ruháit, majd ő is megtörölközött, végül magára kapta ruháját.
Tenshihez bújva aludtam el.