Egy Akatsukis Szerelme 2.évad: Iwagakure Akina /BEFEJEZETT/

13: "Én megőrzöm titkodat..."

- Akina, kincsem. - kopogott anyám szobám ajtaján.
Felültem ágyamon.
- Szabad
Anyám belépett szobámba, majd elém állt.
- Ne haragudj drágám, hogy nem hagytalak pihenni
- Semmi baj anya. Valami baj van?
- Apáddal el kell mennünk.
- Hova?
- A bácsikádhoz, beszélni akar velünk. Arra szeretnélek kérni, hogy összehajtogatod a ruhákat?
- Persze anya, menjetek csak. Körülbelül mikor jösztök?
- Azt még nem tudom, igazából azt sem tudom, hogy Naruto mit akar velem és apáddal.
- Menjetek csak, én itthol mindent megcsinálok
- Köszönöm drágám. - puszilta meg homlokomat, majd kiment a szobámból.
Nyújtózkodtam egyet, majd felöltöztem.
Átmentem a fürdőszobába, megmosakodtam, megfésülködtem.
Lementem a nappaliba.
- Nem is olyan sok ruha van. - neki álltam, majd összehajtogattam őket.
Utánna eltettem őket.
- Míg az öcsém alszik, azt hiszem egy füzetembe írkálok.
Bementem a szobámba leültem az asztalom mögé, fiókomból elővettem egy füzetet, és egy íróeszközt.
Elkezdtem a füzetet tele írkálni Tenshi nevével.
Már körülbelül huszadjára írtam Tenshi nevét, mikor ajtómon kopogtak.
- Szabad. - zártam be füzetemet.
Seichi lépett be szobámba.
- Valami baj van? - tettem el fiókomba füzetemet.
- Éhes vagyok.
- Jajj Seichi, ezt nem mondod komolyan, hogy legalább egy szendvicset nem csinálsz meg.
- Én úgy szeretem, ahogy te csinálod.
- Most az egyszer és utoljára csinálom, értve vagyok?
- Igen
Felálltam székemből, lementem a konyhába, és elkezdtem készíteni a szendvicseket.
- Jesszus, néha tényleg az agyamra tud menni, de így szeretem az öcsémet.
Mikor elkészítettem a szendvicseket, vissza felmentem.
- Seichi kész a reggeli. - haladtam el szombám előtt, de láttam, hogy öcsém továbbra is szobámban tartózkodik, és a füzetet olvassa.
- Seichi! Teszed le?!
- Ki az a Tenshi?
Kikaptam a kezeből füzetemet, és fejen vágtam vele.
- Nincs semmi közöd hozzá. Különben is kimondta, hogy nézz bele a fiókomba?!
- Hé, nővérkém, nyugi.
- Nincs nyugi.
- Én megőrzöm titkodat, nem mondok semmit sem anyáéknak.
- Hm?
- Jól hallottad, lakat a számon. - ment ki szobámból.
Megforgattam szemeimet, és leültem az ágyra.
- Méghogy megőrzöm titkodat, Tenshi csak egy barát...vagyis...nem tudom
Gondolatmeneteimből Seichi, szakított félbe:
- Akina, itthol vannak anyáék.
- Jó.
Nem volt kedvem most lemenni, egyedül akartam lenni.
Valaki kopogott ajtómon
- Szabad
- Kincsem valami baj van? Hm?
- Nem apa, nincs semmi baj.
- Biztos? Hm?
- Igen.
Leült ágyamra, és rámnézett.
- Tudod, hogyha valami bánt nekünk nyugodtan elmondhatod, hiszen a szüleid vagyunk, hm.
- Igen tudom apa.
- Ugye mára nem terveztél semmit? Hm?
- Nem, miért?
- A bácsikád beszélni akar veled, hm
- Miről?
- Nem tudom, csak mondta nekem és anyádnak, hogy mondjuk meg, hm.
- Akkor most indulok. - felpatattantam, adtam egy puszit apának.
Leszaladtam a nappaliba, ott felhuzakodtam és elis indultam a bácsikámhoz.
Hajtott a kíváncsiság, így amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam.
Bácsikám irodájához érve, bekopogtam:
- Szabad
Bementem, az ajtót magam után zártam.
Nem kis meglepetésemre bácsikám, nem volt egyedül:
Tenshi és Sumaru is ott volt.
- Ma nincs szerencsém?
Az asztalhoz léptem:
- Bácsikám... öhm vagyis Hokage uram
- Akina, megszeretnélek bízni titeket valamivel.
- Mivel?
- Három fős csapat Geninnek, kéne figyelni az edzését, mert a senseiük küldetést kapott.
- Boruto és Sarada? Hogy hogy, nem ők velük kaptam?
- Borutonak és Saradának, más dolga akadt. Így most Sabaku Tenshi, és Izuna Sumaru fog neked segíteni.
- Értettem Hokage uram.
- Elmehettek
- Köszönjük. - meghajoltunk, és távoztunk is.
- De örülök, hogy újra veled lehetek Akina-chan
- Figyelmeztettelek, nem?
- Könyörgöm ne
- Figyelj...szeretem Akinát, és nem fogok vele nem beszélni mert te azt mondtad.
- Én is szeretem őt, régóta ismerem min te.
- Akkor majd ő eldönti, hogy én vagy te. És azért mert te kéred, nem fogok vele nem beszélni, ha majd ő mondja, hogy hadjam békén.
Szembe fordultam a két fiúval.
- Figyeljetek.
- Igen? - kérdezték kórusban.
- Gyerekekhez megyünk, könyörgöm fejezzétek ezt be, jó?
- De Akina-chan.
- Nincs semmi, de, Sumaru!
Visszafordultam, és előre siettem.
- Ez a kettő megkattant!