Egy új világ vagy még sem?

Part 3

Hiányoznak a szüleim. Eddig nem nagyon gondoltam rájuk, el voltam foglalva a betegségemmel és az elrabolóimmal. De most, hogy egyedül vagyok  és nem tereli el semmi a figyelmemet csak rájuk tudok gondolni. 

Vajon anya, hogy van? Befejezte már a könyvét? Vagy az eltűnésem miatt abbahagyta?

Vajon apa, hogy van? Mostanra már elboldogult a gimnáziumi diákokkal, vagy depressziósan kullog a biológia óráira és otthon iszik?

Hiányzik anya főztje és süteményei. Hiányzik apa humora és lazasága. Hiányzik anya történetei és a szerelmes részletek.

Hiányzik apa és anya!

Sírva az ágyamon összehúztam magam, aztán elaludtam. Észre sem vettem, hogy Kellant visszahozták.

-Hé, kölyök! Adj egy kis vizet és ételt is!

Lassan felültem az ágyon és Kellan megkínzott testére néztem. Csak egy nadrág volt rajta. Izmos felsőteste tele vannak szúrásnyomokkal és hegekkel, tudom hogy néhány óra múlva begyógyul, már sokszor megfigyeltem. Az ajtónk előtt két tálca volt. Az egyiken a szokásos étel amit nekem szántak, a másikon két szelet nyers hús. Azt hiszik, hogy Kellan egy állat csak azért mert farkasember. Felálltam az ágyról és felvettem a húsos tálcát. Fogtam a két evőeszközömet és leültem Kellan elé. Elkezdtem felszeletelni a húsokat.

-Most kéred a vizet Kellan?

Fáradtam bólogatott. Felálltam és a falhoz szerelt csaphoz mentem. A víz nem a legtisztább, de segít a kiszáradás ellen. Odavittem hozzá a vízzel teli poharat és megitattam. Őrült módjára nyeldeste a vizet. Emlékszem néhány nappal ezelőtt én is így ittam, csakhogy én nem törődtem a pohárral. Még kétszer megtöltöttem a poharat és azokat megitattam vele. Ezután újra elkezdtem a húst felvágni. Vártam, hogy megszólaljon. De ő csak meredt maga elé.

-Kellan mégis mit....

Meg kellet állnom, mert szenvedő arccal nézet rám. Egyszerűen nem kérdezhetem meg tőle. De annyit biztosan tudok, amit tettek az embertelen.

-szoktatok csinálni a világotokban?

Kellan meglepődve és hálásan nézet rám.

-Nos, az én világom sem különbözik a tiétektől, fejlett gazdaság és elektronika. Csak az a különbség, hogy nálunk több az erdős rész és a mágia. Csak beleszagolsz a levegőben és érzed a mágia tipikus érzését. Csodálatos! A gyerekek 14 évesen még az erdőben játszanak, utána tipikus tinédzser módjára viselkednek.

Kellant elkezdtem etetni a húsfalatkákkal.

-Kellan?

-Hm?

-Mesélnél még a világodról?

Összehúzott szemöldökkel nézet rám miközben rágta a húst.

-Ha nem akarsz nem kell róla beszélni csak gondoltam így elüthetjük az időt. Bocsi ne haragudj semmi közöm hozzá, hogy milyen az a világ, hiszen sosem fogom látni.

-Nincs semmi baj kölyök csak meglepő, hogy érdeklődsz iránta,azt hittem,hogy te is"pokolnak" gondolod.

-Viccelsz?! Amit elmeséltél róla, úgy gondolom, hogy inkább ez a világ a pokol. Nálunk alig maradt meg erdők, az emberek folyamatosan irtják az állatokat és ha mégis lennének vadállatok azokat ketrecekbe zárják. Úgy hogy kérlek mesélj róla.

-Rendben, nos hol is kezdjem?

Izgatottan adtam a következő falatott a szájába. Nagyot nyelt és elkezdet mesélni.