Egy új világ vagy még sem?

Part 30

Elváltunk. Ő a szobájába ment, én pedig az egyik eldugott pihiszobába. A házban van egy olyan rész, ahol a fal ablakból van és tökéletesen belátni az erdő egy részét, tökéletes a napfelkelte bámulására. Egy hatalmas szőnyegen elfeküdtem és néztem, ahogy a nap kellemes színekbe festi a kék eget.

-Kellan is mindig itt volt, amikor zavarta valami és el akart szakadni attól.

-Jó reggelt Marone. Jól aludtál?

-Neked is. Most már, hogy tudom az igazságot, már jobb. Mond csak mégis mióta tudod felvenni az ősi alakot?

-Ez a második alkalom, de nem önszántamból. Valójában még vissza sem tudok változni.

-Nos, nem értek az átváltoztatott farkasokhoz, de azt tudom, hogy reggel van és reggel minden farkas... farkas éhes. Na emeld fel szépen a szőrős testedet és várj meg kint.

-Kint?

-Kint! Na indíts!

Felpattantam a szőnyegről és kirohantam a házból. Tíz perc múlva egy hófehér farkas rohant ki a házból. A liliom illat megcsapta az orromat és izgatott farokcsóválásba kezdtem. Marone gyönyörű volt. Megszaglásztuk egymást aztán az erdőbe vetettük magunkat. Hagytam, hogy Marone mutassa az utat, de idővel egy érzés ki akart törni belőlem. Én akarok elől futni! Én akarom azt az őzt kergetni! Őzzzz! Marone még nem érezte, de én igen. Engedtem a csábításnak és leelőztem, majd az őz nyomába eredtem. Marone lemaradt, de követett. Szinte már éreztem a nyers, véres húst a számban. A feltörő éhségem miatt fokoztam az iramot és így már láttam is a prédát. A fenébe messze van! Egyre gyorsabban és gyorsabban futottam. A mancsaim már fájtak, a tüdőm éget, de nem törődtem velük. Mindjárt megvan! Nem próbáltam a hátára ugrani, helyette a hátsó lábát haraptam meg. Reccs! Eltörtem a lábát, de ő harcolt tovább. Nagy erőt bevetve hátrarántottam és gyorsan belekaptam a gyomrába. Marone lihegve utolért minket és az őz nyakára vetette magát. Az őz küzdött, Marone ezért megkímélte a további szenvedéstől. A fénylő ezüstlényt megölte. Lihegve léptem hátrébb a testtől, hogy először ő kezdjen el enni, de Marone nem tette.

-Valami gond van?

-Nem nincs semmi. Kezdj el enni!

-De Marone mint rangidős neked kell kezdeni!

Marone véres szájjal jött oda hozzám és megnyalta az orromat.

-Még senkit sem láttam ilyen gyorsan futni és amikor kint voltatok az istállónál egy hatalmas erőt érzékeltünk. A házban lévők mind érezték azt az erőt. És most már tudom, hogy az tőled ered.

Reszketve vettem a levegőt, de ez már nem a futás utóhatása.

-E-ez mégis mit jelent?

Marone büszkén kihúzott háttal ült le elém.

-Azt, hogy te egy alfa vagy.

-Várj akkor nem inkább alfa nőstény?

-Nem. Az alfa nőstények, mint ahogy én is az vagyok, hatalmunk nem olyan nagy mit egy alfának. De ennek ellenére az alfa nőstényeknek minden falkatag engedelmeskedik ha az alfa is úgy akarja. Az alfa szerep általában férfiak szoktak lenni, de nagy ritkán nő is lehet. A legendák úgy szólnak, hogy még a kezdetben egyetlen egy falka volt, aminek az alfája a legszebb és legerősebb nő volt, de ő óta nem volt női alfa aki megérte volna a huszadik életévét.

-Hűű! Úgy néz ki Kellan ilyen emlékei még nem mutatkoztak meg.

-Semmi gond, majd idővel minden előjön, pont úgy mint az amnéziásoknál. Idő kell az emlékezéshez. Na gyerünk kezdj el enni! Én már nagyon éhes vagyok.

Bólintottam és a testhez sétáltam. A hason lévő fognyomba mélyen beleharaptam és feltéptem azt. Könnyen ment, mintha ... banánt hámoznék. Egy nagyobb részt lecsupaszítottam, így már csak a friss hús maradt. A számból lecseppent egy nyálcsepp. Elkezdtem falatozni. Pár perccel később vagy csak másodpercek teltek el nem tudom, de már Marone is belekezdett az evésbe.

Istenem annyira, de annyira jól laktam, hogy majdnem kidurran a hasam. Hahaha! Olyan régen éreztem magam ilyen jóllakottan. Hátrébb mentem a testtől, hagytam hogy Marone két farkas helyett is egyen. Lefeküdtem a zöld fűbe és hagytam, hogy emésszek.

-Boldognak tűnsz.

A nap kellemesen melegítette a bundámat. Még sosem éreztem ilyet. Vigyorogna néztem fel a nőre.

-Eddig még nem éreztem ilyet. Annyira szabadnak érzem magam.Mennyei!

Marone mellém feküdt és élveztük az erdő illatát, a nap melegét és az őz ízét.