Egy új világ vagy még sem?

Part 29

Idegességemben megrepesztettem a poharat. Még időben észrevéve leraktam azt és elköszöntem a tanácstól.

-Engedelmetekkel én most nyugovóra térek, mindent amit tudtam elmondtam.

-Persze menj csak Suzanne, ha szükség lenne rád majd küldetek érted valakit.

Biccentettem Marone-nak és már indultam is volna, de önkéntelenül is Dumra néztem. Éreztem ahogy azok az egzotikus szemek beszippantanak. Ökölbe szorítottam a mancsaimat. A karmaim erősen belemartak a tenyerembe. A fájdalomnak hála elszakadtam tőle és kisiettem. Utam egyenesen az ágyamhoz vezetett.

Mint megérkezésemkor nem törődtem semmivel ledobtam a ruháimat a földre és az ágyamba vetettem magam. Köszönöm istenem a csodálatos puha ágyért! Amint a fejem a párnára süppedt én már aludtam is. Az alkohol hatása miatt álmatlan éjszakám volt, vagyis azt hittem. Álmomban az ajtóm kinyílt. Én éppen aludtam, mozdulatlanul, védtelenül. Az alak belépet a szobámba. Lassan, hangtalanul járt.A sötét alak az ágyam mellet állt meg és nézte ahogy alszok. Kinyújtotta a kezét és a vékony lepedőtakarómat kezdte el lehúzni rólam. Szép lassan vállt szabaddá a vállaim, majd a csupasz hátam. A csípőmig húzta le a takaróm. Forró kezét a hátam alsó részére simította, majd szép lassan felfelé simogatott egészen a vállamig majd vissza. A meleg simogatástól levegővételeim szaporák és egyenetlenek voltak. Nem hagyta abba a simogatást, arcomhoz hajolt és megcsókolt. Nem tudom, hogy miért de visszacsókoltam. A szám lüktetett és égett, minél tovább folytattuk annál jobban gyengültem. Várjunk csak?! A csukott szemeim kipattantak és hirtelen minden világossá vált. Az alak akivel éppen csókolózok nem más mint egy démon. A férfi szemi kéken izzottak. Ó a jó büdös életbe! Ez egy kibaszott szukkubusz! Megragadtam a pólóját és ahogy átfordítottam magamat őt is magammal rántottam, majd a falhoz vágtam.A becsapódástól az ablak kitört és ő a földre csuklott. Csupasz mellkasomra húztam a lepedőt és kipattantam az ágyból. Az egyik kezemmel a lepedőt szorítottam magamhoz, míg a másikkal a démon nyakát szorítottam az ablak melletti falhoz.

-Csak egy okot mondj, hogy miért ne öljelek meg!

-Suzann, kérlek ne tedd! Nem tudtam uralkodni magamon, sajnálom! Kérlek!

A félvér szemébe néztem, legszívesebben nekiugrottam volna, de nem a haragtól, hanem az illatától. A fenébe is, tuti hogy ez is egy démoni trükk! De a szeme nem izzik.

-Tűnj el a szobámból és hogy ha még egyszer meglátlak itt széttéplek apró cafatokra! Megértetted?!

Dum is észrevehette, hogy milyen közel állunk egymáshoz, hogy szemeivel nem csak a szememet nézte. Mégis, suttogó hangon válaszolt.

-Megértettem.

Elengedtem és néztem, ahogy az ajtómhoz megy, majd kilép a szobámból és becsukja annak ajtaját. Nem nézett rám, vele ellentétben én le sem tudtam venni róla a szemem. A szám még mindig lüktetett. Hideg ujjammal megérintettem a forró bőrt, amitől elkezdett bizseregni. Egyből leraktam a kezem és ökölbe szorítottam. Az ágyra visszanézve elment a kedvem az alvástól. Felöltöztem és már majdnem kiléptem az ajtón, amikor eszembe jutott. Mi van hogyha megint találkozom vele? Azt nem bírnám ki! De akkor mégis, hogyan jussak ki innét? Kérdésemre egy hűvös szellő adott választ. Az ablak! Két emeletnyi magasságot túl élek, hogy ha kiugrok. Letörtem a kiálló szilánkokat és az ablak oldalára támaszkodva kiugrottam. Behajlított lábakkal érkeztem a harmatos fűbe. Az esti levegő teljesen felébresztett, de nem csak engem. Az istálló felé futottam.

Faust bólogató fejét pillantottam meg.

-Ne is kérdezd!

Fáradtan cammogtam be a boxába és egy szalmahalomra ültem.